DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Az igazságügyi és rendészeti tárca tanulmányozta az Amnesty International jelentését, és tulajdonképpen hangsúlybeli különbségek vannak a két értelmezés között, nevezetesen: az ön által elmondottak és a tárca értelmezése között.
Mi a jogpolitika formálásában kontrollnak és szövetségesnek tekintjük az ilyen tekintélyes civil szervezeteket, mint az Amnesty International. Elmondhatom, hogy a kormány büntetőpolitikája rengeteget változott abban a tekintetben, hogy a megtorló és a preventív szemlélet mellett megjelent a büntetőpolitikában az áldozatvédelmi, a viktimológiai gondolkodás.
2003-ban indult ez a folyamat, amikor a parlament egyhangúlag elfogadta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti programját, majd 2005-ben fogadta el a parlament az áldozatvédelmi törvényt, amelynek egyik központi területe a látenciában maradt - a fel nem tárt, fel nem derített, be nem vallott, fel nem ismert, nyilvánosságra nem került - bűncselekmények elleni küzdelem is. Ilyen a nemi erőszak és ilyen a nemi integritás, a nemi szabadság elleni bűncselekmények teljes köre. Azt gondolom, hogy ez egyrészt jogalkotói kérdés, másrészt pedig a társadalom egészének a felelősségét érinti. Nyilván ebben különös felelőssége van a törvényhozóknak és a politikai elitnek.
Ami a jogi megítélésbeli különbségeket illeti, nem hallgathatom el, hogy az én álláspontom szerint a törvényi tényállás megfogalmazása valójában nem tekinthető ókonzervatívnak, hiszen akkor ókonzervatív lenne a svájci, a német, a francia, a dán, az osztrák, és hogy egy újabb példát említsek, a lengyel törvény. Ezek mind modern büntető törvénykönyvek.
Nyilvánvalóan lehet filozofálni azon, hogy hogyan alakítsuk a törvényt a joggyakorlat előnyösebb formálása érdekében. Valóban vannak olyan példák, amelyek azt bizonyítják, hogy a nőnek aránytalanul sok lelki szenvedést kell átélnie az igazságszolgáltatás folyamatában, hiszen háromszor-négyszer-ötször kell felidéznie a bűncselekmény elkövetésének körülményeit. Ez hasonlatos a többi bűncselekmény helyzetéhez, hiszen valójában - bár az igazságügyben az eljárás ura ebben a tekintetben a bíró és az ügyész, szerepe a vádhatóság szerepkörének ellátása - tényleg igényli a nő együttműködését, de ez minden más bűncselekmény esetében így van.
Ha megengedi, képviselő asszony, arra azért utalnék, hogy a lopással való összehasonlítása ennek a tényállási elemrendszernek nem egészen adekvát, hiszen nem a lopás, hanem talán a rablás lenne az a tényállási elem, amihez hasonlít, ott van szükség erőszakra, a lopásnál nem jelenik meg az erőszak momentum. Mindenesetre nem kíván masszív és határozott fizikai ellenállást a nőtől, hanem csak az akaratnyilvánítását kell produkálnia, ami a bírói joggyakorlatot illeti.
Ami a tényállás megnevezését és a büntető törvénykönyvben való elhelyezését illeti, ezen lehet vitatkozni és lehet gondolkodni. A tárca nevében nyitottságot ajánlok ebben a tekintetben. Bizonyára a képviselő asszony is jól tudja, hogy folyik az új büntető törvénykönyv kidolgozása. Ebben a folyamatban különös jelentőséggel bír az olyan bűncselekmények elleni küzdelem, mint amelyek a családon belüli erőszak fogalomkörébe tartoznak, ami körülbelül száz tényállást jelent, és különösen idetartoznak a nemi szabadság elleni bűncselekmények, de példaként említhetném a fiatalkorúak elleni bűncselekmények körét is.
A tárcának az a felfogása, hogy nem csupán büntetőjogot kell kodifikálni, hanem hasonlóan például a német tartományok bírói joggyakorlatát alakító új törvényekhez, olyan intézkedési rendszert fűznek fel a büntetőjogra, amely a társadalom más intézményeinek együttműködését is igényli. Ön is említette a krízisközpontok szerepét, valójában ilyenekre gondolunk. Olyan új büntető törvénykönyvet készítünk, ahol más intézkedésekre, más, nemcsak a büntetőjog apparátusa, nemcsak az igazságszolgáltatás, hanem más szociális, jóléti rendszerek szerepvállalására is szükség van.
Összefoglalva annyit mondanék, hogy érezzük ezt a felelősséget, ami a két konkrét megjelölést illeti. Az ötfős galeri szerepére utalt a képviselő asszony a felszólalásában. Itt egy nagyon szigorú vizsgálat folyik, tehát nem akarom ezt megelőlegezni. A nyilvánosságot a legkörültekintőbben fogjuk tájékoztatni ennek az eredményéről.
Ami a partnerkapcsolatokon belüli erőszak állami stratégiáját illeti, valóban folyik egy ilyen kidolgozó munka. Ez messze meghaladja az igazságügy és a rendészet kompetenciáját. Annyit szeretnék hangsúlyozni, mint ahogy ez a jelentés is rendkívül lényeges és átütő erejű, hogy itt nem csupán jogi, nem csupán jogpolitikai és nem csupán büntetőjogi kérdésről van szó. Erős az eltökéltségünk abban, hogy ezen a helyzeten változtassunk, de szeretném azt hangsúlyozni, ahogy az Amnesty International jelentéséből is kitűnik, hogy ez egy össztársadalmi felelősség, amiben a civil szervezeteknek, az oktatásnak, az egyházaknak hihetetlen nagy jelentősége és szerepe van. Ez a kriminálpolitika formálásáért felelős tárca kompetenciáját meghaladja.
Mi a motorja és a szakértő szervezete kívánunk lenni ennek a folyamatnak.
Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
