GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos és jelentős ez a törvényjavaslat, és úgy érzem, majd vitatkozunk itt még Tállai képviselő úrral is, de piacgazdasági viszonyok között rendkívül fontos az, hogy a piac szereplői számára valós, megbízható adatok, információk álljanak rendelkezésre.
Itt hadd citáljam ide, amit a képviselő úr mondott, hogy amikor egy cég könyvvizsgálatát maga a menedzsment rendeli meg, és utána ő használja, akkor következhetnek be azok az anomáliák - hadd használjam ezt a kifejezést, amit ön mondott. De ha valóságos alapon működik a rendszer, akkor ez azt jelenti, hogy a tulajdonos rendeli meg a könyvvizsgálatot, és a menedzsment az, amelynek el kell szenvednie ezt a könyvvizsgálatot, és bizony az alapos könyvvizsgáló minden egyes részletre nézve nagyon kritikus szemmel jár körbe egy-egy vállalkozást, mielőtt a hitelesítő pecsétet ráüti az adott évi beszámolóra.
Ugyanakkor a piac másik szereplői, tehát akár tőzsdei társaságok esetében vagy más üzlet esetében is rendkívül fontos az, hogy az, aki egy adott vállalkozással üzleti kapcsolatba akar keveredni, tisztában legyen azzal, és valakitől kell információt kapni, amit elfogad. Ehhez kell egy független szervezet, ez a törvényjavaslatnak egyik nagyon jelentős kérdése, hogy valóban független könyvvizsgáló szervezet álljon rendelkezésre és mondja ki, hogy tényleg megbízhatóak az adott vállalkozásra vonatkozó adatok.
Fontos kérdés az a másik lépés, amit érintett Tállai képviselő úr, és erről akartam beszélni, hogy érdekes a vállalkozói kör és nagyon érdekes az önkormányzati szféra, amelyeket néhány évvel ezelőtt mi betereltünk ebbe a csatornába, hogy igenis könyvvizsgálót kötelesek alkalmazni ők is az adott éves beszámolóik elkészítéséhez vagy az éves gazdálkodásuk során.
(17.50)
Akkor is kérdés volt, emlékszem, itt a parlamenti patkóban, és azt gondolom, ezzel még adósak vagyunk, hogy ezt rendezzük, hogy adott esetben az önkormányzat, az önkormányzatot vizsgáló könyvvizsgáló és az Állami Számvevőszék és az ő revizorai között milyen viszony alakul ki. Én abba az irányba szeretném önöket befolyásolni, hogy ezzel a törvénnyel és majd később, ha kell még, az önkormányzati törvény módosításával, ami majd esetleg ezt kiegészíti, abba az irányba menjünk, hogy megbízhatóság. És tulajdonképpen egy önkormányzati testület, ahol nem szerezhető garancia arra, hogy csupa hozzáértő ember, a költségvetés útvesztőiben eligazodó ember tevékenykedjen, számukra rettentően fontos lehet az, hogy egy független könyvvizsgáló milyen véleményt alakít ki vagy segít nekik az eligazodásban.
Tehát azt gondolom, hogy ez a kérdés is érdekes, de a függetlenség, nem véletlenül az államtitkár úr beszélt róla, Hankó Faragó Miklós, ebben valahol itt, a parlamenti patkóban egyezségre kell jutni, és ezt meg kell vitatnunk, hogy mit jelent, milyen tevékenység végezhető könyvvizsgálói tevékenység mellett. Bennem nem jogászként állandóan felvetődik a kérdés, hogy sokszor mondjuk, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Itt van a fordított álláspont, hogy ha csak ennyit sorol fel, akkor már horgászni sem lehet. Viszont mit tegyünk?
Én egy másik paragrafust szeretnék citálni. Tehát ezek az én alapvető gondjaim ezzel a törvényjavaslattal, hogy van néhány tisztázatlan és elvarratlan szál, amit nekünk, képviselőknek kell megtenni. Például azt mondja, hogy közalkalmazott, köztisztviselő sem végezhetne, vagy nem lehet főállású munkaviszonya ebben a körben. Ez azt jelenti, hogy nagy tudású egyetemi oktatókat, esetleg nagy tapasztalattal bíró köztisztviselőket is kitiltunk erről a pályáról.
Tehát kellene itt valami olyan megoldást találnunk, ahol azt mondjuk ki, hogy olyan tevékenység, amely akár a függetlenséget, akár a pártatlanságot befolyásolhatja, azok a tevékenységek nem végezhetők, ha kell, erről nyilatkoztatni is lehet a könyvvizsgálót, és ennek megfelelően ezt lehessen elvégezni.
Van egy másik javaslatom, amit szeretnék, ha a képviselők megvitatnának: a viszonosság kérdése. A törvényjavaslat azt javasolja, hogy ebben a külügyminiszter és a pénzügyminiszter együtt járjon el. Én önöket arról szeretném meggyőzni, hogy gondoljuk végig, hogy ezt az egész dolgot talán a kamarának kellene elindítani, mert előbb találkoznak a harmadik országbeli könyvvizsgálóval, mint igényként ez esetleg megjelenik kormányzati szinten. Tehát itt az első kapavágást, az első lépést, én azt gondolom, hogy a kamara kezébe tehetnénk.
Szeretnék visszatérni arra, hogy a ma hatályos törvényben, és ha valaki emlékszik rá, erről ’97-ben nagyon sokat vitatkoztunk, hogy könyvvizsgáló céget ki képviselhet kamarai ügyekben. Akkor a vitában eljutottunk oda, hogy csak könyvvizsgáló, tehát a kamarai ügyekben csak könyvvizsgáló képviselheti a könyvvizsgáló céget. Itt odáig eljut a törvényjavaslat, hogy legalább egy könyvvizsgálónak kell lenni a menedzsmentben. Én azt gondolom, hogy ezt tovább is kell vinni, miután ez a tisztségviselőkké való választással is összefügg, ezért fontos, hogy itt valamilyen garanciákat tegyünk.
Egy másik nagyon sarkalatos kérdés számomra az állami felsőoktatásban megszerzett diploma és annak az elismerése. Én nem rejtem véka alá, engem mélységesen felháborít, amikor azt mondja ki egy törvény, és nem ez az egyetlen, a kamarai törvény, amely azt mondja, hogy el lehet ismerni. Én azt gondolom, hogy az állami oktatásnak a degradálása az, ha akár egy jogi diplomára, egy közgazdasági diplomára nem azt mondjuk, hogy ha megfelelő, azt el kell ismerni. Ugyanezen a szálon szeretném hozzátenni, hogy a mérlegképes könyvelői, amit nagyra tartok, komoly szakmai munka van mögötte, de nem helyettesíti az állami felsőoktatásban megszerzett diplomát.
Talán még van időm két kérdésnek a taglalására. Az egyik a területi elv. Én azt gondolom, hogy meg kellene fontolnunk még az elfogadás előtt, hogy a ma meglévő megyei szervezeteknél esetleg egy átmeneti idővel próbáljuk abba az irányba mozgatni a kamarákat, hogy egy belátható időn belül hozzák létre a regionális szervezeteiket. Ez különösen olyan esetekben lehet igaz, ahol egy megyei szervezetnek nagyon kicsi a létszáma, ezért ebben óvatos vagyok, csak megfontolásra javasolnám.
A következő, ami sokkal fontosabb, és szeretnék partnereket találni ahhoz, hogy merjük kimondani, hogy a kamarai tisztségeket legfeljebb két választási cikluson keresztül lehet betölteni, és jelen esetben ezt most tegyük úgy, hogy akik ma tisztségben vannak vagy már most második, harmadik tisztségüket kapták meg választás jogán, akkor ők még újraválaszthatók. Tehát tulajdonképpen a mait egynek tekintjük, és egy további ciklusra még legyen lehetőségük.
És akkor a felelősség kérdése, amit szintén mindenki érintett. A társadalomban itt két véglet van: az egyik, amelyik azt mondja, hogy a könyvvizsgáló még az adóügyekért is legyen felelős, tehát magyarul: mindenért, ami a cégben van; a másik, hogy a felelősségnek az anyagi vonzata - idézőjelbe hadd tegyem - a csillagos ég.
Amiért én nagyon fontosnak tartom és támogatom, amit az államtitkár úr előhozott, hogy ebben ennek a törvényjavaslatnak valami plafont ki kell mondani, mert ezzel mintegy csatornába tereljük a biztosítóintézeteket. Ha mi túl magasra tesszük ezt a mércét, akkor a biztosító azt fogja mondani, hogy hihetetlen nagy a felelősségbiztosítás kockázata, ezért olyan magas biztosítási díjat fog megállapítani, amit az egyéni vállalkozó kamarai tagok egyszerűen ki sem fognak tudni fizetni. Tehát ilyen szempontból közvetett hatása is van a mi tevékenységünknek a kamarai tagok vállalkozására.
Összességében: örülök, hogy elkészült ez a javaslat. Lehetne rajta még vitatkozni, mert vannak, például találtam olyan paragrafust, amely háromszor ismétlődik meg a törvényjavaslatban, tehát módosító indítványokkal, úgy, ahogy Tállai képviselő úr mondta, kell hogy finomítsunk ezen a törvényjavaslaton, de egy nagyon fontos piacgazdasági elem. És kimondom az utolsó szót: én pártolom a kötelező kamarai tagságot, ebben az esetben ez, azt hiszem, eredményes is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
