BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ritka, figyelemreméltó és emlékezetes pillanat számunkra, hogy ebben az egészségügyet érintő nagyon fontos részletkérdésben egyhangú támogatással került benyújtásra vagy véleményezésre az egészségügyi bizottságban az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvénymódosítás.
Én magam kíváncsian hallgattam, kiderül-e Mikola képviselő úr beszédéből, hogy miért is támogatta az ellenzék ezt a javaslatot. Végül is adott rá választ, bár meg kell mondanom, hogy ha nagyon komoly feltételekhez kötik a törvény elfogadásával kapcsolatosan a támogatást, akkor kétségeim vannak, mert az a gyanúm, hogy ezen a benyújtott javaslaton olyan sokat változtatni és javítani, mint ahogy egynémely példára utalt a képviselő úr, hogy vannak, lehetnek országok, ahol az ügyeletet magasan a százszázalékos díjazás felett díjazzák, azt gondolom, hogy erre itt és most vélhetőleg nem lesz lehetőség.
Én abból indulnék ki, hogy itt most egy jogszabály-alkotási szükséghelyzet van, amire miniszter asszony is utalt az expozéjában, illetve képviselőtársaim is hivatkoztak rá. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett olyan szakaszokat a közalkalmazottak jogállásának a törvényében, aminek következtében csak az általános munkajogi szabályozás lenne alkalmazható az orvosi tevékenységre, illetve az egészségügyi tevékenységre, és azt gondolom, hogy ezt a helyzetet mindenképpen el kell kerülni. Hiszen az a tény, hogy az ügyeletre nem alkalmazható a munka törvénykönyvéből ismert rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályozás, nos, ebben nagy az egyetértés. De hogy milyen legyen az a speciális szabályozás, hogy abban fent tudjuk-e tartani a teljes egyetértést, az rövid időn belül fog kiderülni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak az általános indoklása hivatkozik az Európai Unió 2003. évi 88-as irányelvére, amely általában a munkaidő-szervezésről szól, és egyáltalán nem definiálja az ügyeletet. Azt kell mondanunk, hogy szükséges és elégséges kötelező érvényű direktívát és segítséget, támpontot ennek a kérdésnek a szabályozásához az Unió nem alkotott mind a mai napig. Az Unió is évek óta, hosszú időre visszanyúlóan foglalkozik az ügyelet kérdésével, illetve a rendkívüli munkavégzés kérdésével sok speciális foglalkozás vonatkozásában, mint például a kamionsofőrök terhelhetősége, és nem véletlen, hogy általános érvényű direktívát mind a mai napig nem tett le az asztalra. Amire az általános indoklásban ugyancsak hivatkozás van, az az Unió bíróságának a gyakorlata, a precedens értékű perek eldöntése kapcsán az érvelés, hogy hogyan is kellene viszonyulnunk ehhez a kérdéshez.
Azt gondolom, hogy ez a benyújtott módosítóindítvány-csomag egy jó kompromisszumnak látszik. Kezeli a munkaidőt, mégpedig nemcsak a munkavállaló védelme szempontjából, de ahogy arra a miniszter asszony is hivatkozott, a beteg védelme szempontjából, abból a megfontolásból, hogy a betegnek joga van nem hullafáradt orvos szolgáltatását igénybe venni.
Éppen ezért támogatható, támogatandó az az általános szakasz, a 4. §-ban rögzített megkötés, hogy a heti munkaidő a 48 órát normális esetben nem haladhatja meg, ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl rendkívüli munkavégzést, illetve ügyeletet rendelhet el. És a másik bekezdés szabályozza a többletmunka-vállalás lehetőségét, aminél hangsúlyoznunk kell, hogy itt önkéntes többletmunka-vállalásról van szó, ami a munkaidőkeret átlagában heti 12 óra, de ha ügyeletről van szó, akkor maximum heti 24 óra lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam nem vagyok orvos, de azt gondolom, hogy annál szebben és megindítóbban erről a kérdésről beszélni, ennek a kérdésnek a lényegét és problémáját érzékeltetni, mint ahogy tette előttem Czinege képviselőtársam, nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki végighallgatta a beszédét, érti és érzi ezt a problémát, érti és érzi, hogy milyen nehéz megtalálni azt a megoldást, ami munkajogi szempontból az egészségügyi dolgozónak egyfelől védelmet biztosít, másfelől pedig a betegellátás folyamatos biztosítása érdekében adott létszámlehetőségek, létszámkeretek, adott költségvetési keretek mellett biztosítható.
Éppen ezért rettentő fontos, hogy a díjazásra is kitér ez a rövid törvénymódosítás az 5. §-ban. Alulról próbál meg garanciát megfogalmazni, tehát a minimumot rögzíteni a törvény szintjén, hogy egészen pontosan nem lehet kevesebb hétköznapi ügyelet teljesítése esetén a díjazás az egy órára eső illetmény 70 százalékánál, heti pihenőnapon 80 százalékánál, illetve munkaszüneti napon 90 százalékánál. Ebben a megfogalmazásban benne van az a lehetőség, hogy természetesen több lehet, de ez a munkaadó és a munkavállalók alkudozásának az eredménye. Ehhez fűzök magam is szkeptikus kétségeket természetesen, de mégis azt gondolom, hogy elfogadható ez a gondolatmenet, ez a rugalmasság, ami a kollektív szerződésre bízza, a munkaadók, munkavállalók megállapodására bízza, hogy ténylegesen hogyan is kerül kifizetésre az ügyeleti díj, az ügyeletben teljesített munkaóra.
(12.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt jó gondolatnak tartom, ami e probléma megoldásának valahol a kulcsa, hogy az egészségügyi ügyelet és a készenléti szolgálat fogalmilag legyen kettéválasztva.
A jelen gyakorlat tulajdonképpen háromféle ügyeletet ismer, az úgynevezett csendes ügyeletet, ami egyenértékű lehet a készenléttel, a normál ügyeletet és a minősített ügyeletet.
Ez a javaslat, ez a módosítás lényegében a normál ügyelet szintjére állítja be az ügyeleti munkaidő szervezését, illetve a díjazását is, azzal, hogy a készenlétet igazából nem tekinti ügyeleti tevékenységnek. Megmondom őszintén, hogy a törvény alkalmazásában használt fogalmakból az 1. § kapcsán én nem tudtam egyértelműen kiolvasni ezt a distinkciót. Tekintettel arra, hogy ma nem zárjuk le az általános vitát, van rá egy hét, hogy ezekről a kérdésekről valóban érdemben és módosító indítványok készítése céljából gondolkozzunk.
Engem meglepett Mikola képviselő úrnak az az igénye, hogy ezt ne sürgősséggel tárgyaljuk, hiszen a sürgősség egyrészt a július 1-jei határidő miatt kényszerít bennünket arra, hogy gyorsan hozzuk meg a javaslatot. Másrészt pedig az a körülmény, hogy ma nem zárjuk le az általános vitát, lehetőséget ad arra, hogy még tovább gondolkozzunk rajta és csiszoljuk a javaslatot, de abban a reményben, hogy ami végeredményként születik, az ugyanúgy közösen támogatható lesz, mint ez a benyújtott javaslat általános vitára.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
