DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kereszténydemokrácia egyik alapgondolata, alapviselkedése a szamaritánus eszme érvényesítése, a bajba jutotton való segítés, és a bajba jutotton való segítés megtestesült formája az egészségügyi ellátás.
Az egészségügyi ellátásban dolgozó orvos, egészségügyi dolgozó, szakdolgozó munkaidejéről, az ott dolgozók védelméről, illetve a közösség tagjainak, a bajba jutott embereknek a védelméről, munkaidőn keresztüli védelméről szól ez a törvénytervezet. Azt mondja, hogy olyan jogi környezetet kell alkotni, amelyben a közösség jól jár, és a közösséget alkotó és azt segítő ember is jól jár. Ez az egyik oka, amiért ez az új törvénytervezet létrejött.
A másik ok nyomós - ez is nyomós volt -, az Alkotmánybíróság azt a bizonyos LXXXIV. törvényt megsemmisítette, és 2007. július 1-jétől, abban az esetben, ha nincs meg a törvényi szabályozás, az egészségügyben ügyeletet szervezni törvény szerint nem nagyon lehet.
A harmadik nyomós ok, hogy az egészségügyben dolgozók pihentségének biztosításával a betegek jogát, a betegek érdekét szolgáljuk.
Két véleményt szeretnék ismertetni. Az egyik jogász ismerősöm a T/2973. számú, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról a következőket írta: „A 72/2006-os alkotmánybírósági határozat miatt van szükség az ügyeleti idő szabályozására, így ez összhangba kerül az alkotmánnyal és a munka törvénykönyvével. Furcsa megoldás, hogy kiveszi az egészségügyi dolgozókat a munka törvénykönyve 126. §-ának hatálya alól - ez az ügyeleti szabályozás -; egy tollvonással teszi ezt, és rájuk új szabályokat alkot.” Ez az én olvasatomban - ez az én megjegyzésem - nyilvánvalóan nem olyan nagy baj, ha ezt jól tesszük meg. „Ez szerintem” - írja a jogász - ”megint alkotmányellenes lesz, mivel nagyon magasan határozták meg az ügyeleti órák számát. A javaslat” - és itt van a lényeg - ”a rugalmas munkaidő irányába megy el, aminek a lényege a rövidebb, rugalmasabb munkaidő, de egy biztos: több pénz nem lesz belőle.”
A másik véleményt fejből mondanám. Egy közeli háziorvos ismerősöm mondta, hogy végre az ügyelet munkaidő lett, csak egy baj van: a pénz nincs meg hozzá, ettől több pénz nem lesz.
Nézzük a részleteket! A munkaidő hathavi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát. Mintegy 87 esztendővel ezelőtt az ILO Agreement 1919-ben deklarálta, hogy 48 órában limitálandó a heti munkaidő, beleértve a túlmunkát is. Ez volt az egyes.
Aztán örömmel hallottam, a miniszter asszony mondotta, hogy az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenység időtartamát kell igénybe venni. Én ezt a mostani szabályozásban is megtaláltam, de a miniszter asszony megnyugtatott, hogy ez volt régen, és ez ezek szerint most kikerül ebből a szabályozásból. Máris egy javaslat, ami úgy látom, módosításként minden oldal számára szövegszerűen beadható.
A következő. A heti 40 órás rendes munkaidőn felül naptári évenként legfeljebb 416 óra, azaz hetente 8 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el, azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama naptári évenként nem haladhatja meg az előbb említett 416 órát.
A következő. A munkarend, amely azt biztosítja, hogy az ügyeletet a mai struktúrában meghatározzuk, úgy alakítható, hogy egy belépési ponttal felépülő kórházban egy ügyeleti ponton tudják meghatározni, illetőleg működtetni az ügyeletet.
(13.00)
Ez nyilvánvalóan a sürgészet fejlesztését vonja maga után, remélem, okozza is persze. Az a helyzet, hogy ez szakmai kérdés; igen lényeges, fontos szakmai kérdés.
Mentőorvosként ismerem a sürgősségi ellátást, legalábbis rálátásom van a sürgősségi ellátás mai helyzetére. Ma Magyarországon 50 alatti a sürgősségi orvostani szakvizsgával rendelkező orvosok száma. Sürgősségi osztályokat szeretnénk indítani, megnyitni minden súlyponti kórházban. A sürgősségi osztályokon műszakszerűen kell dolgozni a dolgozóknak, az orvosoknak, szakdolgozóknak. Honnan lesz időben annyi szakemberünk? Mikor tudjuk bevezetni ezt a bizonyos egy ponton induló ügyeleti, sürgősségi ellátást?
Úgy gondolom, erre még igen sok idő van hátra; nem fog menni mostanában. Annak ellenére, ami aggály fölmerült a konkrét dolgokkal kapcsolatban, úgy gondoltuk, hogy sok mindenben ez a törvénytervezet kitörési pontot jelent az egészségügyben dolgozók, az ügyeletet teljesítők számára.
Czinege képviselő úr említette orvosi múltját, és elmondta, hogy egy orvosnak az ügyeleti időben fordulnak elő a legbonyolultabb esetei. Elmondta azt - és ezzel maximálisan egyetértek, maximálisan támogatni tudja a Kereszténydemokrata Néppárt is -, hogy ha egyszer munkaidőnek számít az ügyelet, akkor a nyugdíjba beszámítandó, és a nyugdíjkorhatárba jó lenne beszámítani.
Elmondta a képviselő úr, hogy 40 évet praktizált, ez ügyeletekkel együtt azt jelenti, hogy 57 esztendőt dolgozott. Azt hiszem, egy olyan kitörési pont, amellyel az egészségügyi dolgozóknak beszámítandó a nyugdíjidejükbe ez az ügyeleti idő, már egészen máshogy és támogathatónak, és kedvezőnek néz ki a helyzet. Kitörési pont ez azért, mert Mikola képviselő úr említette, hogy az átalakításokkal mintegy 1000-1500 orvos, 6000 szakdolgozó keresi a munkahelyét. Lehetőséget biztosít a törvénytervezet arra, hogy főállásban lehessen ügyeletben dolgozni. Kérem szépen, ez sok mindent megold. Megoldja remélhetően - nem most, de bizonyos idő múlva - a sürgészet problémáját, megoldja a központosított ügyelet problémáját, és abban bízom és reménykedem, hogy például ilyen problémákat old meg: központi orvosi ügyeletről, prehospitális területi ügyeletről beszélek, erről van szó.
Aztán speciális helyzetek vannak, munkaidőben is mérhető speciális foglalkoztatók, ilyen például a mentőszolgálat. A mentőszolgálat működésében, a mentőszolgálat munkaidejének meghatározásában is, úgy gondolom, az lenne a célravezető és járható út, ha a szaktárca és a végrehajtók közösen megtárgyalnák, hogy melyik munkaidő-direktíva az, amellyel a folyamatos ellátás biztosítható.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Jó néhány részletkérdés van még, amelyek megoldásában az én olvasatomban az alapdirektívák meghatározása után a megfelelő munkahelyekkel történő egyeztetés az, amely az ügyelet végrehajtásának, az ügyelet lebonyolításának optimális módját meg tudja határozni. Még egy olyan kérdés van, ami, úgy gondolom, kardinális és nagyon lényeges: ha egyszer az ügyelet munkaidő, akkor mindenképpen úgy számolandó el, hogy a munkaidőnek megfelelő, tehát nem csökkentett órabérrel. Szó volt arról, hogy ha ez a nyolcórás munkaidő fölött túlmunkát jelenti, akkor az igazság az, hogy ennek valami 100 százalék fölötti díjazása - elhangzott itt optimálisan 250-300 százalék is - nagyon jó lenne. Valószínűleg erre még várni kell, de az, hogy a túlmunkaként elszámolódó ügyelet túlmunkaként fizetődjék, mindenképpen fontos és elérendő cél.
Az utolsó pont, amiért fontosnak tartjuk és gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet a megfelelő módosításokkal ötpárti megegyezésként kerüljön végül a törvényhozás elé, illetve kerüljön sor a törvényhozásra. Az ügyelet kérdését mind a benne részt vevők, mind a betegek szempontjából nagyon fontos kérdésként jó lenne, ha most és hosszú időre rendezni lehetne.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)
