DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Gazdasági Versenyhivatal 2005. és 2006. évi munkájáról szóló elemző beszámolómat benyújtottam a tisztelt Országgyűlésnek, amelyek a mai napi plenáris ülésen összevontan kerülnek megtárgyalásra. A beszámolók a korábbi évek gyakorlatának megfelelően kitérnek a verseny fölötti eljárások fontosabb megállapításaira, elemzik a versenypártoló, azaz versenyszempontú jogszabályi véleményező munkánkat, valamint betekintést nyújtanak a versenykultúra-fejlesztő és -terjesztő munkánkba.
Mielőtt rövid statisztikai kitekintést végeznék az ezen időszak alatt lefolytatott verseny fölötti eljárásokról és a kapcsolódó munkánkról, melyek a Versenyhivatalt jellemzik, röviden kitérek a szabályozási környezet változására. 2005-ben fogadta el az Országgyűlés a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény legutóbbi módosítását. Jelentősége abban áll, hogy a módosítást megelőző gyakorlati tapasztalatok alapján kerültek finomításra a vizsgált szakban használható jogosítványok. Mindezek alapján kerültek pontosításra az ágazati vizsgálat szabályai is. Ezzel a módosítással vált lehetővé, hogy elkülönítsük, és eltérő szabályokat alkalmazva járjunk el a hivatalba érkező panaszokkal kapcsolatban, illetve a hozzánk űrlapon eljuttatott bejelentésekkel szemben. Ezzel a módosítással vált lehetővé a hivatal számára, hogy elkülönített összeggel járuljon hozzá a magyarországi versenykultúra fejlesztéséhez.
Az alábbiakban kiemelem azokat a fejleményeket, amelyek versenypolitikai szempontból a jövőre nézvést jelentőséggel bírnak. 2005-ben 1046, 2006-ban pedig 1102 panaszt és bejelentést intézett el a hivatal, valamint 2005-ben 191, 2006-ban 180 ügyzáró határozatot hozott a Versenyhivatal döntéshozó testülete, a Versenytanács. Ezen ügyzáró határozatok közül 74, illetve 95 esetben avatkozott be a hivatal, ami azt jelenti, hogy versenyfelügyeleti eljárásaink következtében a piaci folyamatok másként, a verseny szempontjából kedvezőbben alakultak. Ha a határozatok ügytípusonkénti megoszlását tekintjük át, megállapítható, hogy nem következett be jelentős változás az utóbbi években, számarányában a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása fordul elő a leggyakrabban az elmarasztalások között. Ezt az összefonódások ellenőrzése területén lefolytatott eljárások követik mind a két évben. Nagyjából azonos számú eljárást folytattunk le az elmúlt években az erőfölénnyel való visszaélés, valamint a versenykorlátozó megállapodások ügytípusaiban.
A versenyjogi jogalkalmazás közvetlenül alkalmazandó jogterület az Európai Unióban, ami azt jelenti, hogy a közösségi versenyjogot kell alkalmaznia a tagállami versenyhatóságnak, ha a tagállamok közötti kereskedelem érintett lehet egy konkrét ügyben. Így a csatlakozás óta a tagállami versenyhatóságok és a Bizottság egy internetes jellegű belső információs hálózat segítségével tájékoztatja egymást a nemzeti fejleményekről. Ennek olyan következménye is van a nemzeti versenyhatóságokra nézve, hogy egy belső eljárási mechanizmust ki kell alakítani arra vonatkozóan, hogy hogyan tájékoztatja a többi nemzeti versenyhatóságot és a bizottságot az általa kezdeményezett ügyről, annak fejleményeiről. Az ennek keretében végzett munka a külső szemlélő számára nem látványos, de igen fontos.
2006 során közösségi jogalapon 18 ügyet indítottunk, illetve másik 18 volt ilyen jogalapon folyamatban a hivatalban. Ezek közül 9 ügyben született határozat, melyek közül 3 ügyben nem volt GVH-beavatkozás, 6 ügyben azonban szükség volt a beavatkozásra. Az ezen ügyekben kiszabott bírság összege meghaladta az 1 milliárd forintot.
Munkánk során nagyszámú uniós dimenziójú ügyet tekintünk át, részt veszünk a másodlagos joganyagok előkészítésében. Általánosan fogalmazva, meglátásom szerint a tagállamok többsége ugyanazokkal a problémákkal szembesül, legfeljebb más szinten, mint mi; például a magas banki kamatok és tranzakciós költségek, magas villamosenergia-árak a nem versenyző piacon vagy a közbeszerzéses kartellekre épülő vállalati körbenyeréses megállapodások.
A hatásos versenyt akadályozó vállalati, esetenként állami akciókra nemcsak a tagállami versenyhatóság, hanem a Bizottság is aktívan reagál. Tavalyelőtt a bizottság két ágazati vizsgálatot indított egyrészt a gáz- és árampiac területén, másrészt a pénzügyi szektorban a lakossági bankok, valamint az üzleti biztosítók területén. Ezek keretében átfogóan vizsgálja az említett területeket. A bizottsági előzetes, illetve végleges álláspont ezekben a vizsgálatokban már megszületett.
A hivatal tavaly rekordösszegű, 11 milliárd 638 millió forint bírságot vetett ki összesen. Ha levonjuk az egy ügyre eső legnagyobb bírságot, amely 6 milliárd 814 millió forint volt a biztosítási piacot érintő kartell ügyében, akkor is 4 milliárd 824 millió forint az összes többi ügyben kivetett bírság. Ez a tudatos bírságolási politika eredménye, melyről már több alkalommal említést tettem ezen a helyen, és amely leginkább a 2003-ban kiadott bírságolási politikáról szóló közleményben megfogalmazott elveken alapul. Az általunk kiszabott bírságot szükség esetén az APEH adók módjára behajtható követelésként szedi be.
A verseny fölötti eljárások mellett lehetőségünk van ágazati vizsgálat kezdeményezésére és lefolytatására olyan esetben, amikor az ármozgások vagy a piaci körülmények arra utalnak, hogy a piacon a verseny korlátozódik vagy torzul. Az elmúlt két évben két ágazati vizsgálatot folytattunk le, illetve fejeztünk be. Az egyik ágazati vizsgálatot a jelzálog alapú lakáshitelezés piacán folytattuk, amely során a jelentésben megfogalmazott megállapítások megvalósítása érdekében szabályozási változtatásokra tettünk javaslatot az érintetteknek. A gyakorlati hasznosulása ezeknek a megállapításoknak a miniszterelnök úr által felállított eseti bizottságban volt, melynek egyik munkatársam meghívottként tagja volt. A másik lezárt ágazati vizsgálatot a villamosenergia-szektorban folytattuk le, és az ottani megállapításainkat az új villamosenergia-piaci modellhez kapcsolódó észrevételeinkben kamatoztattuk, illetve az ágazati jelentés megállapításai következtében verseny fölötti eljárásokat is indítottunk.
(9.10)
Alkalmanként, erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten is nagy erőforrásokat használunk a versenypártolási tevékenységünkre, mely versenyszempontú jogszabály-véleményezést jelent. Ezen feladat keretében szakmai szempontjaink szerint véleményezzük a kormányzat jogszabály-előkészítő munkáját, alkalmanként önálló javaslatokkal is élünk. Ilyenkor azt vizsgáljuk, hogy a szabályozással elérni kívánt cél összhangban van-e a szabályozási eszközzel, nem fejtenek-e ki aránytalan versenykorlátozást a várt eredményhez képest. Külön figyelmet fordítunk azokra a területekre, ahol a verseny kereteinek kialakítása most van folyamatban a részleges vagy teljes piacnyitás térnyerésével.
Erre példa a villamosenergia-piaci új modell kialakításában való részvétel, ahol több alkalommal nagy számú, a verseny szempontjait előtérbe helyező javaslatot tettünk le a jogszabályt előkészítők asztalára, és érdeklődéssel várjuk, hogy a modell és a jogszabály - a hozzá kapcsolódó elkerülhetetlen kormányzati döntésekkel egyetemben - milyen végső formát ölt majd. Azt gondolom, hogy a magunk eszközeivel mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk annak érdekében, hogy a villamosenergia-piacon a hatásos verseny feltételei kialakuljanak, és ezen a bázison a regionális piac létrehozása is reális lehetőséggé váljon.
Ha csak a legutóbbi időszak fejleményeit említjük, akkor a gyógyszerellátás és -finanszírozás területén bekövetkezett változásokat emelem ki, amelynek koncepcióját támogattuk. Már a 2002-ben kiadott, a gyógyszer-kereskedelem piacáról szóló szakmai elemzésünkben részletesen megfogalmaztuk, hogy milyen előnyei lehetnek, ha a verseny ezen a piacon is érvényesül, valamint milyen korlátok vannak, amelyek a fogyasztói jólét ellenében hatnak. Az új gyógyszerpiaci és patikaszabályozás kialakítása során elismerten sok szakmai segítséget adtunk a kormányzati döntés-előkészítés folyamatában. A jogszabályokhoz fűzött észrevételeinkben a verseny megjelenésének üdvözlése mellett több alkalommal hangot adtunk annak is, hogy alátámasztott hatáselemzésekre van szükség, valamint hogy egyes kérdésekben a fokozatosság elve mentén kell a szabályokat kialakítani.
Mindenképpen kiemelendő a vény nélküli gyógyszerek patikán kívüli értékesítésének pozitív fogyasztói fogadtatása is. Az ÁNTSZ eddig 86 helyen engedélyezett patikán kívüli árusítást, és 20-szal bővült a gyógyszertárak száma. A támogatott gyógyszerek esetében pedig 1400 készítmény fogyasztói ára csökkent.
Áttérve a versenyfelügyeleti eljárások részleteire, néhány eklatáns, gyakorlati példával kívánom közelebb hozni és érthetőbbé tenni az ezen a területen folytatott munkánkat és a mögötte meghúzódó szakmai megfontolásainkat. Itt jegyzem meg, hogy az antitröszt, illetve a fogyasztóvédelmi munkánk alapelveit tartalmazó dokumentumokat a közelmúltban honlapunkon is nyilvánosságra hoztuk.
A hivatal hatáskörébe tartozó ügycsoportok szerint haladva ismertetek néhány gyakorlati példát.
Tehát a konkrét eljárásainkra rátérve, először a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása körében végzett munkánkat tárom önök elé. A hivatal feladata ezen ügytípusban annak biztosítása, hogy a fogyasztók hozzájuthassanak azokhoz az információkhoz, melyek szükségesek a körültekintő vásárlási döntés meghozatalához. Más szóval a GVH a fogyasztó tájékoztatáshoz való jogát védi.
A Versenyhivatal tehát akkor avatkozik be, ha a fogyasztót bármilyen módon tisztességtelenül befolyásolták. Ily módon nemcsak a fogyasztói érdekek jutnak érvényre, hanem a piaci verseny is tisztán működik. A vállalkozások jogsértő magatartásainak következetes szankcionálása azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert például egy megtévesztő reklám által a cég tisztességtelenül juthat versenyelőnyhöz. Az egyik konkrét ügyünk kapcsán ki is mondtuk, hogy a fogyasztót tisztességtelenül befolyásoló reklámtevékenység a piaci működés zavaraihoz vezet, és valós érdemeihez képest aránytalan előnyhöz juttathatja az azt folytató vállalkozást.
A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása ügyeknél az ügyek száma magas, és a kivetett bírságok nagyságrendje is megváltozott, növekedett az utóbbi években. A hivatal ezen jogsértések feltárására szakosodott szervezeti egysége tudatosabb vizsgálati, valamint bírságolási politikát alkalmazva deríti fel ezeket az ügyeket. Számos esetben saját észlelés alapján, saját kezdeményezésre indítjuk fogyasztós ügyeinket, sőt piactisztító munkánkat is megkezdtük az utóbbi években.
A tavalyi évben a piactisztító munka keretében a pénzügyi szolgáltatások területét vette górcső alá a hivatal, ugyanis számos bank alkalmaz félrevezető, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatási gyakorlatot. Az OTP Bankkal szemben született meg a tavalyi évben a marasztaló határozat a bank hitelkártyatermékét népszerűsítő tájékoztatási gyakorlat miatt. Hozzáteszem, hogy ennek folytatásaként számos bankkal szemben már kezdeményeztünk eljárást a hasonlóan hiányos tájékoztatási gyakorlat miatt. Az „akár 45 napig kamatmentesen használhatja” tájékoztatás alapján a fogyasztó úgy értelmezheti, hogy a kártyát és a hozzá járó hitelkereti összeget automatikusan 45 napig kamat nélkül használhatja, és csak a határidő letelte után kell kamatot fizetnie. A pénzügyi szolgáltatások összetett jellegét is tekintetbe véve, az ügyben kimondtuk, hogy a feltételek teljes tisztázása szükséges ahhoz, hogy a fogyasztó megfelelő döntési helyzetbe kerüljön. A konkrét ügyben az eljárás során derült fény arra, hogy a kamatmentesség egyik feltétele, hogy a hitelkeretet áruvásárlásra kell felhasználni, aminek megítélésünk szerint magából a reklámból is ki kellene derülnie. Ráadásul ezen termékek esetében a további információhoz jutás esetenként igen nehézkes, valamint maga a tájékoztatás sem közérthető. A határozatban arra is utaltunk, hogy a hitelezés oly mértékben érinti az egyén életének alakulását, hogy a tájékoztatással szemben magasabb követelményeket kell állítani.
Ugyanezen ügytípuson belül egy másik jelenségcsoport az egészségmarketing. Az a jelenség még mindig létezik, hogy egyre több olyan fogyasztómegtévesztéses ügyben nyer megalapozást a törvénysértés gyanúja, ahol az egészség megőrzésére alapozva vezetik félre a fogyasztókat. Olyan gyógyhatást tulajdonítanak egy terméknek, amellyel az nem rendelkezik. A fogyasztói prioritások körében hosszú idő óta jelentős helyet foglal el az egészségmegőrzés, a prevenció, az egészséges életmód. Párhuzamosan ezzel egyre több olyan termék kerül forgalomba, amelyet a forgalmazók szakmailag nem kellően megalapozott tulajdonságokkal ruháznak fel a különféle kommunikációs eszközökben. Jogsértő magatartás megállapítása esetén több alkalommal alkalmaztuk a helyreigazító nyilatkozat közzétételének előírását mint speciális szankciót. Eljárásaink során visszatérő termékek a Metabol, az Oxytarm vagy a Vivax. Az ezeket a termékeket forgalmazó cégek megalapozatlanul tulajdonítanak gyógy-, illetve fogyasztó hatást a termékeknek azok reklámozása során.
A vállalkozások tiltott megállapodásaival kapcsolatos munkánk ismertetését egy idézettel kezdem. „Aki a verseny tisztaságát védi, az a közjót védi. Amikor a Gazdasági Versenyhivatal fellép a kartellezés ellen, akkor a közjót védi, és nagyon helyesen teszi, hogy azt védi”. - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központjának 2007. február 16-án megrendezett nemzetközi konferenciáján.
A kartellek felderítése a legfontosabb feladata a hivatalnak, hiszen ezek azok az ügyek, amelyek a legnagyobb kárt okozzák a fogyasztóknak, a gazdaságnak és a társadalomnak. Mi a határozatunkban marasztalni tudjuk az eljárás alá vont vállalkozásokat, megállapítva a jogellenes magatartást, és a magatartástól eltiltás, valamint bírság kiszabása mellett próbálunk a piac más szereplőinek is irányt mutatni, az érintett céget pedig elrettenteni további törvénysértéstől. Arra azonban nincs lehetőségünk, hogy emellett a fogyasztó, a közbeszerzést kiíró, a versenytárs kártérítési igényének eleget tegyünk. Ilyen esetben mi csak biztatni tudjuk a felsorolt sértetti kört, hogy forduljon polgári bírósághoz, és polgári úton érvényesítse igényét. Ilyen esetben ugyanis a polgári bíróságnak a polgári törvénykönyv és az erre vonatkozó eljárási szabályok alapján van jogosítványa vizsgálni és elbírálni a kárigényt. Az általunk meghozott határozat azonban elégséges ahhoz, hogy a kártérítési perben a jogellenesség megállapított legyen; azt a polgári bíróság már tényként kezeli a saját eljárásában.
Közbeszerzési eljárások során tapasztalt ajánlattevői jogellenes magatartások esetén - mivel a kartellmegállapodásnak árfelhajtó és/vagy minőségcsökkentő, választékcsökkentő hatása van - a tendert kiíró állam vagy önkormányzat, ezen keresztül pedig az adófizető állampolgár szenved kárt. A kárigény érvényesítésének céljából másfél hónappal ezelőtt levélben kerestem meg azokat a kiírókat, akik érintettek kartellel terhelt közbeszerzésben.
(9.20)
Arra hívtam fel a figyelmüket, hogy miért lenne hasznos és érdemes ezeket a magánjogi pereket megindítani. Itt hozzáteszem azt is, hogy mindezzel utólag is alátámaszthatják, hogy őket mint kiírókat semmilyen módon nem befolyásolták az ajánlattevők az adott tender kiírása, illetve elbírálása során.
Annyit említenék meg még ezzel kapcsolatban, hogy a kiküldött 13 levélre mindeddig összesen három válasz és egy megkeresés érkezett. Az említett levelek közül 12 állami, illetve önkormányzati kiírónak került elküldésre, s egy levél címzettje volt egy jó nevű magánbank.
A három eddig beérkezett válaszlevél egyike az UniCredit Banktól, a másik a Paksi Atomerőmű Zrt.-től, a harmadik pedig egy olyan állami intézménytől származik, amely üzleti titok miatt neve elhallgatását kérte. A Paksi Atomerőmű Zrt. levelében arról tájékoztatott, hogy benyújtotta kártérítési igényét. Ezenkívül még egy egyetem fontolgatja kárigényének bírói úton történő érvényesítését. Mindez azt jelenti más szempontból, hogy kilenc állami, önkormányzati tenderkiíró - mindazok, akiket nem említettem, de most nem is akarnám őket megemlíteni - nem gondolja azt, hogy a neki okozott kárt megtérítteti. A kiemelt példákat pozitív példaként említettem, ezek voltak azok a cégek, amelyek reagáltak, és úgy látják, hogy érdemes utánamenni annak a kárnak, amit elszenvedtek a kartell során.
A kartellek felderítése kapcsán mindenképpen megemlítendőnek tartom, hogy ezek a titkos és tiltott megállapodások a lehető legnagyobb mértékben versenykorlátozóak, hiszen piacfelosztásra, ármeghatározásra irányulnak. Mindez alátámasztható azzal a sokszor idézett mondattal, amit egy nemzetközi kartell vezetőjének tulajdonítunk, mégpedig, hogy „barátaink a versenytársaink, ellenségeink a vevők.”
A nemzetközi szakirodalom adottságként állítja, hogy ezek a megállapodások árfelhajtó hatással bírnak. Az általam már említett, év elején megrendezett nemzetközi kartellkonferencián a miniszterelnök úr beszédében erre is kitért: „2000 óta egyre nagyobb súlyú és helyenként egyre nagyobb területet átfogó kartellmegállapodásokra bukkant a Versenyhivatal. Mi ezeknek a tapasztalata? Hát nagyjából az, hogy a kartellezés során alkalmazott árak nagyjából 10-40-45 százalékkal haladják vagy haladhatják meg azt, ami ár egyébként a kartell nélkül kialakult volna. Ezeket a pénzeket a kartellező vállalatok a mi zsebünkből veszik ki, valamennyi polgárnak a zsebéből veszik ki, valamennyi adófizető polgár zsebéből veszik ki. Ha az elmúlt időszak adataiból indulunk ki, és mondjuk, a korábban említett 10-40 százalékos határértékek között egy közepes feltételezéssel élünk, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyjából 100 milliárd forintot veszíthettünk az elmúlt időszakban azért, mert gazdasági szereplők, piaci szereplők nem a normákat tartották be, hanem megszegték ezeket a normákat.”
A versenykorlátozó megállapodások alapvetőn két csoportra oszlanak: horizontális vagy vertikális megállapodásokra. A legsúlyosabb jogsértések a horizontális megállapodás közé tartoznak, az angol kifejezést használva az úgynevezett hard-core kartellek. Mi kőkemény kartelleknek szoktuk őket nevezni. A tavalyi, illetve az azt megelőző évben a GVH több olyan esetben folytatott eljárást, melyben ilyen típusú jogsértések valósultak meg. Az ilyen jellegű kartellmegállapodásokat a közösségi és a magyar versenyjog is a legsúlyosabb jogsértésnek tartja.
Az utóbbi években számos, az építőipari beruházások területén megvalósított kartellt számolt fel a hivatal, melynek következtében a beruházások árszintje jelentősen csökkent. A tavalyi évben hozott, közbeszerzéses tendereken folytatott összejátszások már nem az építőipart terhelték, hanem az informatikai beszerzésekkel voltak kapcsolatban.
Öt magyarországi todományegyetem 2004-ben közbeszerzési eljárásokat írt ki integrált gazdálkodási információs rendszerek, illetve kórházi informatikai rendszerek beszerzésére, összesen mintegy 14 milliárd forint értékben. Az SAP, az IBM és az ISH vállalkozások e beszerzésekkel összefüggésben úgynevezett teaming megállapodást kötöttek, illetve több alkalommal egyeztettek, melyek során az egyes pályázatokon a nyerési esélyt növelő, párhuzamos indulásban állapodtak meg. A megbeszélések során a cégek előzetesen megállapodtak a tenderek felosztásáról, a konzorciumi indulásról, a fő- és alvállalkozói szerepekről, valamint látszólagos versenyzői ajánlatok beadásáról. Mindezeket a magatartásokat egymástól el nem választhatónak ítélte és egymásra tekintettel vizsgálta az eljárás.
Az eljárás alá vont vállalkozások ellenérveinek központi eleme volt, hogy együttműködésüket a projektekhez kapcsolódó közös kutatás-fejlesztés tette szükségessé. Ezt azonban az eljárás során a hivatal nem találta megalapozottnak, hisz nem volt szükségszerű az együttműködés, mert annak hiányában is meg tudtak volna jelenni egyenként is a vállalkozások a piacon.
Ezt támasztotta alá az is, hogy a teaming tagjai, pozícióik megtartása érdekében, a versenyeztetésből fakadó kockázat mérséklése érdekében tárgyalásokba bocsátkoztak a konkurenciával.
Az egyetemi informatikai kartell ügyében folytatott, előzetes értesítés nélküli helyszíni szemle során jutottak birtokunkba azok a bizonyítékok, melyek alapján a Paksi Atomerőmű Zrt. informatikai beszerzéseihez kapcsolódó ajánlattevői összejátszásra derült fény.
A 2006. év legnagyobb összegű bírságkiszabásával zárult versenyfelügyeleti eljárás is egy kartellügy volt, azonban nem közbeszerzéses tenderen való összejátszás keretében valósult meg, hanem valódi, piaci alapú titkos megállapodásról volt szó, és a biztosítási piacot, ezen belül is a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz, illetve a cascóhoz köthető rezsióradíjakat érintette. Az ügy érdekessége, hogy a két elmarasztalt biztosító - az Allianz Hungária Biztosító és a Generali-Providencia Biztosító Zrt. - nem egymással kötött titkos kartellmegállapodást, hanem a gépjárműjavítók árkartelljére rábólintva próbálták meg korlátozni a versenyt a gépjármű-biztosítások piacán a kisebb biztosítók visszaszorítása érdekében. A két biztosítótársaság a vizsgált időszakban, 2003 és 2005 között ajánlott árakban állapodott meg - amely valójában emelt óradíjat jelentett - a körülbelül 600-700 autókereskedőt magába tömörítő Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségével - ez a GÉMOSZ -, így a GÉMOSZ valójában kartellként működött. Az összehangolt magatartás révén a gépjárműjavítóknak a vizsgált időszakban évente az inflációt meghaladó, 10 százalék feletti rezsióradíjakra vonatkozó áremelést sikerült véghezvinniük, amit a biztosítótársaságok annak fényében fogadtak el, hogy ezt az összegű emelést a gépjárműjavítók az újonnan kötött biztosítási szerződésekkel kompenzálják, és összehangolták a gépjárműjavítóknak fizetett óradíj szintjét a javítók biztosításértékesítésben elért teljesítményével.
Az eljárásban eljárás alá vontak voltak biztosítási alkuszcégek is, hiszen ők mint közvetítők szintén részt vettek a biztosítók és a javítók közötti megállapodások létrejöttében, illetve a biztosítókkal alkuszi céljutalékban állapodtak meg, az általuk értékesített biztosítások számához kötve a nekik járó jutalékot. Ezek alapján tehát az alkuszok a jogszabályokkal és a megbízási szerződésük tartalmával ellentétesen nem a fogyasztók mint megbízóik érdekét tartották szem előtt, hanem a biztosítókkal kötött megállapodások szerint jártak el. Az ügynek konkrét és kézzelfogható negatív hatása volt a fogyasztókra, így a megemelt óradíjak miatt a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díjak emelkedtek, a biztosítói óradíjak emelkedése miatt nőtt az önrész alá eső javítások esetén kiszámlázott díjak mértéke is, illetve mindez a kisebb biztosítókat is komoly versenyhátránnyal sújtotta.
Az erőfölénnyel való visszaélés tárgykörében nem beszélek konkrét ügyről; jó pár ügyünk volt. A legfontosabb a MÁV elleni eljárásunk volt, amely viszonylag nagy visszhangot kapott, de az idő rövidsége miatt erről külön nem beszélnék; és szintén nem beszélnék az összefonódásokhoz kapcsolódó ügyeinkről, annak ellenére sem, hogy voltak ilyenek.
Új jelenség a hivatalban, hogy az összefonódást úgy engedélyezzük, hogy feltételhez vagy kötelezettségvállaláshoz kötjük a fúzió engedélyezését. Ilyen ügyünk volt az infokommunikációs piacon az előző esztendőkben két fontos ügy is, de most arról nem beszélünk, csak ha külön érdekli esetleg a tisztelt Országgyűlés jelen lévő résztvevőit. Ellenben beszéljünk néhány szót a versenykultúra fejlesztéséről, ami új területünk, és érdemes róla szót ejteni.
A hivatal alaptevékenységei között harmadik pillérként emlegetett versenykultúra-fejlesztő tevékenységről szólok tehát még néhány szót. A már említett 2005. évi versenytörvény-módosítás intézményesítette ezt a tevékenységet, és kötelezővé tette számunkra.
A törvény pontos definíciót tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit is jelent a magyarországi versenykultúra. Ugyanez a törvénymódosítás határozta meg azt, hogy erre a célra a bírságból befolyt összeg maximum 5 százaléka használható fel. Mindezek ismeretében a hivatalon belül belső létszám-átcsoportosítással létrehoztunk egy önálló szervezeti egységet, a Versenykultúra Központot, amelynek kizárólagos feladata a versenykultúra fejlesztéséhez és terjesztéséhez tapadó munkák maradéktalan ellátása.
A VKK - a Versenykultúra Központ - működésének megkezdése előtt felmértük, hogy melyek azok a célcsoportok, melyek a leginkább ismerethiányban szenvednek ezen a területen, illetve átgondoltuk azt is, hogy a szakmai közönséget milyen módszerekkel lehet arra serkenteni, hogy széles körű kutató- és feltárómunkát végezzen a versenyjog, a versenypolitika, valamint a piacelmélet terén.
A magyarországi versenyjog, versenypolitikai kulturáltság még igen alacsony szinten van, bár javuló tendenciát mutat. Nem biztos, hogy azon kell mérnünk az ilyen jellegű kulturáltság színvonalát, hogy mennyien ismerik a hivatalt vagy eljárásainkat, de az mindenképpen mérvadó lehet, hogy a piac szereplői milyen mértékben építik be döntéshozatali mechanizmusaikba ezeket a szempontokat.
(9.30)
Erre azt kell mondanom, hogy a magyar piacon jelen lévő és meghatározónak számító cégek esetében is csak elenyésző esetben szerepelnek ezek a szempontok a döntés-előkészítés során. Még mindig nagyon sok olyan mulasztás valósul meg, ami arra utal, hogy a piaci szereplők nem rendelkeznek arról ismerettel, hogy milyen esetben kell a hivatal engedélyét kérni például egyes tranzakciókhoz.
A precíz ismeret hiányára utal az is, hogy a tavalyi év folyamán egy bizottsági vizsgálatban a jogszabályi előírásoknak megfelelően a GVH munkatársai közreműködtek az előzetes értesítés nélküli helyszíni szemlében, melynek során a cég képviselői nem tudták, hogy egy ilyen jellegű eljárási cselekmény megvalósításakor milyen jogaik és milyen kötelezettségeik vannak mint eljárás alá vontaknak. Az erejükből csak arra futotta, hogy értetlenségüknek oly módon adtak hangot, hogy ávós és gestapós jelzővel illették GVH-s kollégáimat, nemcsak a helyszínen, hanem később a médiában is.
A magyar felsőfokú oktatási rendszerben sem bevett dolog az ehhez a szakmai területhez kapcsolódó szaktárgyak oktatása. Kevés olyan szakemberképző műhely van, ahol versenyjoggal, piacelemzéssel foglalkozó ismereteket fejlesztenének. Mindezek az érzékelt hiányosságok egyértelműen arra utalnak, hogy szükség van az ilyen jellegű ismeretanyag átadására, fejlesztésére, s ebben kinek, ha nem a magyar versenyhatóságnak van a legnagyobb felelőssége?
Az eddigi tevékenységünk az alább felsorolt munkánkban valósul meg. Tájékoztatjuk a piac szereplőit, hogy milyen jogszabályi előírások vonatkoznak rájuk, mit kellene figyelembe venni ahhoz, milyen magatartást kell tanúsítani ahhoz, hogy ne kerüljenek eljárás alá. Ezeket kiadványokkal, szakkönyvek fordításával, konferenciák szervezésével kívánjuk megvalósítani a jövőben is. Támogatjuk versenyjogi, piacelméleti tárgyú rendezvények mások általi megszervezését vagy az azokon való részvételt, hiszen mindezekkel érhető el, hogy a fogyasztók, a piaci szereplők tájékozottabbak legyenek.
Nemzetközi kapcsolatainkról egy vonatkozásban már beszéltem, nevezetesen az uniós tagságból eredő új többletfeladatokról. Befejezésként még arra térek ki, hogy az OECD vezetése azzal a megtisztelő javaslattal kereste meg a GVH-t, hogy Kelet- és Délkelet-Európára fókuszálva Budapesten létesítsünk egy versenyügyi regionális oktatási központot. A hivatal szakmai, szellemi kapacitásait ismerve pozitívan reagáltam a felvetésre, és örömmel mondhatom, hogy a magyar kormány is a kezdeményezés mellé ált. 2005 februárjában aláírtuk a Budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központ megalakításáról szóló megállapodást, amely 2006-ban 20 ország közel 200 résztvevőjének 9 programot, 2005-ben pedig 17 ország 300 résztvevőjének szintén 9 programot sikeresen lebonyolított.
Tisztelt Ház! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
