DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, ön azt mondja az interpellációjában - idézem a mondatot -: ön - mármint én - elhíresült teátrális bejelentéseiről vagy - ahogy a Népszabadság nevezi - bazi nagy bejelentéseiről. Népszabadság, 2004. november - hát, nem a filológia bajnoka ön, képviselő úr (Derültség az MSZP soraiban.) -, azt mondja ugyanis a Népszabadság - idézem a cikket, 2004. november 29. -: bb, avagy a bazi nagy bejelentések politikája, így minősítette a szociálliberális kormány kulturális ténykedését a nagyobbik ellenzéki párt kultúrfelelőse, azaz ön. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)
Szegény, szegény képviselő úr! Hát már senki nem idézi önt? Ennyire elfeledték? Ilyen körmönfont eszközöket kell választani ahhoz, hogy végre valaki idézze Halász Jánost? (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Hogy van az, képviselő úr, hogy így saját magát, három évvel ezelőtti saját kijelentését kell idézetbe hozni, hogy végre valaki (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi van a filmmel?), tudniillik Halász János 2007 májusában végre valaki idézze - tudniillik Halász Jánost?
De hát akkor nézzük: ön egy második mondatában azt mondja - szintén idézzük, itt van az interpelláció -, hogy „ám az ön bejelentéseiből semmi nem valósul meg”. Akkor nézzük, képviselő úr, jó, szép sorban!
2003 decemberében előzetesen valóban bejelentettem, hogy megcsináljuk a filmtörvényt, majd 2003 decemberében a parlament, egyébként az ön szavazatával is, az önök szavazataival is elfogadtuk a filmtörvényt. Semmi nem valósul meg - egy.
Kettő: 2004 májusában valóban bejelentettem, hogy Európa egyik legnagyobb filmstúdiója épül Etyeken, Magyarországon.
Ön akkor óriási perpatvart csapott, összevissza vádolt mindenféle nagyotmondással sajtóban, parlamenti bizottságban, itt és másutt. Mi a tény? Idén felépült, és elkezdte munkáját a Korda Stúdió Etyeken. Semmi nem valósult meg - kettő.
Itt jegyzem meg, hogy ön a kezdet kezdetétől fogva nemhogy ellenfélként, hanem kimondottan ellenségesen viszonyul ehhez a magánbefektetéshez, amely egyébként munkahelyeket hoz Magyarországnak, és amelyet a filmtörvény tett lehetővé.
Három: valóban bejelentettem, hogy ösztönzöm a magyar és külföldi filmesek együttműködését a közvetlen magyarországi filmgyártás költségeinek növelésére. Mondom a számokat, képviselő úr: 2004-ben 7,4 milliárd forint került befektetésre, 2005-ben 22,3 milliárd, 2006-ban 23,4 milliárd. Semmi nem valósult meg - három.
Ehhez képest az idei cannes-i filmfesztivállal kapcsolatban semmilyen bejelentést nem tettem. Ami történt, arról azonban Serge Sobczynski, a cannes-i filmfesztivál programigazgatója nyilatkozott az MTI-nek, szó szerint a következőt mondta: „Minden évben 10-15 országgal tárgyalunk egyszerre, de végül csak 5-7-tel jutunk dűlőre. Van, amikor a meghívottak mondják le, van, amikor mi lépünk vissza. Ez mindennapos dolog a fesztiválok történetében.”
Tehát nem itt van a botrány, képviselő úr. Tudja, hol van a botrány? Ott van a botrány, képviselő úr, hogy tizenkilenc év után először most végre magyar rendező filmje indulhat a cannes-i versenyfesztiválon az Arany Pálmáért a versenyprogramban, és ön ezt a magyar parlament kulturális bizottságának alelnökeként egy, a cannes-i filmfesztivállal kapcsolatos felszólalásban meg sem említi. Ez a botrány, képviselő úr! Ez a botrány! Ahelyett, hogy azt mondaná ön, de ön helyett mondom én (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az a lényeg, hogy minél jobban sikerüljön Tarr Béla bemutatója, hogy minél nagyobb hírnevet szerezzen ennek a kitűnő magyar rendezőnek. Ez lenne a helyes viselkedés.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az MSZP soraiban.)
