DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Heintz Tamás képviselőtársam tollával fogok ékeskedni, ugyanis ő mondta volna el a kisebbségi véleményt, csak betegsége miatt távol maradt.
Tisztelt Elnök Úr! A parlament egészségügyi bizottsága megtárgyalta a 2913. számú törvényjavaslatot, és az alábbi kisebbségi véleményt alakította ki. Az előterjesztés alapján a megváltozott munkaképességű személyek jövőbeli megítélését a járadék- vagy nyugdíjfolyósítás megváltoztatásának szükségessége képezi.
(15.30)
Ki kell mondani, hogy a jelenlegi tarthatatlan és nehezen finanszírozható helyzetért a 80-as években kezdődő és a mai napig tartó helytelen szociális és munkaügyi politika, valamint a megengedő és elnéző egészségpolitika okolható. A rokkantnyugdíjazás intézményét a késő kádári évek alatt kezdték használni, bizonyos mértékben a már meglévő, de még rejtett munkanélküliség elkerülésére és bizonyos kedvezmények nyújtása érdekében. A 90-es évektől pedig a foglalkoztatottak életkilátásait egy csapásra veszélyeztető vadkapitalizmus következményeként fellépő, igen jelentős és ezért kezelhetetlen munkanélküliség sokszor egyetlen megoldásaként jött - és mind a mai napig jön - szóba. Természetes emberi menekülési kényszer okozta azt, hogy mára mintegy 800 ezer rokkantnyugdíjas él az országban, és az elmúlt évben ez a járulékfizetési kötelezettség 750 milliárd forinttal terhelte a költségvetést.
Az utóbbi években az OOSZI eljárásai során a korábbi eljárásokhoz képest jelentős szigorításokat vezettek be, hiszen az elmúlt húsz évben megduplázódott az elutasítások aránya. Ugyanakkor az utóbbi években jelentősen csökkent a rokkantosítást igénylők száma is, az új jelentkezők 60 százalékát pedig elutasították. Mindamellett látható, hogy a jelenlegi kormányzati intézkedések, amelyek a konvergenciaprogram mindenáron való véghezviteléből fakadnak, nem kedveznek a munkahelyteremtés, sőt a munkahelymegtartás feltételeinek sem. Az a társadalmi réteg tehát, amelyik a munkanélküliségből, a kilátástalanságból a betegségbe, a rokkantellátásba menekülne, bizony újratermelődik és növekszik.
Teljesen természetes és jogos igény, hogy a rokkantakká válók rehabilitációja minél nagyobb számban megvalósuljon. Ez az előterjesztés ugyanakkor egy szót sem ejt azokról a százezrekről, akik kikerülnek a rokkantlétnek a társadalmi átalakulás következtében rájuk erőltetett, majd megszokott, de kényelmetlen helyzetéből, hogy ebből kilábaljanak. A kérdés egyszerre követelne szociális, munkaügyi és egészségügyi megoldási irányokat, de a törvényjavaslat nem rendelkezik ezzel a szemlélettel, vélhetően újabb társadalmi feszültségeket gerjeszt, ezért az ellenzéki pártok az általános vitára bocsátástól tartózkodnak, azt nem javasolják.
