DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Bács-Kiskun megye, 2. vk.), a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mindnyájunk számára közismertek a „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” mondatok. Képviselőtársaim, vizsgáljuk meg ebben a törvényjavaslatban, hogy mindaz, amit ez a törvény helyreigazítani kíván, mindaz a helyzet, ami a parlament által tavaly elfogadott öt törvény következményeként kialakult, jó-e. Mert mi történt? Felrúgták a meglévő intézményhálózatot, jelentős átalakításokat végeztek, intézményeket zártak be, számoltak fel. Gyakorlatilag szétzilálták a beutalási rendet, bizonytalanság, káosz, félreértések sorozata uralkodik az országban, megszüntették a szabad orvosválasztáshoz való jogot, ezzel lehetetlen szituációkat teremtettek, ebből néhányat elismertek, néhányat nem. Nyilvánvalóan bizalmi kérdés, hogy kinél szül az ember, de gondolom az is hasonlóan fontos, hogy ki operálhatja a szívét, ki nyúlhat a mellkasába. Bevezették a várólistákat. A várólisták nem azért jöttek létre, mert a magyar egészségügy nem lenne képes a betegeket időben ellátni, hanem azért, mert a magyar társadalom és a magyar kormány nem képes ezt megfizetni azoknak, akik ott dolgoznak, illetve nem képes azokat az eszközöket biztosítani, amivel ezek az ellátások időben megtörténhetnének.
Bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. A vizitdíj megállapításunk szerint nem más, mint pénzbeszedés, az eredetileg elképzelt terveket, célokat nem váltotta be. A kórházi napidíj esetében még a célok sem voltak világosak, hogy miért is kellene kórházi napidíjat fizetni valakinek. Ez a vegytiszta pénzbeszedés esete, mert ki az, aki bent akar feküdni a kórházban két nappal többet, mint amennyit feltétlenül muszáj. Ilyen eseteket nem fognak tudni mondani.
Jelentősen megemelték a gyógyszerek térítési díját, miközben azt hangoztatják, hogy a kiváló törvények következtében olcsóbb lett a gyógyszer. Ideje lenne őszintén beszélni a magyar emberekkel! Lehet, hogy egy-két gyógyszernek a beszerzési árát sikerült lejjebb vinniük, de a betegek által fizetendő térítési díjat drasztikusan - a duplájára vagy a két és fél-háromszorosára is - megemelték. Ez megoldhatatlan helyzet elé állít nagyon sok magyar családot.
Mindezzel együtt elmondhatjuk, hogy 250 milliárd forintot kívánnak kivonni a magyar egészségügyből. Ezt vállalták a konvergenciaprogram keretében, és GDP-arányosan is megfogalmazták. Engedjék meg, hogy én egy másik számot mondjak hozzá: az utóbbi mérések szerint Magyarország 1300 dollár/fő költséget tud költeni a betegekre, de a 250 milliárd forint kivonása után mintegy 1000 dollárra fogunk visszaesni, ami körülbelül a fele a csehekének és a szlovénokénak, de ha a gazdagabb országokhoz - Franciaországhoz, Angliához, Svédországhoz vagy Svájchoz - viszonyítunk, akkor azt látjuk, hogy ez azokénak a töredéke. Teljesen világos pénzkivonás zajlik a magyar egészségügyből az intézményhálózat szűkítésével és a betegeknek a hozzáférés megszorításával. Az összes törvényjavaslatuk ezt a célt szolgálja. A pénzmegtakarítást.
Nos, ennek függvényében nézzük meg, hogy ez a törvényjavaslat választ ad-e ezekre a kérdésekre. Nem szerepel a törvényjavaslatban az intézmények hálózata, a súlyponti kórházak elhelyezkedése, újragondolása; a törvényjavaslatban ez nem szerepel, nincs benne, holott ez ma égető probléma az országban.
A beutalási rend egyértelművé tétele sem jelenik meg ebben a törvényjavaslatban, nem válik világossá, hogy azokon a helyeken, ahol a természetesen közel lévő intézménybe kellene vinni a gyermeket, oda nem lehet vinni, mert a meglévő felszerelést nem használhatja az orvos. Gondolják végig a balassagyarmati példát - ez szemészeti példa -, amikor körbeutazott a beteg, majd a végén visszament Balassagyarmatra. Ha már hozzányúlunk a törvényekhez, ezzel is foglalkoznia kellene ennek a törvénynek.
Szabad orvosválasztás. Elmondták, szabad orvosválasztás addig van, hogy a háziorvosát megválasztja valaki, ezt követően ha nem azt az orvost vagy intézményt veszi igénybe, ahova a háziorvos beutalja, akkor 30 százalékos térítési díjat kell fizetnie a betegnek, ami maximum 100 ezer forint lehet. Ezt egyetlenegy esetben voltak hajlandók felülvizsgálni, a szülészet területén. De mint az előbb is mondtam, ennél sokkal több olyan terület van, amely legalább ugyanilyen bizalmi viszony kialakítását feltételezi, ezért súlyos hibának tartjuk, hogy a törvény ezt sem korrigálja.
Várólisták kérdése. A várólistákról már az előbb elmondtam a véleményem. Azt gondolom, hogy sokkal nagyobb számban jönnek létre várólisták, mint amennyi egyébként a szakmai felkészültség és az országban meglévő szakmai kapacitások alapján indokolt lenne. Az indok nem más, mint pénzmegtakarítás, akkor, amikor az Európai Unióban a tagállamok között a sereghajtók közé tartozunk mind a GDP-arányos, mind az egy főre jutó pénz elköltésében, ami az egészségügyet illeti.
(10.50)
Teljesen indokolatlan az, hogy megint az egészségügyön akarják a rossz gazdaságpolitika árát megfizettetni. Ezen az sem változtat, hogy az intézményi várólisták és a bejelentkezési listák kérdését próbálják tisztázni. Az a helyzet, hogy a törvény eredeti szövegében a bejelentkezési listák változatlanul ott vannak, én nem láttam ezekre vonatkozó módosítást, ami nem azonos az előjegyzéssel. Ezzel egyébként megkerülhető a társadalombiztosítás által finanszírozott várólistán a sor, ha valaki teljes egészében hajlandó azt a kezelést kifizetni, ami egyébként a kórháznak a társadalombiztosítás által finanszírozott kapacitásán felül megvan. Ebben az esetben soronkívüliséget élvezhet. Vagyis, ha gazdag, ha van pénze, esetleg van olyan biztosító, amely ezt kifizeti, akkor igenis előrekerülhet és beelőzhet. Akármennyit beszéltünk erről a parlamentben, ezt mindig letagadták, csak a törvényekből ez olvasható ki.
Vizitdíj. Tisztelt Képviselőtársaim! A vizitdíj és a napidíj, meggyőződésem, nem érte el azokat a célokat, amelyekért ezt bevezették. Mint az előbb is elmondtam, túl azon, hogy pénzbehajtás, nagyon sok feszültséget és konfliktust okozott orvos és beteg között. Megterhelte az orvos és a beteg közötti bizalmi viszonyt. Különösen kiélezetté vált ez a megterheltség a sürgős ellátások területén. Elkezdték vitatni az orvosok, hogy érzi-e a beteg azt a fájdalmat, ami neki van, vagy nem. Van néhány szakma, amely egyébként erre rendkívül hajlamos, bocsánatot kérek, azért merem mondani, mert magam is fogorvos vagyok. Gyakran vitatják fogorvos kollégák, ugyan, nem fájt az annyira, hogy éjszaka kelljen jönni. Ha kibírta 11-ig, akkor már miért nem bírta ki 5-ig? Ugye, szokták hallani ezeket a mondatokat? Pedig akinek volt már igazi pulpitiszes fogfájása, az tudja, hogy az micsoda fájdalom. Azért mertem ezt a példát hozni, mert pont rájuk nem vonatkozik ez a történet.
Azt gondolom, hogy olyan mértékű mentességet kapott a magyar társadalom, amely mellett a vizitdíj teljes mértékben megkérdőjelezhető. A mentességek köre indokolt, nem vitatjuk. Azt vitatjuk, hogy a fennmaradó összegek ugyan milyen célt fognak elérni. Ma már a lakosság felének nem kell vizitdíjat fizetni, meggyőződésünk, hogy az egész intézményt meg kell szüntetni, vissza kell vonni. Túlszabályozott a terület. Olyan mérhetetlen mennyiségű jogszabályt készülnek erre megalkotni, ami szinte elképzelhetetlen. A szakma szabályainak legmélyebb részeibe mennek bele. Megpróbálják megmondani, hogy egy orvos hogyan döntse el azt, hogy egy fogfájás indokolt és sürgősen el kell látni, vagy nem kell ellátni, és ezt jogszabályban próbálják kodifikálni - életszerűtlen, túlbonyolított, felesleges. Létrehoztak egy olyan szabályzatot, aminek betartása, betartatása és ellenőrzése meggyőződésem szerint legalább annyiba fog kerülni, mint amennyit hoz. Elértük azt a pontot, ahol el kell gondolkodni az egész visszavonásán. Nincs értelme, képviselőtársaim!
Örömmel hallom, hogy a Szocialista Párt újragondolja különösen a gyerekekre vonatkozó indokolatlan sürgősség igénybevétele esetén fizetendő ezerforintos vizitdíjat. A bizottsági ülésen is elmondtam, de orvoskollégák ennél jobb példákat is tudnak hozni; azért merem elmondani, mert a saját gyermekemmel esett meg. Leejtettünk egy poharat, szétrobbant az asztalon, a gyerekem szeme előtt. Orvos létemre nem tudtam eldönteni, hogy a gyerek szemében van üvegszilánk, vagy nincs, hogy az ijedtségtől dörzsöli a szemét, vagy van ott valami. El kellett vinnem szombat délután az ügyeletre, szemészetre. Ha én nem tudom eldönteni, miért várjuk el, hogy ilyen esetben döntsenek emberek? Indokolatlannak tartom, hogy ezt betegyük, felesleges, ráadásul a gyermekek esetében, sajnos, mivel viszonylag kevés gyermek van az országban, vagy sokkal kevesebb annál, mint amennyinek lenni kellene, ez nem jelenthet akkora megterhelést a társadalombiztosításnak, hogy ebből az ezerforintos beszedett pénzből kelljen valahogy fenntartani. Ezért ebben a kérdésben támogatni fogjuk ezt a módosító javaslatot.
Vizitdíj 21 - csak ennyit írtam be magamnak, és zárójelben hozzátettem, hogy jegyző. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják bele magukat abba a helyzetbe, hogy önök egy faluból felkerültek a városba, egyetemre járnak. Nem dúskálnak a javakban, ráadásul fair módon tandíjat is fizetnek. Ezek után mi köze van a falu jegyzőjének ahhoz, hogy egy egyetemista lány esetleg milyen kórházi, nőgyógyászati kezelésen vett részt? Tudják, mi történik ilyenkor? Nem az történik, hogy a jegyző majd titkot fogad és hallgat, mint a sír. Az történik, hogy ez a lány nem fogja visszakérni azt, ami neki jár. Jobban fél attól, hogy szájára veszi a falu, semhogy az egyébként jogos visszatérítést elkérné.
Van egy másik problémám is: az elfogadott törvény azt mondja, hogy nem kell megfizetni a vizitdíjat, ha az adott tárgyévben már 20 alkalommal volt. A 21. vizitdíj megfizetése álláspontom szerint csak egy technikai kérdés miatt történik meg, mert a rendszer pillanatnyilag nem tudja ellenőrizni, hogy előtte hány vizitdíjfizetés történt különböző helyeken. De egyébként jogszabály által nem alátámasztott. Nem szociális segély, hogy valaki a 21. vizitdíjat visszakérheti. Ez törvényben jár neki, joga van hozzá. Ne kezeljük úgy, mintha a szociális juttatások, szociális ellátó rendszer része lenne, és pláne ne próbáljuk rátelepíteni az önkormányzatokra, amelyeknek egyébként ehhez az égvilágon semmi közük nincs.
Létezik ma olyan informatika, amiből ez tudható, leválogatható, megszámolható. Automatikusan biztosítani kell a mentességet, meggyőződésünk, mindenkinek, aki elérte a 20. díjfizetést. A 21. alkalommal ne szedjék be! Tessék megoldani! Ha egyszer a parlament el tudta rendelni, hogy 20 fölött mentesség jár, akkor alacsonyabb rendű jogszabállyal ne próbáljunk olyan rendszert felállítani, amelyben a betegek fizetnek, és saját aktív magatartásuk kell ahhoz, hogy egyáltalán visszakaphassák, időnként vállalva azt, hogy a saját kezelésükről információt nyújtanak olyan embereknek, akiknek semmi köze nincs hozzá. Kérem tisztelettel, ezt gondolják újra!
Mindent összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat sok fontos kérdést pontosít. Nagyon sok fontos jogszabály is benne van, ami a salátatörvények jellemzője miatt került bele, mert ha már egyszer a parlament elé kell vinni a törvényt, ha már egyszer módosítani kell a törvényt, akkor azt a józan ész és az apparátus szokásainak megfelelően egy lépésben megpróbálja megoldani. Vagyis ez a törvény is olyan, amelyben fontos szabályok újraszabályozásra kerülnek, még azt is mondom, hogy jól, de a szabályozást magát, a törvény beterjesztését nem az kényszerítette ki, hogy a transzplantációs szabályokat szeretnénk hozzáigazítani az Unióéhoz, hanem az, hogy olyan káosz uralkodik a vizitdíj és más területen az országban, ami feltétlenül kiigazítást igényel.
A mi problémánk az, hogy ez a kiigazítás nem elegendő, az alapvető bajokat nem kezeli, ráadásul bizonyos területeken a magánéletnek olyan szféráiba nyúl bele, ami indokolatlan és fölösleges. Más területeken a gyógyítás szabadságát korlátozza, és oly mértékben nyúl bele túlszabályozással a rendszerbe, ami indokolatlan. Harmadrészt pedig meggyőződésünk, hogy esetenként fölösleges kiadásokat generál, fölösleges feszültségeket szül.
Ezért, bár vannak benne jó javaslatok, ezzel együtt is, ahogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindig is mondta, a kármentésre mindig készek vagyunk, ha valamit elhibázott a parlament, de javítani akar rajta, ha csak kicsit javít is, a javítást támogatni fogjuk; de összegészében a törvényjavaslat nem elegendő, nem oldja meg a magyar egészségügy helyzetét, ezért egészében elfogadhatatlan. Javasoljuk, hogy vonják vissza, dolgozzák át. Elmondtuk, hogy melyek azok a kulcspontok, súlypontok, amelyeken változtatni kell. Kérem, fontolja meg a tárca, és kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényt ebben a formában ne fogadják el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
