SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A piacgazdaság körülményei között különösen fontos, hogy az egyes vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet kapjanak a piac szereplői.
A megbízható és valós helyzetet a könyvvizsgáló hitelesíti. Itt szeretnék kitérni Tállai András képviselőtársam észrevételeire, ami igen figyelemre méltó volt, hiszen ez abból a szempontból is érdekes, hogy az abszolút függetlenséget valószínű, hogy megvalósítaná az, amit a képviselő úr mondott, ilyen tekintetben ez valóban újszerű. Abból a szempontból problémás, hogy csak az év végi beszámolóra vonatkozó könyvvizsgálatra gondolhatott a képviselő úr, amikor ezt felvetette, a könyvvizsgálatnak azonban számos más fajtája van, amik a megbízótól függenek.
Tehát itt az átalakulással, a vagyonértékeléssel és más tevékenységekkel kapcsolatos könyvvizsgálatra is gondolok. Ez ebben a tekintetben elválaszthatatlan a megbízó és a megbízott személyétől. Ez a javaslat ott már csak különböző módosításokkal tudna működni, de a jövőre nézve ezt mindenesetre figyelemre méltónak tartom. Hogy ki fizeti, azt gondolom, abban egyetértés van - ezt a megbízónak kell fizetni, hiszen az ő érdekében jár el a könyvvizsgáló. A szerepe pedig az, hogy a megbízható, valós képet a piac szereplői felé tudja tárni, tehát a cég jó hírnevét vagy kevésbé jó hírnevét tudja közzétenni egyrészt a tulajdonosok felé, másrészt ahogy mondtam, a piac szereplői felé.
A most tárgyalt törvényjavaslatnak valóban kettős feladata van, ezt többen elmondták, ezt nem ismétlem meg. Hogy a korábbi törvény jó néhány elemét megtartotta, azt előnyére mondom, hiszen itt egy tízéves gyakorlatról van szó, és lényegében hogy valami jó vagy helyes, annak az eldöntését a legjobb, ha a gyakorlatra bízzuk. A gyakorlat pedig ezeknek az elemeknek az értékelését úgy végezte el, hogy véleményem szerint a többsége - majdhogynem kizárólagosan - megállta a helyét, kiállta az idő próbáját, és helyes, hogy az új törvény ezekre a megoldásokra épít.
(18.10)
Az új elemek közül figyelemre méltó a minősítések kamarára történő megbízása. Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ez egy folyamat. Tehát míg korábban a Pénzügyminisztérium, pontosabban a pénzügyminiszter minősítette például a költségvetési szféra könyvvizsgálóit, addig ezt időközben a kamara vette át. A hitelintézeti-pénzintézeti minősítést még a jelenlegi törvény szerint változatlanul a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adja meg, e szerint a javaslat szerint ez szintén átkerülne a kamarához. Ilyen szempontból én egy szerves fejlődési folyamatot látok a dologban, és ezt támogatandónak érzem.
A közfelügyeleti rendszer valóban egy teljesen új független szakmai bizottság. A létszámával és a kiválasztás módjával kapcsolatban természetesen lehetnek különböző megközelítések. Én mindenesetre azt érzem, hogy ez az állami szerepvállalás és a kamara közti kapcsolatot tölti be, ilyen szempontból fontos mind a két szerepe. Azzal a módszerrel, amit a törvényjavaslat leír, véleményem szerint ez biztosítható.
Számos pontosítást tartalmaz a törvényjavaslat, és van egy olyan része, amely megváltoztatta a korábbi könyvvizsgálói törvény személetét, és új szemléletet hozott, azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a helyes út, ez pedig az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is említett. Ez a függetlenségről és az összeegyeztethetetlen tevékenységekről való részben, a 11. §-ban, valamint az 53. §-ban merül fel, és azt a megközelítést alkalmazza, hogy lényegében mindent tilt, ami a könyvvizsgálói tevékenységen kívül esik, kivéve a szakmai szolgáltatásokat, de ezeket konkrétan felsorolja, ez egy elég határozott lehatárolás; ezenkívül lényegében mindent tilt. A korábbi, jelenleg érvényben lévő jogszabály ezzel ellentétben lehatárolt egy tevékenységet, és megengedte az azon túliakat. Ez két különböző megfogalmazás. A jelenlegit én is túl szigorúnak érzem, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben egyeztetnünk kell, mert így valóban túllövünk az európai uniós irányelveken. Kétségtelen, hogy a függetlenséget elérjük vele, hisz más oldalról ugyanazt jelenti, mint Tállai András képviselőtársam függetlenségre vonatkozó megbízási díja. Ez a tevékenység oldaláról való függetlenséget erősíti, de nem tartom életszerűnek, mert a könyvvizsgáló a mai magyar viszonyok között él, és benne mint szakértőben meg kell bíznunk, ellenkező esetben a jogászokban meg a többi szakértőben sem fogunk megbízni az élet más területein. Úgyhogy azt gondolom, hogy ebben a merev és nagyon éles lehatárolásban a módosító indítványok között konszenzust kell majd teremteni.
Teljesen új megállapítás az értékhatárra és a könyvvizsgálati kötelezettségre vonatkozó előírás. Csak felidézném, hogy amikor ezt tíz évvel ezelőtt bevezettük, a hazai vállalkozások többsége igen jelentős terhelésként élte meg, és finoman szólva sem lelkesedtek ennek a törvénynek a hatálybalépésekor. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a hazai vállalkozásokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra akkor a következők voltak a jellemzők: a tulajdonos gyakorta egyben a vállalkozás vezetője is volt, a számvitelhez, adózáshoz a tulajdonos-vezetők többsége nem értett, a belső kontrollok nem mindig működtek, pontos feladatelhatárolások nem voltak, a beszámolás, az adóbevallás feladatát a könyvelőre vagy annak hiányában külső könyvelő cégre bízták, a kontrollt a könyvvizsgálók és esetenként az adóvizsgálatok jelentették. Az értékhatár bevezetésekor ez a terület ezekkel a jellemzőkkel bírt; azóta sokat változott a magyar gazdaság helyzete, és azt gondolom, hogy az érintett vállalkozói kör helyzetének a változásához a könyvvizsgálói szerepkör mindenképpen hozzájárult.
Jó irányban változott ez a kör, és ez az egyik oka - nem következménye, csak oka - annak, hogy az értékhatár felemelésének nem látom a kockázatát. Ezek a vállalkozások ilyen tekintetben sokkal magabiztosabbak, hozzáértőbbek és a piaci megélés szempontjából stabilabbak lettek. A társas vállalkozások száma Magyarországon ma mintegy 350-400 ezer, ebből könyvvizsgálói kötelezettséggel a jelenlegi szabály szerint mintegy 55-60 ezer társaság, illetve cég érintett. Ha az új értékhatár belép - és mind a kettő, amit a törvény felsorol -, akkor mintegy 20-25 ezerre fog csökkenni azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek már nem érintettek a könyvvizsgálatban. Ez jelentős teher- és költségcsökkenést eredményez, ugyanakkor ennek a másik oldala is igaz: hozzájárulhat a magyar viszonyok fejlesztéséhez, a mikro- és kisvállalkozások versenyfeltételeinek a javulásához.
Összességében az elmondott problémák ellenére is javasolom a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
