BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a helyzetben vagyok a Házszabálynak megfelelően, hogy mindig fideszes ellenzéki képviselőtársam után szólalhatok meg. Mint rendszerint, ezúttal sem tudom megállni, hogy néhány mondatban ne reagáljak arra, amit tőle hallottunk, eltérve attól, amit szerettem volna magam is a törvénymódosításról mondani.
Tisztelt Horváth Zsolt! Az volt az érzésem, amíg a beszédét hallgattam, hogy kevesebb talán több lett volna.
(11.00)
Olyan drasztikus, olyan súlyos kritikáját adja mindannak, amit az egészségügyi kormányzat, illetve a kormány csinál, és olyan extrém példákat hoz állításainak alátámasztására, hogy az nem hozzáad a kritika értékéhez, hanem azt gondolom, hogy inkább levon belőle. Az imént a gyógyszerár-támogatástól kezdve a kórházi kapacitáson keresztül mindenről szólt a beszéde, pedig ezeket a kérdéseket ez a törvénymódosítás értelemszerűen nem érinti. Éppen ezért azt gondolom, sokkal hasznosabb lett volna, hogyha arra koncentrál, képviselő úr, ami előttünk van, amiben tényleg jobbító szándékú módosító indítványok megfogalmazására most van lehetőség.
Említette a várólistát is mint valami olyat, egy olyan gonosz dolgot, amit a kormányzat a közelmúltban bevezetett, miközben pontosan tudja, hogy várólista eddig is volt, és a jelenlegi helyzet meg a régi helyzet között az a különbség, hogy az egészségügyi tárca szándéka szerint most nyilvánvalóvá, plasztikusabbá, a nyilvánosság számára is követhetővé váló tisztább helyzetet akartunk a szabályozással teremteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Általában véve igaz, hogy a jogbiztonság elvét sérti, hogyha gyakran és túl gyakran módosítunk törvényt. Általában véve igaz, hogy képviselőként kritikával illetjük a salátatörvényeket és a túl gyakori törvénymódosítást. Azt gondolom, hogy erre a helyzetre egy kicsit más az igazság, mert most olyan törvénymódosítás-csomag van előttünk, amelynek benyújtását már az eredeti új törvények megalkotása idején megígérte a tárca. Emlékezzenek vissza, hányszor mondta el Molnár miniszter úr, hogy az első néhány hónap tapasztalatainak figyelembevételével korrigálunk majd a vizitdíj szabályozásán, korrigálunk majd azokon az új szabályokon, amelyeket megalkottunk, a tapasztalatok birtokában.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban négy törvényt érint ez a törvénymódosítás. Az itt felmerülő kérdések közül, én azt gondolom, hogy a vizitdíj kérdése az, ami a legszélesebb nyilvánosságot érdekli, foglalkoztatja, éppen ezért én a magam részéről elsősorban ezzel szeretnék foglalkozni. Hadd kezdjem ott, hogy természetesen a vizitdíj bevezetése a lakosság számára nem öröm, de ha megnézzük az elmúlt hónapok tapasztalatait, akkor azt látjuk, hogy nagyon sokan, a társadalom többsége megértette és el is fogadta a vizitdíj bevezetésének indokoltságát.
Nagyon sokan teszik föl a kérdést, amikor az egészségüggyel kapcsolatos konkrét fizetni való terhek jelentkeznek, hogy miért is fizetek én társadalombiztosítást éveken, évtizedeken keresztül, hogyha most, amikor orvoshoz kell mennem, akkor pluszban fizetnem kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért örülök ennek a helyzetnek, hogy ezekről a kérdésekről újra a nyilvánosság előtt beszélhetünk, mert azt tapasztalom, hogy az emberek megértik, hogy a közös kockázatviselés, a szolidaritás jegyében kerülnek felhasználásra a társadalombiztosítási befizetett járulékok.
Nem vagyunk egyformák, vannak, akik egészségesek, szerencséjükre, vannak, akik akár 80 éves korukig egyszer nem nyomják le az orvos kilincsét; míg mások, szerencsétlenségükre, nagyon sokfajta betegséggel terhelten élik az életüket, és a sokszorosát költi az ő ellátásukra, gyógykezelésükre az egészségügy annak, mint amit valaha, egész életük folyamán összesen befizettek járulék formájában. Ez a lényege a közös kockázatviselésnek és a szolidaritásnak.
Következésképp végig lehet gondolni, hogy azokkal az emberekkel szemben igazságtalan, hogyha valaki sokkal többet vesz ki a rendszerből, akik semmit nem igényelnek vissza. A vizitdíjnak pont az a gondolata, hogy amikor az illető a szolgáltatást igénybe veszi, akkor egy nagyon picivel, egy jelképes összeggel maga is hozzájáruljon az egészségügy költségeihez, és valóban ilyen módon egy plusz bevételi, egy jelentős bevételi forrás, plusz, többlet keletkezik az egészségügyben.
Amikor a vizitdíjról tárgyaltunk a törvény születése idején, engem mindenekelőtt és legfőképpen az foglalkoztatott, hogy vajon nem okoz-e a vizitdíj bevezetése olyan helyzetet, hogy nagyon indokolt orvoshoz fordulások is elmaradnak azért, mert plusz anyagi teher jelentkezik. Számomra ez a legfontosabb kérdés a vizitdíjrendszerben, és hozzá kell tenni, hogy Magyarország társadalma jövedelemrétegződés szempontjából meglehetősen tagolt, meglehetősen megosztott, vannak, akiknek a 300 forintos vizitdíj valóban jelképes összeg, és semmit nem számít, míg nagyon sokan vannak olyanok, akik számára ez az összeg a mérlegelés tárgya, hogy mire is fordítsa, és miről mondjon le, hogyha éppen az orvoshoz megy.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azon az állásponton voltam, hogy ha már ilyen rétegzett a magyar társadalom, akkor jó lenne mentességi köröket megfogalmazni a törvényben. Én igazából támogattam volna, hogyha szociális helyzet szerint is vannak mentesített körök; nem ezt az utat választottuk. Vannak mentességi körök, így például szerintem nagyon fontos, hogy a gyermekek, és ellentétben az eredeti elképzelésekkel nem 3, illetve 6 éves korig, hanem 18 éves korig élvezik ezt a vizitdíjmentességet. És vannak betegségi csoportok, különböző betegségek, amelyek ugyancsak mentességet élveznek. Én kedvem szerint, szociális megfontolások alapján szívesen láttam volna, hogyha, mondjuk, a közgyógyellátottak, akiknek a jogosítványát természetes módon összekapcsolják szociális helyzettel, élvezhetnének ilyen mentességet, vagy a fogyatékos személyek élvezhetnének mentességet.
Nem ezt az utat választottuk, a törvény szerint számukra, a legkisebb jövedelemmel rendelkezők számára, a kisnyugdíjasok, illetve a rendszeres szociális segélyből élők számára kompenzációt biztosított a kormány; ez éves szinten 4 ezer forintos kompenzáció, plusz a visszaigénylés lehetőségét, hogy 20 igénybevétel után a 21. felett lehet visszaigényelni a vizitdíjat.
Na mármost, ami a mostani változásokat illeti, amit tehát most kíván módosítani a tapasztalatok alapján a kormány, azokkal én a magam részéről teljes mértékben egyetértek, illetve ezeknek a többségével egyetértek. Felsorolásra kerültek a fegyveres szervezetek, a határőrség, rendőrség, katasztrófavédelmi szervek, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtási szerv, illetve a tűzoltóság jut eszembe. Éppen a tűzoltókkal kapcsolatos sérülés hívta föl a közvélemény figyelmét arra, hogy méltatlan, hogyha szolgálatteljesítés közben, szolgálatteljesítés miatt kerülnek egészségügyi ellátási helyzetbe, méltatlan, hogyha tőlük is elkérjük a vizitdíjat. Egyetértek azzal is, ez pedig a Magyar Vöröskereszt felvetése, indítványa volt, hogy a rendszeres véradók is élvezhessenek vizitdíjmentességet 30 alkalom felett. Hogyha térítésmentesen, rendszeresen vért ad valaki, akkor nem kell vizitdíjat fizetnie.
(11.10)
A tartós betegséggel kapcsolatban az eredeti törvény tartalmazott egy olyan anomáliát, hogy miközben néhány tartósbetegség-csoportra elrendelte a vizitdíjmentességet, nem rendelte el a kórházinapidíj-mentességet, amire Csáky András képviselő úr önálló képviselői indítvány formájában korábban már javaslatot tett. Most itt van a törvényjavaslatban ennek a megoldása.
Szerintem is kérdések kapcsolhatók ahhoz a szándékhoz, hogy a 18 év alatti gyerekek sürgősségi betegellátásához indokolt-e vizitdíjat kapcsolni, erről szólt előttem Vojnik Mária. Teljesen egyetértek vele, illetve e tekintetben még Horváth Zsolt észrevételeivel is. A szülő egyáltalán nem valószínű, hogy meg tudja ítélni, amikor a gyermekéért aggódik, hogy valóban sürgősségről van-e szó. Következésképp én magam itt megengedőbb lennék, és őket nem terhelném pluszvizitdíjjal.
Ha már a vizitdíj elemzésénél tartunk, akkor érdemes azt is megnézni és körbejárni, hogy hogyan hasznosul a beszedett összeg. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy az orvosok nemcsak elfogadják, nemcsak megbarátkoztak a vizitdíj beszedésének a gondolatával, amihez indításképpen ők maguk is nagyon sok aggodalmat - különösen a technikai nehézség miatt - hozzákapcsoltak, hanem kifejezetten megszerették vagy megkedvelték ezt a lehetőséget. A háziorvosi kasszában ez egy tekintélyes jövedelemkiegészítés. Tehát azt lehet mondani a különböző felmérések alapján, hogy az orvostársadalom java része ma már támogatja a vizitdíj gondolatát.
Nem általános, nem mindenkire érvényes megállapítás ez, mert vannak anomáliák a rendszerben. Ilyen nagyon jelentős anomália például, hogy miközben a járóbeteg-ellátási rendszerben is kell vizitdíjat fizetni, az itt beszedett vizitdíjak nem érnek oda a szakorvosokhoz. Azt gondolom, hogy ez egy lényeges, korrigálandó probléma a rendszerben, hiszen a szakorvosi ellátó intézetben központilag begyűjtik a vizitdíjat. Felfogásom szerint nagyon indokolt lenne, hogy ennek legalább egy meghatározott része bérnövelési célokra garantáltan visszajusson a szakorvosokhoz, akik ténylegesen nyújtják a szolgáltatást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem maradt időm arra, hogy a további három törvény kérdéseivel is részletesebben foglalkozzak. Általános megjegyzésként engedjék meg elmondani, hogy a felügyelet bevezetése hasznos, jó dolog, az eddigi tapasztalatok szerint ígéretes a felügyelet működése. Következésképp indokolt és támogatandó az a néhány törvénymódosítási szakasz, amelyik szélesíti a felügyelet tevékenységi körét.
Helyes törekvésnek, egyértelműen fontosnak tartom az Eurotransplant-rendszerhez való csatlakozás törvényi szintű előkészítését.
Mindent egybevéve a Szabad Demokraták Szövetsége általános vitára alkalmasnak tartotta az anyagot. Vélhetőleg születnek hasznos módosító indítványok, amelyekkel együtt érdemes lesz elfogadni ezt a törvénymódosítást.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
