DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány mélyrepülése, amely a közvélemény-kutatási eredményekben folyamatosan jelentkezik, úgy gondolom, még nem ért véget. Ez nyilvánvalóan folytatódik. A hazugságra, a semmittevésre, a lódításra történő kormányzati építkezés előbb vagy utóbb megszüli a maga gyümölcsét, és ezt már az emberek is jól érzékelik.
A miniszterek mélyrepülése különösen érzékelhető. Egy kivétel van, hozzá kell tennem, és ez az agrárminiszter, az agrárminisztérium. A kérdés tehát az, vajon adott esetben mivel állunk szemben: egyfajta kiváló PR-teljesítménnyel, az egyéniséggel, amely kétségtelenül létezik, vagy valódi teljesítménnyel? Nem mindegy, tisztelt Ház!
A mezőgazdasági ágazat mélyrepülése, hogy ismét ezt a szót használjam - azt is mondhatnám, hogy elhúzódó válsága -, valamennyiünk előtt ismeretes. Az egyes ágazatok, így különösen az állattartók rendkívül súlyos helyzete nem most kezdődött, hosszú évek óta tart, és úgy tűnik, hogy nem sikerült fordulatot elérni.
Éppen ezzel kapcsolatban a hitelességet is érintő vita indult itt a Házban is és a sajtóban, mely szerint van-e olyan 20 milliárd forint, amely a hazai 30 százalékos kiegészítő juttatásokhoz képest átkerült volna, ahogyan a tárca állítja, az állattartókhoz? A kétségeket az okozza, hogy az elmúlt esztendőben nem erről volt szó. Arról volt szó a tárca részéről, hogy adtunk az állattartóknak pluszlehetőséget azért, hogy megsegítsük őket, de arról szó nem volt, hogy ezt valahonnan máshonnan meg elvettük. Erről egyetlen szó nem hangzott el. Sokkal valósabb lenne a mai állítás, ha már akkor úgy hangzott volna el, hogy elvettük valahonnan, és besakkoztuk valahová máshová.
Az állattartás ma olyan mélyponton van, tisztelt Ház, ami már az egész országot fogja érinteni: piacot veszítünk el, és nem külföldön, hanem hazai piacot veszítünk el. Az import nem pusztán azért áramlik be ide, mert piacot akarnak elfoglalni, hanem azért, mert a hazai állattartók termelése nem elégíti ki a hazai igényeket, a hazai mennyiséget. Világos tehát, hogy ezt a visszaesést meg kell fordítani.
Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy egy ilyen megrokkant állapotban lévő mezőgazdaság esetében egy olyanfajta rendkívüli helyzet, mint ami most előállt a fagykárral, és ami már előállt az aszálykárral, a kettő együtt körülbelül 100 milliárd forint nagyságú - én nem mondanék többet, mondanak többet is - károkat okozott… Vajon van-e lehetőség ennek a reparálására, a kiegészítésére és egyfajta tényleges megsegítésre? Az összegszerűségen folyik itt a vita már hosszú ideje.
Én azt mondom, hogy az összegszerűség fontos, de ennél is fontosabb a következő: majd ami lesz, majd amit a tárca, a kormány biztosítani tud, hogyan lesz az elosztva?
(9.50)
Kikhez fog kerülni? És milyen arányban? Nem mindegy az, tisztelt Ház, kedves barátaim, nem mindegy az, hogy egy 800 hektáron gazdálkodó nagybirtok az, amely károsodott - amely több lábon áll, sok lábon áll, tartalékkal bír -, vagy egy szabolcsi szegény paraszt, akinek ez az egyetlen megélhetési forrása. Nem lehet egyenlő mércével mérni majd, most már kérném a miniszter urat, vegye ezt majd figyelembe.
Én a magam részéről és a kisgazdavonal azon az állásponton van, hogy a magyar agrárium lehetetlen, hogy még három évet úgy töltsön el, hogy folyamatos háborúban legyünk; lehetetlen, hogy ne legyenek olyan pontok, olyan kitörési pontok, ahol akár közösen is kereshetjük a megoldásokat.
Ehhez azonban nem PR-tevékenység szükséges, hanem ehhez kifejezetten - és azt kell mondanom - konkrét cselekvés. Három területet sorolnék gyorsan fel, amely nagyon fontos lenne. Ha az éghajlatváltozással kapcsolatos anomáliákat figyelembe vesszük, akkor megkerülhetetlen, hogy a Vásárhelyi-terv átdolgozása megtörténjen, és a Vásárhelyi-terv a jövőben azt szolgálja, amit kellene, azaz az embert és a térséget, ezen belül magát a mezőgazdaságot is.
(Török Zsolt elfoglalja jegyzői székét.)
A második nagyon fontos tétel, hogy mindez nem működik anélkül, hogy a vízügy ne kerüljön valami olyasfajta egységes irányítás alá, amely egységes irányítás esetében nem következik az be, hogy a csatornák tönkremennek, elpusztulnak. És ceterum censeo a végső próba pedig a földbirtok. Az a végső próba, hogy vajon van-e szándék, miniszter úr akarja-e, el tudja-e érni, képes-e arra, hogy az elkövetkezendő időben a kisbirtokoknak a földek eladásánál elővételi lehetőségük legyen, a helyben lakó gazda legyen az, aki megvásárolhatja a területkiegészítést.
Ezen áll vagy bukik, hogy vajon igaz-e, hogy PR-sányi elment, PR-sányi marad, vagy csak a PR marad. Hiszem, hogy nem ez utóbbi következik be. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
