HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim!
Azon törtem itt a fejem, hogy vajon találó elnevezése-e ennek a hivatalnak a Versenyhivatal. A verseny kifejezés, amit általában a sporttal kapcsolatban használunk, a győztest preferálja. Csak arra figyel, hogy lehetőleg egyenlő körülmények között részt vevők közül a legjobb győzzön, és utána ennek a státusát biztosítja is a következő versenyig, noha a Versenyhivatal tevékenysége pont ellentétes ezzel. A verseny tisztaságát tekintve egyetértünk, de utána, ha valaki győz, akkor a dolgok logikája szerint előbb-utóbb monopolisztikus lehetőségekre tehet szert, tehát ott már a Versenyhivatalnak más feltételeket is figyelembe véve kell a tevékenységét biztosítania. Ebből az következik, hogy a Versenyhivatal talán az idők végezetéig működő hivatal, mert mindig szükség lesz a tevékenységére. Ez egy rendkívül dinamikus folyamat, aminek vannak kiemelkedő pontjai és vannak hullámvölgyei, és pont a kiemelkedő csúcsoknál kell a Versenyhivatalnak nagyon a helyén lenni, hogy megakadályozza ennek a káros következményeit.
Az európai uniós csatlakozás versenyt erősítő hatása 2005-ben és 2006-ban is - hiszen két esztendő jelentését tárgyaljuk - jelentősen befolyásolta a magyar gazdasági életet. A verseny erősödése a tisztességtelen versenyeszközök alkalmazását is előmozdíthatja, amely ellen - és erről beszéltem az előbb - a Gazdasági Versenyhivatal egyre komolyabb és nagyobb intenzitással és eredményesebben lép fel.
2006 májusában a Gazdasági Versenyhivatal közzétette a verseny és a fogyasztói döntések szabadságával kapcsolatban követett alapelveit tartalmazó dokumentum tervezetét. A dokumentum foglalkozik az intézményi működési kérdésekkel, mint amilyen például a Gazdasági Versenyhivatal függetlensége; a konzultációs időszak lezárultát követően 2007-ben fogadtatik el a végleges változat.
Kétféle módon lehet versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezni: a hivatal által közzétett űrlapon, vagy formai követelményekkel nem rendelkező panasz tételével. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálóinak 60 nap áll rendelkezésükre annak elbírálására, hogy a bejelentésben sérelmezett magatartással összefüggésben indokolt-e vizsgálat elrendelése. A panaszokat 30 nap alatt kell elbírálni. 2006-ban - csak erről az esztendőről beszélnék most az idő szűke miatt - 1102 beadvánnyal kapcsolatban hozott döntést a Gazdasági Versenyhivatal, ebből 895-öt elutasított. A 207 megindított eljárásból 76 bejelentés volt, 131 pedig panasz. A többség - 91 ügy - a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával függött össze.
A hivatalból indított eljárások körében folytatódott a korábbi éveket jellemző tendencia, hogy a marasztaló határozatok mintegy felét támadják meg. Az eddig megtámadott 369 határozat kétharmadát már jogerősen elbírálta az illetékes bíróság. 18 esetben változtatta meg a jogalap tekintetében a határozatot, és 15 esetben csökkentette a kiszabott bírság mértékét. Ez az összes esetnek mindösszesen 12 százalékát jelenti.
Az útépítésekkel kapcsolatos eljárások közül két ügyben született már döntés: mind az autópálya, mind a Bartók Béla úti kartell tekintetében helybenhagyta a versenytanácsi döntést is. Ez azért jó, mert emlékszem, amikor az előző, hasonló találkozásunkkor elnök úr azon aggályainak adott hangot, hogy bizony az első döntés és a jogerős döntés között több mint 500 nap telhet el, ami bizonyos tekintetben tarthatatlan, hiszen a bizonyítékok nyilván addigra használhatatlanná válnak, de hála istennek, ez nem következett be.
A 207 versenyfelügyeleti eljárásból 178 zárult határozattal. 85 döntést a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatban hoztak, és 93 antitrösztügy volt; 41 indult kérelemre, 137 hivatalból. A Versenytanács 65 esetben, 11,7 milliárd forint értékben szabott ki bírságot. 19 ügydöntő határozatban versenykorlátozással kapcsolatban 8,6 milliárd forint bírságot szabtak ki. A legnagyobb bírság a biztosítási piacot érintette, a kötelező és a casco biztosításokhoz köthető javítási rezsióradíjakat érintve.
Itt egy megjegyzést engedjen meg, elnök úr. Ez nem a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységét, hanem a kormányzati munka összhangjának hiányát fogja érinteni. E döntés eredményeképpen a biztosítók most nem a szakszervizekkel, tehát a kereskedők által működtetett szervizekkel, amelyek viszonylag ellenőrizettek, kötnek szerződést - az ellenőrzés alatt azt értem, hogy ők a közterheket befizetik -, hanem olyan egyéb autójavító cégekkel, ahol ez a fajta hajlandóság lényegesen alacsonyabb. Ha van együttműködés különféle szervek között, akkor érdemes lenne az APEH figyelmét felhívni, hogy fokozottan figyeljen oda ezekre a szerződésekre, hiszen ha nem figyel oda, és az eddigi gyakorlat folytatódik, akkor jelentős adóbevétel-kiesést fog elszenvedni a költségvetés, ami ebben a helyzetben sehogy sem használ, és nyilván itt is lépni kell.
Erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt 33 határozat született. 22 esetben az erőfölény megállapítást nyert, ezek közül 11-ben a visszaélő magatartás is beigazolódott. A Versenyhivatal aktív versenypártolási tevékenységet fejtett ki mind a jogszabálytervezetek véleményezése során, mind saját kezdeményezésre.
A beszámolóban szerepel egy olyan megállapítás, hogy az utóbbi esztendőkben a közfogyasztási, illetve a mindennapi fogyasztási cikkek piaca kezd átalakulni a szerkezetét tekintve, és a nagy bevásárlóközpontok térnyerése egyre erősebb.
Erőteljesen oda kellene figyelni, hogy a magyar gyártók és a magyar kiskereskedők részvétele ezen láncolatok munkájában mennyire biztosított. Itt az erőfölénnyel való visszaélés a mindennapokban tetten érhető, hiszen olyan, előzetesen kifizetendő díjakat állapítanak meg ezek a hálózatok és láncolatok, amelyek teljesítésére általában ezek a kisebb szereplők alkalmatlanok. Olyan fizetési határidők mellett - akár 150 napos fizetési határidők mellett - kötnek szerződést, ami egyszerűen lehetetlenné teszi egy kisebb kapacitású gyártó vagy termelő folyamatos, üzemszerű működését. Ez nem fogyasztóvédelem, hiszen elég gyakran keveredik a kettő, pont a kereskedelem vonatkozásában. Ez kifejezetten a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységébe tartozó ügy lenne.
A villamosenergia-iparban a szabadpiac aránya 33 százalékról 40 százalékra nőtt a fogyasztásban. A Versenyhivatal vizsgálata rámutatott egy problémára: a közüzemi nagykereskedő - MVM - és az erőművek közötti 8-15 éves kifutású, hosszú távú megállapodások akadályozzák a továbbfejlődést. Ezzel az állítással kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak csak annyi észrevétele van, hogy ezek a hosszú távú szerződések ez idáig kifejezetten hátrányosak voltak a fogyasztók és a szerződést megkötők számára.
Viszont az eddigi események azt mutatják, hogy a liberalizáció elég jelentős áremelkedést okozott ezen a piacon. Most jutottunk el arra a pontra, ahol lehet, hogy átfordul a dolog, és a hosszú távú szerződések szerintünk - a mi szakértőink és számításaink szerint - körülbelül 2013-ig jobbak lesznek az állam és a felhasználók szempontjából - mert költségalapúak -, mint az egyéb megkötött szerződések. Tehát érdemes ezt a dolgot ilyen szempontból is szemrevételezni.
2005-ben vált a Mavir az MVM-csoport tagjává. A Versenyhivatal akkor is ellenezte. Időközben az MVM különféle módszerekkel megpróbálta elérni azt, hogy a rendszerirányító ne semlegesen, hanem az MVM-csoport érdekeinek megfelelően tevékenykedjen, ami természetesen a Gazdasági Versenyhivatal nemtetszését vívta ki és érte el.
A vasúti teherszállításban a 2006. év a piaci szereplők további bővülését idézte elő. Piacra lépett 9 társaság, ezek kicsiny társaságok. Itt mindösszesen a piac birtoklásának 4 százalékáról van szó, de ezt a 4 százalékot is roppant nehezen tudta megnyerni a 9 szereplő, hiszen a MÁV nagyon jelentősen visszaélt a gazdasági hatalmával, a monopolisztikus helyzetével.
Az egy másik ügy, hogy az 1 milliárd forint büntetés kifizetése után, amelyet a Versenyhivatal kirótt, vannak-e vagy lesznek-e személyi konzekvenciái egy kifejezetten 100 százalékban állami vállalat vezetésében, hiszen ez olyan magatartás volt, aminek a konzekvenciáit érdemes lenne a felügyelő minisztériumnak átgondolni és figyelembe venni.
(11.00)
A hitelintézeti piacokon a szektor jövedelmezősége továbbra is kiemelkedően magas volt, de a hitelintézetek jellemzően nem az általuk kínált konstrukciók áraiban versenyeztek, tehát nem a minél magasabb betétkamatokra és minél alacsonyabb hitelkamatokra törekedtek, hanem a reklámkiadásokban, a bankfiókok és az ügynökök számában volt tapasztalható a verseny, ami nem a fogyasztók érdekeit szolgálja. A tankönyvkiadás piacán a Nemzeti Tankönyvkiadót is irányító Láng Kiadó részvényeinek többségét megvásárolta egy, a Sanoma-csoporthoz tartozó társaság. A Versenyhivatal engedélyezte a felvásárlást, de azt nem vizsgálta, hogy milyen gazdasági érdek húzódhat meg emögött, hogy a Láng Zrt. tulajdonosai a Tankönyvkiadó feletti irányítás megszerzését követő egy éven belül értékesítették azt egy nemzetközi vállalatcsoport részére. Ez is egy érdekes történet, ami további vizsgálatokat generálhatna.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Több vizsgált kartellügy érintette az informatikai beszerzések piacát. Öt egyetem írt ki közbeszerzési eljárásokat integrált információs rendszerek szállítására 14 milliárd forint értékben. Több pályázó a nyerési esélyt növelő párhuzamos indulásban állapodott meg. A pályázók előzetesen megállapodtak a tenderek felosztásáról, a fő- és alvállalkozói szerepekről és látszólagos ajánlatok beadásáról. A Paksi Atomerőmű hasonló projektjében is együttműködtek a pályázók; a győri önkormányzat tenderén is egyeztették a pályázók ajánlataik műszaki és pénzügyi tartalmát. A Versenyhivatal megállapításai tejességgel helytállóak és jók voltak.
Külön kiemelkedő ügy a versenykultúra fejlesztésében, ennek érdekében kifejtett versenyhivatali aktivitás. 2005-ben intézményesítette a Versenyhivatal a Versenykultúra Központ megalakításával a versenykultúra fejlesztésével kapcsolatos tevékenységét. A központ szakmai rendezvényeket szervez, szakirodalmi könyvtárakat támogat, versenyjogi, versenypolitikai, kutatási pályázatokat hirdet. Csak üdvözölni lehet ezt a kezdeményezést, mert ennek, azt hiszem, csak pozitív hatásai lesznek a magyar gazdaság vonatkozásában.
A működési feltételekről annyit, hogy a Versenyhivatal 2006-ban 1,8 milliárd forintból gazdálkodott, az engedélyezett létszám 116 fő, többletfeladatra kaptak plusz 8 főt, de a kötelező létszámcsökkentés is elérte őket 10 fővel. Likviditási probléma nem volt, az ÁSZ-vizsgálat semmiféle negatívumot nem tárt fel és nem állapított meg. Azt hiszem, hogy ez mintaértékű, és egyéb hivatalok számára is követendő magatartás.
Néhány olyan szót engedjen meg, elnök úr, amiben lehet, hogy nem értünk egyet, és nemcsak önnel, hanem néhány más párt képviselőjével sem. Ez a patikaliberalizáció kapcsán született döntésekkel kapcsolatos. Én azt gondolom, hogy a gyógyszerek piaca egy rendkívül sajátos piac. Itt tulajdonképpen, ellentétben az összes többi működő piaccal, az igazi eredmény az lenne, ha a fogyasztás csökkenne és visszaszorulna. A klasszikus versenyfeltételek biztosítása pont az ellenkező tendenciát erősíti. Az ember bekapcsolja a televíziót, a rádiót, előveszi az újságot, és tele van gyógyszerhirdetésekkel. Ez nem az önök gondja, a reklámtörvényt érdemes lenne ilyen szempontból elővenni és újragondolni. Az egészség megelőzésének számos olyan kihasználatlan lehetősége van… (Dr. Lamperth Mónika: Betegség!), a betegségmegelőzésnek, ami esetleg a gyógyszerek fogyasztásának növekedését képes lenne megállítani, sőt visszaszorítani. Ez egy nagyon speciális piac, és ezért voltak nekünk itt különféle olyan megállapításaink, amelyek ellentétesek voltak a Versenyhivataléval is.
Végül is, azt hiszem, csak annyit lehet elmondani a Versenyhivatal működéséről, hogy rendkívül határozott, rendkívül tudatos, rendkívül jó hatással van a magyar gazdaság fejlődésére. Éppen a minap jelent meg egy olyan közvélemény-kutatási adat, amely Magyarország lemaradását a gazdasági verseny vonatkozásában minősítette, és a megkérdezettek 84 százaléka arról beszélt, hogy a korrupció, a visszaélések, a kartell- és egyéb ügyek azok, amelyek az igazi versenyhátrányt okozzák. Ha ebből a helyzetből ki akarunk törni, akkor a Gazdasági Versenyhivatal szerepére nagy szükség van.
Az pedig teljesen egyértelmű és természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum elfogadja a beszámolót, és igen szavazatával ezt meg fogja erősíteni. Köszönöm szépen. (Taps.)
