DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Érdeklődő Képviselőtársaim! A digitális átállás szabályairól szóló törvény, ahogy már elhangzott, hosszú, ötpárti egyeztetések után négypárti megállapodással került a parlament elé. Ezért én is hadd kezdjem egy látszólag nem idetartozó kérdéssel. Én azt hiszem, van annak jelentősége, ha az elmúlt időszak súlyos, helyenként nagyon éles politikai háborúskodása után egy rendkívül fontos kérdéskörben négy vagy öt párt közös megállapodásra jut. Van ennek jelentősége, hiszen ez bizonyíték arra, hogy ha szakmai alapon folytatjuk le a vitát, ha van kellő nyitottság valamennyiünkben, van kellő kompromisszumkészség a közös gondolat megkereséséhez, és mindehhez van olyan szakszerű segítség a Miniszterelnöki Hivatal részéről, mint amit Sarkady Ildikó asszony vezetésével az a kis csapat elénk tett, akkor lehet kompromisszumot kötni, akkor lehet bizonyos kérdésekben konszenzus mentén gondolkodni.
Persze, tegyük hozzá rögtön, ez a konszenzus kényszer is volt valamennyiünk számára, hiszen kétharmados törvényekről van szó, amelyeket egymás nélkül nem tudunk elfogadni. Volt kényszer abban is, hogy meg kell felelnünk az európai uniós előírásoknak, hiszen 2012. január 1-jéig valóban át kell állnunk a digitális földfelszíni műsorszórás eszközrendszerére. Abban is van bizony kényszer, hogy az Európai Unióban újra leosztott frekvenciák, amelyeken ezentúl már tömörített digitális jel formájában jön a műsor, összekötnek országokat, hiszen a frekvenciák határokat átlépnek, és ha bármelyik ország lemarad a digitális átállás szabályainak megalkotásával, nyolc-tíz ország számára is mindezt lehetetlenné teheti.
(13.40)
Néhány szót a törvény jelentőségéről. Látszólag technikai-műszaki eljárást szabályozó törvényről van szó, ennél azonban sokkal nagyobb a jelentősége, mert maga a digitális átállás, maga a digitális televíziózás és rádiózás egy új korszakot nyit meg a média világában. Kevesen tudják ennek a jelentőségét. Nemcsak arról van szó, hogy a háztartásokba sokkal jobb kép- és hangminőségben kerül majd a műsortartalom, hanem lényegét tekintve arról is szó van, hogy gyökeresen változhatnak meg a televíziózási szokások, hiszen megszűnik a kötelező műsorfolyamhoz igazodás kényszere, menürendszerben bármikor visszakereshetők az adások, bármikor újranézhetők, és ez gyökeres fordulatot hoz majd a mindennapi szokásrendszereinkben is.
Persze, mindez rögtön fölveti a törvényi szabályozás terén a továbblépés szükségességét. Mindannyian tudjuk, hogy a médiatörvény mennyire elavult, hány hibája van, mennyire rászorul már a javításra. Nem véletlenül, hiszen a médiatörvény annak idején egy szűkös frekvenciakészlet elosztásának a szabályrendszerét adta meg. Itt azonban a digitális átállás nyomán egy egészen másfajta szabályrendszerrel a bőség zavarában kell majd valamilyen úton-módon rendet tenni. Magyarország jelentős sikert ért el az európai uniós tárgyalásokon, hiszen nyolc úgynevezett televíziós multiplexhez jutott, amelyekre - egy-egy multiplexre utalok most - nyolc-kilenc televíziós csatorna is felkerülhet. Mindez azt jelenti, hogy az előttünk álló időszakban akár hatvan magyar nyelvű televíziós csatorna válik foghatóvá, nézhetővé az emberek számára.
Persze, az új digitális technika nemcsak a törvény átalakítását, hanem ezzel együtt a tartalomszabályozás átfogó reformját is megköveteli. Gondoljunk csak azokra az alkotmányos kötelezettségekre, amelyek az állam számára tájékoztatási kötelmeket írnak elő, gondoljunk arra az alkotmányos kötelezettségre, hogy védeni kell bizonyos kisebbségek vagy a kiskorúak védelmét. S ha az előbb utaltam arra, hogy a digitális televízióval bármikor visszakereshető már lejátszott műsor, akkor például értelmét veszti minden olyan rendelkezés, amely a kiskorúak védelme érdekében bizonyos műsortípusokat csak késő esti időpontra tesz lehetővé, hiszen ez nem fogja megvédeni a kiskorúakat.
Természetesen az uniós médiajogi rendszerhez is hozzá kell igazítanunk a tartalmi elemeket, közösen újra kell fogalmaznunk a közszolgálatiság tartalmát, értelmét, a magyar tartalom kérdését, amiben én azt láttam, hogy kellő eltökéltség van bennünk, hiszen nemsokára egy országgyűlési határozati javaslat is a parlament elé kerül, amely négy-, esetleg ötpárti aláírással a frakciók oldaláról kötelezettséget vállal, hogy megalkotjuk a digitális átállási törvényben szabályozott pályázati eljárás végéig a tartalomszabályozás új rendszerét. Azt hiszem, ez is rendkívül jelentős előrelépés.
Miről szól ez a törvény? Lényegében arról, hogy hogyan osztjuk szét majd a különböző televíziós csatornák között a rendelkezésre álló multiplexeket, a légkábeleket, ahogyan mi magunk között fogalmaztunk. Erre kétféle lehetőség van, kétféle lehetőség között kellett a kormánynak választania. Az egyik lehetőség természetesen az, hogy maga a törvény szabályozza a műsorszolgáltatók közötti versennyel, hogy kik kerüljenek fel a különböző multiplexekre. Hála istennek, a kormány nem ezt az utat választotta; az erős modellt, amire miniszter úr utalt, amely nem a televíziós csatornákat versenyezteti meg, hanem a multiplexműködtetők között hirdet szabályozott pályázati keretek között versenyt. Így nekik kell majd a pályázat megnyerése után üzleti versenytárgyalások alapján eldönteni, hogy a különböző multiplexekre mely műsorszolgáltatók kerüljenek fel.
Vannak ennek nagyon komoly előnyei, hogy ezt az utat választottuk. Egyrészt így elkerülhetővé válnak bizonyos monopolhelyzetek, amelyek adott esetben az európai jogszabályokba ütköznének. Mert egy ilyen pályázati keret között kizárható minden műsorszolgáltató a versenyből, és kizárhatók a meghatározó jelentőségű műsorterjesztők. Miért kell kizárni a műsorszolgáltatókat? Azért, mert ha ők nyernének egy multiplexműködtetési pályázaton, akkor a saját versenytársaikkal kellene egyezkedniük, hogy kik kerülhetnek fel a multiplexekre, és ez nem jó.
Miért kellett kizárni a meghatározó jelentőségű műsorterjesztőket? Azért, mert a digitális televíziózásnak csak egyik lehetséges válfaja a földfelszíni digitális szórás, a kábelrendszerek, a műholdas rendszerek, a mobilszolgáltatók is kellő fejlesztéssel átállhatnak a digitális sugárzásra. Így azonban, ha bármelyik jelenleg meglévő műsorterjesztő nyerhetne egy ilyen pályázaton, nem lenne érdeke, hogy igazi verseny legyen a földfelszíni digitális szórás és adott esetben például a kábelrendszeren keresztüli szórás között. Márpedig ez a verseny nagyon fontos valamennyiünk számára, mert abban az irányban is hathat, hogy végre lejjebb szorítja a műsorterjesztési árakat, mert ha jelentősen alacsonyabb értéken tudjuk a háztartásokba eljuttatni a földfelszíni digitális szórással a műsorszolgáltató csatornákat, akkor bizony rákényszerülhetnek más műsorterjesztő rendszerek is, hogy jelentősen csökkentsék az áraikat, és ez csak a magyar lakosságnak, a magyar népességnek válik igazából hasznára.
Természetesen az erős modellt némi korlátozással vezeti be a törvény, hiszen valamennyien átéreztük annak jelentőségét, hogy kötelezettségeink vannak a közszolgálati tartalmakat illetően, illetve az állam tájékoztatási kötelezettsége nyomán a hír- és közéleti csatornák szempontjából. Ezért ezeknek bizonyos előnyöket írunk elő a törvényben, mint ahogy igyekeztünk lehetővé tenni azt is, hogy a legnézettebb csatornáknak is meglegyen a lehetőségük, hogy felkerüljenek az első multiplexre, hiszen akkor lesz vonzó a lakosság ma még 25-30 százaléka számára, amely a földfelszíni digitális szórást képes lesz fogni, hogy valóban ezt a lehetőséget válassza. Ezen túlmenően azonban minden más területen szigorúan a verseny mellett vagyunk, mert - ahogy mondtam - egy tiszta, tisztességes verseny nemcsak a monopolhelyzetet kerülheti el, hanem a lakosság érdekeit is szolgálhatja.
Végül szeretnék szólni arról is, ami az egyik legfontosabb eleme volt a négypárti megállapodásnak. Olyan horderejű kérdésről van szó - talán az eddig elmondottakból is látszik ez -, amely indokolttá teszi, hogy a parlament folyamatosan kontrollt gyakoroljon az egész átállási törvény végrehajtását illetően. Ez a parlamenti ellenőrzési szerep nemsokára egy új határozat formájában a parlament elé kerül, egy ötpárti eseti bizottság felállításával válik lehetővé a mi közös gondolkodásunk szerint. Ennek lehetne az a dolga, hogy a pályázati kiírásnál már figyelemmel kíséri azt, hogy a törvényben előírtak ott vannak-e a pályázat kiírásában, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a pályázatok kiírása eleve eldönthet már előre bizonyos kérdéseket, ezért hihetetlenül fontosak a törvényben megfogalmazott szabályok. Ennek az ellenőrzését végezné első körben ez az eseti bizottság, és abban is megállapodtunk, hogy itt is folyamatosan szükség van a kétharmados közös gondolkodásra, hogy megadjuk magunknak az esélyt, hogy ha bármi problémát találunk a pályázati kiírásban, ami nem felel meg a törvényi előírásoknak, akkor átdolgozásra visszaadhassuk azt. Ennek az eseti bizottságnak természetesen meg kell adni a lehetőséget a végső döntés meghozatala előtt is, hogy ránézzen a döntési javaslatra.
Azt azonban nagyon fontosnak tartjuk - és ez is közös megállapodás volt -, hogy ezen a ponton vétózni már csak törvénytelenségre, törvénysértésre vagy az eljárási szabályok megsértésére hivatkozva lehet. Alapvető kérdés, mert úgy gondoljuk, az a szakmaiság, ami eddig az ötpárti tárgyalásokon megjelent, garancia arra, hogy végig szakmai kontroll alatt tartsuk az egész digitális átállás végrehajtását, és így mindenki egyetért abban, hogy ki kell zárni minden olyan lehetőséget, hogy valamilyen politikai alapon akadályozzuk meg a törvény végrehajtását.
(13.50)
Ez volt a megfelelő kompromisszum, ebben tudott megállapodni négy párt. Őszintén remélem, hogy még mindig megvan az esély, hogy a végső döntésnél a Kereszténydemokrata Néppárt is csatlakozzon ehhez a megállapodáshoz. Hiszen az ő legfontosabb aggályuk a tárgyalások során mindvégig az volt, hogy előbb a tartalomszabályozás kérdéseivel kellene foglalkozni, és csak azután az átállás ügyét napirendre tűzni. Azt gondolom, hogy az az országgyűlési határozati javaslat és az a közös megállapodás, hogy a pályázati eljárás végéig megalkotjuk az új médiatörvényt a tartalomszabályozással együtt, kellő garanciát ad arra, hogy támogassa a végső szavazásnál a négypárti megállapodást.
Mindezek alapján a szocialista frakció nevében egyhangú támogatásomról biztosítom miniszter urat és a kormányt, és őszintén reméljük, hogy a szükséges módosító indítványokkal négy- vagy ötpárti konszenzussal születik meg ez a nagy horderejű törvény is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
