DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, az egészségügyi tárgyú törvények közül négy törvényt módosít: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997-ben meghozott törvényt, az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló törvényt és a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvényt.
(10.30)
Jól látják ebből tisztelt képviselőtársaim és azok, akik érdeklődésükkel megtisztelik a Ház munkáját, hogy két régi és két új, az egészségügyi reformhoz kapcsolódó törvényjavaslat módosításáról van szó. Ezért engedelmükkel és talán a könnyebb követhetőség érdekében szeretnék néhány általános mondatot mondani arról, hogy miért kellett a régi és miért kell az új jogszabályokhoz hozzányúlni.
Némiképp vitatkozva azokkal az ellenzéki képviselőtársaimmal, akik úgy gondolják, az Országgyűlés jogalkotói feladata abból áll, hogy a törvényeket meghozzák, és aztán azok hibáival és fogyatékosságaival együtt nagyon hosszú időre életben tartják azokat, nekünk az a véleményünk, hogy egy törvénynek nem válik kárára, ha a jogalkotó egyébként figyeli, hogy az élet milyen változtatási követelésekkel áll elő, és azokat nem a törvény fogyatékosságának vagy a jogalkotó fogyatékosságának kell betudni, hanem inkább a törvényhozás érzékenységének, hogy megfelelő választ ad ezekre az új kihívásokra vagy a változásokra.
Hiszen például az 1997-ben meghozott egészségügyi törvény - amelynek része a szervtranszplantációkról szóló szabályozás - változtatását az élet kényszerítette ki, mert míg a korábbiakban arról beszéltünk, hogy azok a szervek és szövetek, amelyek átültetésével életeket mentünk vagy hosszabbítunk meg, olyan nemzeti kincsek, amelyek mindenképpen az országban kell hogy maradjanak. Ebből az következik, hogy miközben mi magunkról gondoskodtunk, be is zártuk magunkat, hiszen a világhoz való kapcsolódásunk csak a kölcsönösség alapján lehetséges. Ezért amikor az Eurotransplant rendszeréhez hozzákapcsolódunk, akkor természetesen az történik, hogy más nemzetekkel, amelyek ugyancsak kincsként értelmezik ezt a lehetőséget, a kölcsönös segítség alapján szervet várunk, szervet fogadunk, hogy egy-egy honfitársunk életét megmentsük, és ha szükséges, más rászorulóknak mi magunk is megteremtjük ezt a lehetőséget.
Másfelől az egészségügyi törvény pontosítása azért is indokolttá és szükségessé vált, mert az egészségügyi dolgozók jogállásáról, az egészségügyben Magyarországon munkát vállalók nyilvántartásba vételéről és a foglalkozási szabályok folyamatos ismeretéről mindig tanúbizonyságot kell tenni. Ezért szükséges, hogy a szakképesítéshez tartozó szabályozást, a vizsgakövetelmények szabályozását, a nyilvántartásba vétel szabályait, a nyilvántartásban való maradás szabályait folyamatosan figyelemmel kísérjük, és a szabályozással is alkalmazkodjunk a megváltozott feltételekhez.
Ezzel együtt az a véleménye a szocialista egészségpolitikusoknak, hogy hatósági feladatok delegálását nem klasszikusan hatósági feladatot ellátó szervhez telepíteni mindig különös megfontolást igényel. Vagyis amikor az egészségügyi szakképesítésről és annak szabályozásáról beszélünk, akkor érdemes megfontolni, hogy a hatósági feladatok decentralizálását hány szervezethez telepítjük, hogy az egészségügyi szakképesítő tanácshoz és szervezetéhez telepített jogosítvány nem nehezíti-e meg az egészségügyi dolgozók helyzetét. Most már nagyon sok hatósághoz kell fordulni bizonyos esetekben, ezért javasoljuk, gondoljuk meg, hogy ez a decentralizálás meddig ésszerű, és ha már nem az, akkor azt a tanulságot vonjuk le belőle, hogy már meglévő és hatósági feladatok ellátására alkalmas szervekhez kell telepíteni hatósági feladatokat.
Ami az egészségbiztosítási törvény módosítását illeti - és ez az egyik legtöbbet vitatott és vizsgált szabályozás -, azt kell megvizsgálni, hogy az új módosítások erősítik-e a beutalási rendhez való kötöttséget, vagyis azt, hogy minél szabályozottabban, minél szakszerűbben, egy betegségben a betegút menedzselését szolgálóan történik-e meg a jogszabályi változás; hogy akiket mentesítünk bizonyos önrészfizetési kötelezettség alól, azokat kell-e mentesíteni és milyen mértékben kell mentesíteni; a keletkezett egészségügyi adatokat mikor és milyen mértékben érdemes kezelni, és meddig szabad kiterjeszteni az egészségügyi adatokat, amelyek kezelését különféle hatóságokhoz telepítjük. Például a vizitdíjmentesség kérdésében a jegyző milyen adatokat kell hogy kezeljen, és milyen adatok kezelésére kell azt mondanunk, hogy ez már nem szükséges adat ahhoz, hogy a vizitdíjmentességet vagy a visszatérítést egyértelműen el lehessen rendezni.
Végül általánosságban elmondhatjuk, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletet azért hoztuk létre, hogy a biztosítottak érdekeit egy hatósági jogosítványokkal felruházott szerv kövesse nyomon, hogy lássuk, hogy az az 1500 milliárd forint, amit az egészségügyben minden évben nagyjából elrendelünk, hogy a betegek javára fordítódjék pénzbeni és természetbeni ellátásokra, az hova kerül; hogy gondoskodjon arról, kísérje figyelemmel és a jogsértéseket szankcionálja, hogy egyenlő hozzáférést biztosít-e minden biztosított számára a törvény, az egészségügyi szolgáltató megkülönböztetés nélkül fogadja-e a betegeket; hogy az egészségügyi szolgáltatók gondoskodnak-e arról, hogy a szakma szabályai szerinti gyógyítás következzék be; hogy az egészségügyi szolgáltatók betartják-e a törvényeket a betegek érdekében, vagyis mindazokat a betegeket ellátják, akiknek az ellátásáért a biztosítási szervekkel szerződést kötöttek, és a szerződések tartalmát pontosan meg tudják-e tartani, mert meg kell tartaniuk azért, hogy időben, nappal és éjszaka, hétköznap és pihenőnapokon a betegek mindig azonos ellátáshoz való hozzáférése biztosítva legyen.
Jól láttuk az utóbbi időben, hogy az egészségügyi szolgáltatóknak nem lehet parttalan jogosítványokat adni arra nézve, hogy milyen betegeket fogadnak és küldenek el, mert a kötelező szabályozás szerint el kell látni a sürgősségi eseteket, és nem lehet az intézményi érdekekre hivatkozva vagy a szabályok félreértelmezésével lehetőséget adni arra, hogy az egészségügyi szolgáltató, a kórház, a rendelőintézet kibújjon a feladatának teljesítése alól. Ezzel együtt azonban a szocialista frakció úgy gondolja, hogy az intézményi várólista és az előjegyzési lista a jelen törvényben megszabott módon, talán általunk korábban is kritizált módon való éles szétválasztásának nincs meg a kellő szakmai indoka. Azt gondoljuk, hogy ha egy adott egészségügyi beavatkozást nem lehet az adott időpillanatban vagy nagyon rövid időn belül elvégezni, akkor a tervezhető egészségügyi beavatkozások esetében erre egy várólistát ki kell alakítani, amelyben az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek az időbeli korlátozásához a beteg egészségügyi állapotát kell társítani. Nincs olyan indok, amivel kétféle módon kezelhetjük ezt a várakozást. Ezért a mi módosító indítványunk arról fog szólni, hogy ezt az intézményi várólistát és az előjegyzési listát rendeltetésszerű módon lehessen csak kezelni, ezért valószínűleg azt javasoljuk, hogy ez a különválasztás szűnjön meg.
(10.40)
A lakosság körében a legnagyobb érdeklődést a vizitdíjmentesség váltotta ki. Itt a változtatást részben az eredeti szabályozás fogyatékosságai, részben pedig az azóta eltelt idő gyakorlati kihívásai indokolják. A szocialista frakció támogatja, hogy emelkedjen meg a vizitdíj akkor, ha valaki nem a számára a törvényben megszabott utat követi, vagyis szakellátást úgy vesz igénybe, hogy háziorvosának a véleményét nem kéri ki. Beszéljünk magyarul: 300 forintos vizitdíj a háziorvosnál, 300 forintos vizitdíj a szakorvosnál, ez 600 forint. Ha 600 forintot kell fizetni a szakorvosnál első vizitdíjként, akkor semmilyen alapja nincs annak, hogy azt mondjuk, először mégis a háziorvost kellene felkeresni. Ezért úgy gondolom, ez a változtatás jogos.
A szocialista frakció azonban úgy véli, hogy a gyermekekre vonatkozó vizitdíjmentesség nagyon is jogos módosítást tartalmaz, amikor azt mondja, hogy nem a 18 éves kor, hanem a tankötelezettségi korhatár az, ameddig a vizitdíjmentességet garantáljuk. A szocialista frakció azt támogatja, hogy a gyermekek sürgősségi ellátásához ne kapcsolódjon vizitdíjfizetés, bár tudjuk, hogy néhány gyermekgyógyász-lobbicsoport ezt az álláspontot képviseli. Azt mondják ugyanis, hogy amióta ez a vizitdíjmentesség megteremtődött, megnőtt az ügyeletekhez való indokolatlan fordulás. Ez részben igaz, véleményünk szerint azonban nem elég erős érv arra, hogy szankcionáljuk, mert egy gyermekéért aggódó édesanya nem köteles, nincsenek is meg az egészségügyi ismeretei ahhoz, hogy elvárhatnánk tőle, hogy ezt a szakmailag néha nagyon is nehezen differenciálható kérdést laikusként ítélje meg. Ezért módosító indítványt fogunk beterjeszteni, amelyik egyértelművé teszi - mert ez a javaslat most is benne van, csak nem elég világosan -, hogy nem fogjuk támogatni, és a kormány se támogassa az ügyeletben a sürgősségért fizetett emelt vizitdíjat.
Támogatjuk azoknak a szakmáknak a vizitdíjmentességét, ahol a foglalkozásból eredő kockázatok teremthetnek sürgősségi ellátási helyzeteket. Támogatjuk, hogy a pro familia vényírásra jogosult orvosok jogosítványa kiterjedjen a szakorvosi beutalás kezdeményezésére is.
Összességében úgy gondoljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak az időszerűségét sem érdemes vitatni, hiszen olyan szabályozási módosításokat tartalmaz, amelyek kedvezőek a betegek, az egészségügyi ellátottak számára, amelyek jobbítják az egészségügyi ellátás minőségét, szankcionálják a normaszegő magatartást, erősítik a magyar egészségügyi ellátás európai együttműködését a szervtranszplantációk körében, a módosító indítványokkal pedig azt kívánjuk erősíteni, hogy az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés és a még mindig tetten érhető esélykülönbségek mérséklődjenek. És ajánljuk a tisztelt Háznak ezt a törvényjavaslatot a módosításokkal együtt elfogadásra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
