DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság május 9-én tárgyalta a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot.
Az előterjesztő szóbeli kiegészítésében kiemelte, hogy a törvényjavaslat régi adóssága a kormányoknak, a megváltozott munkaképességű, közismertebb nevén a rokkantsági nyugdíjrendszer ellátórendszerének korszerűsítéséről szól, és több mint tíz év előkészítő munkáját fogja át. A rendszer, ahogy mondani szokták, több sebből vérzik, és megérett a változtatásra. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma közel félmillió, több mint 200 ezer a rendszeres szociális járadékban részesülők száma, ahogy ezt már többször hallottuk, és az ezzel kapcsolatos kiadások ez évben a 800 milliárdot meg fogják haladni.
A nagy szám, a jelentős költség ellenére a legnagyobb probléma mégis az, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása igen alacsony. Számos egyéb probléma is ismert, az elavult szakértői minősítés, visszaélések mind az orvosszakértői tevékenységi körből, mind a foglalkoztatási oldalról, mind az igénybevevői oldalról ismertek. Más országok példája nyomán a változtatás egyetlen járható útja a komplex rehabilitációs rendszer kiépítése. Ez nemcsak az orvosi rehabilitációt, a gyógyászati segédeszköz-ellátást jelenti, hanem a sokat emlegetett szociális és foglalkoztatási rehabilitációt is.
Ennek a rendszernek a felépítése nagy feladat, a bevezetése számos feltételt igényel, ilyen ezek közül például a szakértői rendszer korszerűsítése. A szakértés az eddigiek során az elvesztett munkaképesség megállapítására fókuszált, most a fő cél a megmaradt fejleszthető képességek feltárása. Ezek alapján rehabilitációs program készül, munkapszichológusok, foglalkoztatási szakemberek bevonásával, és ehhez fejleszteni kell a szervezetek együttműködését.
Az előterjesztő kitért a hatásszámításokra. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy évente körülbelül 10 ezer fő vihető be ebbe a rendszerbe, akik közül körülbelül 5-6 ezer kerülhet vissza a munkaerőpiacra. Költségoldalról öt-hét év alatt várható a rentabilitása ennek a rendszernek. Foglalkoznak egy kiegészítő rokkantsági rehabilitációs biztosítás kialakításával, ez nagyban stabilizálná a rendszer működését.
Az ellenzéki hozzászólások is kiemelték, hogy nagy horderejű, a jövő gazdaságfejlődése szempontjából is döntő kérdésekről van szó. Aggodalmukat fejezték ki a gyors tempó, a sietség miatt. Az egész folyamat áttekintésére, a tájékoztatás fontosságára hívták fel a figyelmet, és hiányolták a végrehajtási rendeleteket. Kormánypárti oldalról felvetették, hogy néhány rendelkezés adatvédelmi szempontból aggályos, és ezek korrekcióra szorulnak. A bizottsági elnök a szemléletváltás szükségességét, egy új típusú intézményrendszer jelentőségét hangsúlyozta, kérte a részletes hatásszámításokat, amiket időközben a bizottság tagjai elektronikus úton megkaptak.
Az előterjesztő a válaszában kiemelte: a rendszer nem visszamenőleges, az új igénylők közül fognak kikerülni a rehabilitációs járadékra jogosultak, és az ellátást csak azok vehetik majd igénybe, akik a foglalkoztatási szervezettel együttműködnek. Hangsúlyozta a felülvizsgálatok, ellenőrzések fontosságát is a visszaélések elkerülése céljából, és kiemelte, hogy a következő hét évben 60-80 milliárdos uniós operatívprogram-forrás állhat a rehabilitáció fejlesztésére. A bizottság végül 13 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
