TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én egy kritikával kezdem, meglepő módon utána nem sok kritikát fogok elmondani a törvényjavaslatról.
Azzal kezdeném talán, hogy véleményem szerint ezzel a törvényjavaslattal nem kellett volna eddig várni, hiszen az Európai Unió irányelve már ismert volt, azt gondolom, a kormány számára. Nem kellett volna megvárni, hogy a többi, 30 törvényjavaslattal kerüljön ide május-június hónapra az Országgyűlés elé. Ezt nyugodtan be lehetett volna nyújtani februárban is, hiszen valóban az indokoltságát megalapozza a 2006. évi, 2007. évben kiadott európai uniós irányelv, másrészt pedig úgy gondolom, hogy a Könyvvizsgálói Kamarával folytatott folyamatos egyeztetés, amit maga a kormány és a kormányzati képviselők végeznek vagy végeztek, már megérett korábban arra, hogy ez a törvényjavaslat ide kerüljön az Országgyűlés elé.
Nagyon érdekes magának a törvényjavaslatnak a terjedelme, hiszen igazából, mint ahogy itt az előttem szólók is már, államtitkár urat is beleértve igazolták, sok újdonságot, kvázi mintegy új szemléletet, áttörést a könyvvizsgálat során nem jelent ez a törvényjavaslat. Azt is el kell mondani, valóban tény, hogy bizonyos kérdéseket, szakmai kérdéseket alapvetően tisztáz a törvényjavaslat, a kamara szerepét egyértelműen meghatározza, meghatározza a könyvvizsgálat felülvizsgálati kérdéseit, a könyvvizsgálói közfelügyeleti rendszernek a megjelenése, a minőségbiztosítás megjelenése, tehát új elemeket is valóban tartalmaz; de lényegében új szemléletet, új jogállást a könyvvizsgálat számára Magyarországon nem jelent. Ennek ellenére a törvényjavaslat több mint háromszorosa az 1997-ben elfogadott Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvénynek.
Úgy gondolom, amellett, hogy a tíz percben nem szeretném a törvényjavaslat tartalmát ismertetni, hiszen erre tíz perc kevés, sőt még talán egy óra is kevés lenne, inkább magával a könyvvizsgálattal mint tevékenységgel próbálnék meg egy kicsit foglalkozni, hiszen ha azt vizsgáljuk, hogy egy vállalkozót ki az, aki ellenőriz vagy felügyel pénzügyi, számviteli szempontból, akkor azt láthatjuk, hogy nyilván jó esetben van egy könyvelője, aki elvégzi a napi munkát, és nyilván értenie kell neki ezen törvényeket, aztán ellenőrizheti állami szerv, például az Állami Számvevőszék adott esetben, ha állami pénz felhasználásáról van szó, ebbe beleértendő más állami szerv is, és ellenőrzi maga a könyvvizsgáló. És a könyvvizsgálónak egy nagyon sajátos joghelyzete van a megbízójával szemben, az adott gazdálkodó szervvel, gazdasági társasággal vagy vállalkozással szemben, hiszen először is azt, hogy ki könyvvizsgálja azt az adott céget, azt maga a társaság határozza meg, nem úgy, mint az APEH, az Állami Számvevőszék vagy más egyéb állami szerv vizsgálata tekintetében. Tehát ő maga, az adott alany, a megbízó mondja ki, hogy melyik könyvvizsgálóra bízza azt, hogy a cégénél megjelenhet és vizsgálhatja a cég tevékenységét.
Ez a különleges joghelyzet folytatódik azzal, hogy a díjazását is közös egyezség, megállapodás, szerződés alapján közösen állapítják meg a könyvvizsgáló számára. Ez innentől kezdve egy nagyon sajátos helyzetet teremt, azért, mert gondoljuk el, hogy egy olyan revizor, kvázi revizor van a cégnél, akinek mi adjuk a fizetését, és mi mondjuk meg, hogy egyébként mennyi a fizetése. Ez egy nagyon érdekes helyzetet teremt a könyvvizsgálat terén, és nagyon méltatlan helyzetbe hozhatja adott esetben a könyvvizsgálói függetlenséget is, hiszen valljuk be őszintén, biztosan hallottunk már, én magam találkoztam is azzal a vélekedéssel, amely szerint egy vállalkozó azt mondja, hogy neki az a legfontosabb, hogy minél olcsóbban megússza a könyvvizsgálatot, és lehetőleg ne sokat zavarja - idézőjelben persze, hogy zavarja - a cégnek a tevékenységét a könyvvizsgálat.
Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen rossz szemlélet, de ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a vállalkozások egy ilyen szükséges, törvény által előírt kötelezvénynek, ahogy Göndör képviselő úr is nevezte, kénytelenek elviselni ezt az áldásos tevékenységét a könyvvizsgálóknak. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat semmit nem változik, és bizony véleményem szerint ezt az ellentmondást, ha most már ezzel a törvényjavaslattal valószínűleg nem is fogjuk tudni föloldani, de hosszú távon érdemes azon elgondolkodni, hogy hogyan tudják a könyvvizsgálók megjeleníteni az állami, illetve az országgyűlési akaratot a tekintetben, hogy a cégek beszámolójának a felülvizsgálatakor, amikor a szabályszerűséget, a megbízhatóságot, a hitelességet, a valós összképet a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről vizsgálják, akkor hogyan érvényesül abban az államnak az akarata, mikor valójában az adott könyvvizsgáló a cégnek a megbízása alapján, a cégnek a meghatározott díja alapján végzi ezt el.
Az én véleményem szerint sokkal, de sokkal jobb irány lehetne például az, hogy a gazdálkodó szervezetek egy meghatározott díjat fizetnek, mondjuk, az állam felé, és ebből a bevételből finanszírozná az állam viszont a könyvvizsgálókat, és kvázi mint az állam törvényességi megbízottjaként végeznék tevékenységüket. Én ebben a tekintetben érzek a törvény szellemiségében hiányosságot.
Összességében természetesen a törvényjavaslatot én is nagyon alaposan kidolgozott javaslatnak tekintem. Úgy gondolom, hogy a szakmának, a könyvvizsgálói szakmának ez nagyon jót fog tenni, helyre teszi a kamarai feladatokat.
(17.40)
Sokszor az ember úgy érzi, hogy tényleg még sok feladatot is kap a Könyvvizsgálói Kamara, hiszen gondoljuk csak el, maga a törvény is kimondja a könyvvizsgálók önkormányzatiságát - demokratikus úton választott vezetés a képviseletük -, ugyanakkor pedig mellette, ahogy már el is hangzott, közigazgatási hatósági feladatokat is ellátnak. Gondoljuk csak el, hogy ugyanaz a szervezet egyben közigazgatási hatóság is, ugyanakkor pedig önkormányzatiság is, tehát érdekképviseletet is megjelenít. Tehát hatalmas nagy felelősséget és feladatot kap a Könyvvizsgálói Kamara.
Úgy gondolom, nagyon-nagyon fontos kérdés az értékhatár kérdése, tehát hogy a törvény hol fogja meghúzni azt a vonalat, ahol kötelező a könyvvizsgálók megbízása. Itt egy lényeges áttörés van. Úgy gondolom, hogy itt elsősorban az előterjesztő, a kormány, a pénzügyminiszter úr a vállalkozói és a kisvállalkozói érdekek szempontjait vette alapul, amikor azt mondta, hogy most már nem 50 millió forint nettó árbevétel felett kötelező a könyvvizsgálat, hanem lényegében 100 millió forint árbevételű cégeknél válik majd ez kötelezővé. Úgy gondolom, hogy alapvetően nekünk, törvényalkotóknak állami szempontból, abból a szempontból, hogy a kis- és mikrovállalkozók is betartják-e a jogszabályokat, és hogy a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetükről valós képet mutatnak-e a nyilvánosságnak, abból a tekintetből talán ez a szabályozás nem jó. De én elfogadom azt az érvet is olyan tekintetben, hogy ne terhelje a kisvállalkozókat további adminisztráció, illetve állam által kirótt teher, olyan tekintetben természetesen támogathatónak tartom.
Összességében azt látom, hogy ezzel a törvényjavaslattal, amennyiben elfogadásra kerül, erősödni fog a Könyvvizsgálói Kamara, erősödni fog a könyvvizsgáló szakma; egyértelműbbé válnak a felelősségek és a feladatok, egyértelművé válik a törvényjavaslat által a könyvvizsgálók iránti elvárás, de alapjaiban, szellemiségében ez a törvényjavaslat sem hoz átfogó áttörést, egy új gondolkodásmódot a könyvvizsgálat terén.
Úgy gondolom, hogy megvárva a kormánypárti képviselők módosító javaslatát, esetleg ahhoz csatlakozva együttesen tudunk olyan törvényjavaslatot csinálni, kisebb ellentmondásokat esetleg kiszűrve, hogy a parlament egységesen el fogja tudni fogadni ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
