DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy az előzetes egyeztetések során megmutatkozó egyetértést itt a parlamentben is a tisztelt hozzászóló képviselő urak visszaigazolták, így aztán garantálva látom azt, hogy megfelelő időben az Országgyűlés meghozza azt a döntést, amelyet az Alkotmánybíróság elvár tőlünk.
Köszönöm Wiener György képviselő úrnak azt az igényes, jogi környezetet is alaposan bemutató hozzászólását, amely mindenki számára, aki figyelemmel kíséri a parlament vitáját, világossá tette, hogy mi volt az, amit az Alkotmánybíróság kifogásolt és miért.
(13.10)
És én - ennyi szubjektív megjegyzés, azt hiszem, egy kormánytagnak is megengedhető - fontosnak tartom azt, hogy a Magyar Országgyűlés azon túl, hogy a közélet centruma kell legyen az én felfogásom szerint, hogy itt igényes szakmai, szakmapolitikai vita folyjék, talán akkor nagyobb lehetőségünk lesz arra, hogy a választópolgárok figyelmét ilyen ügyekben is visszaszerezzük, mert az indokolatlan és sokszor nagyon alacsony színvonalú sárdobálás joggal riasztja a nézőket és a választópolgárokat.
Azt is köszönöm, hogy felvetettek néhány kérdést, amire érdemes reagálni. Kovács Zoltán képviselő úr elmondta, hogy milyen előzetes mérlegelés tárgya volt az a lehetőség, hogy a törvényben előírjuk-e a kötelező meghallgatást a bíróság által, tehát hogy megmaradjon ez a lehetőség. Én azt gondolom, bölcs döntést hoztak akkor a képviselő úr és a képviselőtársai, amikor azt mondták, hogy meghagyják ezt a bíróság mérlegelési körében. Én azt gondolom, hogy ha a döntéshez szükséges, a bíró bizonyára úgy fog dönteni, hogy meghallgatja, akit meg kell hallgatni és az érintettet, és ez valóban azzal a hatással jár. Tehát teljes mértékben egyetértek képviselő úr érvelésével, és azt gondolom, hogy így egy jó döntést fogunk hozni.
Végül még egy dologra szeretnék reagálni. Gulyás képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében felvetette annak az igényét, hogy az összeférhetetlenségi törvény más témájú szabályozásait is indokolt lenne felülvizsgálni és az Országgyűlésnek megnézni. Szeretném a kormány nevében a nyitottságomat kifejezni. Minden olyan szabályozás az összeférhetetlenség esetében, amely a választópolgárok bizalmát erősíti, vagy most úgy gondoljuk róla, hogy a bizalmát erősítheti, nem biztos, hogy egyforma véleményen vagyunk minden kérdésről, de hogy legalábbis értelmes vitát folytassunk erről, azt én lehetségesnek, sőt szükségesnek tartom.
Csak utalnék arra, hogy a korábbi időszakban, amikor az önkormányzati összeférhetetlenségi törvény született 2000-ben, ahogy Kovács képviselő úr is mondta, akkor én ellenzéki képviselőként felelőse voltam ennek a témának a Magyar Szocialista Pártban, és sokat vitatkoztunk arról az akkor azt előterjesztő Fidesz-kormánnyal, illetve a fideszes képviselőtársainkkal, hogy hol húzzuk meg a határt, mennyire legyen erős és mennyire legyen megengedő egy-egy szabály. Mert az összeférhetetlenségnél minden oldalon vannak mérlegelendő szempontok. Ha nagyon szigorúra húzzuk a határokat, akkor lehet, hogy azt mondja a választópolgár, hogy igen, ez indokolt, mert óvjuk nagyon azt, hogy befolyásmentesen dönthessen polgármester, önkormányzati képviselő egyaránt. De akkor ez azzal jár a másik oldalon, hogy kimaradnak olyanok vagy kimaradhatnak olyanok, akiknek egyébként ott lenne a helyük. Ennek a legtipikusabb példája pont az intézményvezetőkre vonatkozó szabály, ugye, iskolák, óvodák vezetői, jó-e az, ha benn vannak a testületben vagy sem. Voltak olyan érvek, akkor ezt így terjesztette be a Fidesz-kormány, hogy legyen összeférhetetlen ez is, hiszen az óvodavezető, az iskolaigazgató nagyon erősen tud lobbizni képviselőként az intézmény költségvetésének a feljavítása érdekében. Mi akkor a kétharmados szavazatunkat ahhoz kötöttük, hogy az intézményvezetők, óvodavezetők, iskolaigazgatók képviselők lehessenek. Mert jóllehet, ezek az érvek igazak, mi azt mondtuk... (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Nem fordítva mondtam, jól mondtam. Azt mondtuk, hogy legyen az intézményvezető... (Dr. Kovács Zoltán: Csak a háziorvosok meg ki!) Az egy másik… - Kovács képviselő úr próbál nekem segíteni, de köszönöm, végigmondom a saját gondolatomat. Merthogy nem lenne az jó, ha egy településen pont azok, akik legnagyobb tekintéllyel, információval, ismerettel rendelkeznek, kimaradnának a testületekből. Egy kistelepülésen egy intézményvezető tekintélyes véleménynyilvánító az adott településen, és azt gondoljuk, hogy ott van a helyük a testületben, nem lenne jó, nem lenne szerencsés, ha ők kimaradnának. Aki meg rájuk szavaz, az úgyis tudja, hogy a vezető óvónő vagy iskolaigazgató hát miért lobbizna, ha nem a saját intézményéért. Ennél nagyobb baj ne legyen, ettől szerintem nem kell félteni a helyi demokráciát. Ezt csak rövid kitérőként mondtam, hogy vannak itt izgalmas kérdések.
Szeretném a kormány nevében a nyitottságomat megfogalmazni, és ha van ilyen igény, akár szervezője vagy előterjesztője vagy szakmai javaslatok kidolgozója is lesz az önkormányzati és területfejlesztési tárca.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
