DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A madarak és fák napja alkalmából kértem szót, és ennek kapcsán két, a mindennapi életünket egyre inkább meghatározó témára szeretném fölhívni az önök és ezen keresztül az ország figyelmét. Az egyik a környezetérzékeny és környezettudatos emberi tevékenység fontossága, a másik pedig a környezet védelmét szolgáló nemzetközi szabályok egyre nyilvánvalóbb korlátossága.
Ami az elsőt illeti, a környezettudatosság mint fogalom a felelősség felismerését, a környezettudatos cselekvés és emberi gyakorlat ennek a felelősségnek az érvényesítését jelenti. A környezettudatossághoz vezető út első lépcsője a természet szeretete és tisztelete. Éppen erről szól a madarak és fák napja.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a jeles zöld napok közül talán a legrégebb óta ünnepelt, megemlékezett nap. Történetét tekintve 1894-ben az Amerikai Egyesült Államokban már volt madarak napja meg volt fák napja is. Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy Magyarországon is megjelenjen ez a gondolat. E Ház falai között is gyakran megfordult és koptatta ugyanezeket a padokat Herman Ottó, aki 1900-ban, tehát a XIX-XX. század fordulóján már fölvetette az Országos Állatvédő Egyesület közgyűlésén a madarak és fák napjának a gondolatát.
A nemcsak Magyarországon, hanem a világban és Európa más államaiban is megjelenő gondolat hatására 1902 márciusában Párizsban nemzetközi szerződés született erről, és Magyarországon ugyanebben az évben Herman Ottó fölvetésének megfelelően már ünnepelték a madarak és fák napját. Szabad legyen megemlítenem Chernel István nevét, aki ornitológusként ennek az eseménynek az egyik fő mentora volt.
Mondhatnánk azt is, hogy a madarak és fák napja, a természet szeretetére való figyelemfelkeltés komoly magyar teljesítmény is, hiszen akkortájt még a világ más országaiban nem volt ez gyakorlat. Magyarországon, hogy valóban gyakorlattá legyen, ezért sokat tett gróf Apponyi Albert akkori közoktatási és vallásügyi miniszter, aki 1906-ban kezdeményezett egy törvényjavaslatot, ez az I. törvénycikk. Azután az iskolákban - meghatározott ideig - legalább egy napot ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Majd a második világháború után elhalt valahol ez az egyébként nagyon fontos ügy, és 1994-ig kellett várni, hogy a mozgalom ismét föléledjen.
Történelmi hagyományainknak megfelelően '96-ban az LIII. törvény, a természet védelméről szóló törvény nyilvánította május 10-ét a madarak és fák napjává. A cél a fiatalok természetszeretetre nevelése. Ez a gondolat azért is fontos, merthogy nem környezetvédelmi szakmérnökök fogják megoldani sem a természet védelmét, sem pedig környezeti állapotaink javítását, hanem az, hogyha olyan mérnökeink lesznek, olyan orvosaink lesznek, olyan jogászaink lesznek, olyan gazdálkodóink lesznek és olyan politikusaink lesznek, akik a környezettudatos gondolkodást magukénak tekintik. Erről szól tehát a madarak és fák napja, és nagyon bízunk benne, hogy Óbudához hasonlóan, ahol egyéni országgyűlési képviselő vagyok, ahol környezetvédelmi programja is van a kerületnek, más helyeken is hasonló erővel dolgoznak emberek ezen az ügyön.
A másik kérdéskör a globalizációval van összefüggésben. A szennyezés nem ismer határokat. A nemzetközi összefogás szerepet kapott a madarak és fák napjáról szóló megemlékezésben is. A természetnek vannak törvényei, de a törvényeknek is van természete. Ez pedig nem más, mint hogy érdekeknek megfelelően mindig mindenki addig megy el, ameddig csak lehet. Ez környezeti ügyekben azt jelenti, hogy mindenki ha elmegy a kibocsátási határértékig, akkor a kibocsátás nagyon-nagyon sok lesz. Meg jelenti azt is, hogy ha valamire nincs határérték, és úgy tudjuk, nem ártalmas, akkor azt szabadon bocsátják, bocsátják, és egy ponton túl kiderül, hogy mégiscsak ártalmas; elég, ha a Rába habzására utalok. Arról van tehát szó, hogy jogszerű, mégis környezetszennyező tevékenységek sokasága is van a világban, és mivel a környezet védelmét szolgáló nemzetközi szerződéseink még ezt a szempontot nem feltétlenül vették figyelembe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), itt az ideje annak, hogy ezt az ellentmondást próbáljuk meg feloldani nemzetközi szerződéseinkben. Ez a magyar érdek is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
