NAGY LÁSZLÓ
NAGY LÁSZLÓ
NAGY LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága 2007. május 14-i ülésén megtárgyalta a rehabilitációs járadékról szóló T/2913. számú törvényjavaslatot. A bizottság többségének álláspontja szerint elengedhetetlen, hogy szembenézzünk azzal a mára már tarthatatlan helyzettel, hogy jelenleg közel 800 ezer rokkantsági nyugdíjas van Magyarországon, közülük jelenleg pedig 460 ezren nyugdíjkorhatár alattiak. Emellett tarthatatlan az is, hogy több mint 200 ezren részesülnek rendszeres szociális járadékban. Szembe kell néznünk azzal is, hogy a rendszerben a passzív pénzbeni ellátások dominálnak, és a rendszer nem fordít figyelmet a rokkantság, fogyatékosság megelőzését, felszámolását, enyhítését szolgáló rehabilitációra.
(15.40)
A bizottság többsége egyetértett a kormány legfontosabb céljaival, többek között azzal, hogy a rendszer korszerűsítésének az iránya nem lehet más, mint a rehabilitáció erősítése és ennek révén a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának erősítése.
Ennek szellemében egy rehabilitációs orientáltságú ellátórendszert szükséges kialakítani, amelynek alapvető eleme a rehabilitációs járadékellátás. A többségi vélemény szerint javítani kell a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának helyzetén. Ma a megváltozott munkaképességűek mindössze 10 százaléka dolgozik bejelentve, szemben a fejlett országokban mért 30-50 százalékkal. A becslések szerint 30-50 százalék dolgozik bejelentés nélkül, ami körülbelül 150-200 ezer főt jelent.
A változtatás mellett szóló érv, hogy elavult a minősítési rendszer, mivel csupán az egészségkárosodás mértékét nézi, ráadásul eddig a minősítés során nem csak objektív orvosszakmai szempontok érvényesültek, ezért az igazságtalanságok kiküszöbölését is célozza az átalakítás. Ennek érdekében egységes, az uniós normáknak megfelelő minősítés kerül bevezetésre.
Az új rendszerben a fejleszthető munkaképességet is vizsgálják, és ez alapján lehet segítséget adni az újra munkába kerüléshez. A változtatás mellett szól az is, hogy a rokkantsági ellátásból jelenleg hiányoznak a megváltozott munkaképességűek számára nyújtott rehabilitációs szolgáltatások. A megváltozott munkaképességűeknek komplex rehabilitációs eljárás bevezetésével személyre szabott rehabilitációs útvonalat ajánlanak, az anyagi segítségen túl ez tartalmazza az egészségügyi rehabilitációt, a fejlesztési, képzési rehabilitációt, a begyakorló foglalkoztatást, a védett szervezeti foglalkoztatást és a nyílt munkaerőpiacra bértámogatással történő kihelyezést.
A bizottság többsége úgy vélte, hogy a méltányosságot szolgálja, hogy a 2008-tól induló rendszer először csak az új rokkantnyugdíjasokat érinti, és a tervek szerint 2009-től terjed ki a mai rokkantsági ellátottakra. Akiknél megállapítják a végleges rokkantságot, nem kell belépniük a rehabilitációs rendszerbe, ők továbbra is a rokkantellátás keretein belül maradnak, azonban maguk dönthetnek arról, hogy részt vesznek-e a rehabilitációban. Egyéb esetekben az 52 év alatti rokkantnyugdíjasok közül azok lépnek be a rehabilitációs rendszerbe, akiket a minősítő bizottság visszavezethetőnek tart a munkaerőpiacra. A rehabilitáció időszakában legfeljebb három évig az érintettek rehabilitációs járadékot kapnak, amelynek mértéke megegyezik a rokkantsági nyugdíj összegével.
A bizottság örvendetesnek tartotta, hogy a társadalmi partnerek is támogatták a javaslatot, így többek között a Szociálpolitikai Tanács, a Fogyatékosügyi Tanács, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége, illetve az Idősügyi Tanács is. Ezek a szervezetek támogatták az átalakítást, és fontosnak tartotta a bizottság, hogy az érintett civil szervezetek fogják megvalósítani a komplex rehabilitációs szolgáltatások jelentős részét. Mindezen érveket megfontolva a bizottság 10 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
