ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden olyan lépéssel, amely a határon túl élő magyarok helyzetét javítja, maximálisan egyetért, és minden olyan lépéssel, amely adott esetben kurtítaná, nem ért egyet, és élesen fellép azzal szemben.
Kránitz képviselőtársam mondott egy nagyon érdekes dolgot: ötévente meg kell hosszabbítani a magyarigazolványt ahhoz, hogy identitásukat meg tudják őrizni. A határon túli magyarság - akik nemzetben tudnak gondolkodni, ezt merem állítani és megerősíteni - identitástudata nyolcvanhét éve ugyanaz, semmit nem változott. És hogy ötévente kell egy igazolványt meghosszabbítani vagy tízévente, attól még az identitástudatuk maximálisan megmarad.
Amit ki szeretnék hangsúlyozni, és talán példákat is felhozni erre az egész dologra: nekem 2004. december 5. mély csalódás volt. Azt hiszem, ebben az országban ma már az állampolgárok 70 százalékának ugyanolyan mély csalódás volt, amin a mai napig sajnos nem tudtunk túllépni, és én ezt a magyar parlamentben nagyon sokszor elmondtam: míg más országok szépen csendben, nyugodtan, nálunk médiában üzengetve, körülharsogva, az állampolgárokat megfélemlítve, megijesztve, adott esetben a hasukra apellálva próbálnak egy olyan választási metódust kialakítani, ami tulajdonképpen a határon túl élők és a nemzet egységének a szétbontásával maga után vonta a december 5-ei népszavazást. Példával szeretném alátámasztani azt, hogy nem véletlenül mondtam a magyar parlamenten belül, hogy itt akarat és szándék kérdése, hogy tudunk-e egyáltalán nemzetben gondolkodni; akarat és szándék kérdése, mint ahogy ezt megtették Romániában, Szerbiában, Horvátországban, lehetne sorolni számos országot, ahol szépen, csendben, minden további nélkül ezt megadták.
Nem lehet arra hivatkozni, hogy szülőföldön maradás, ezt alá is fogom támasztani egy későbbi mondandómban. Frattini nemrég volt Magyarországon, az emberi jogi, kisebbségi bizottság alelnöke, akinek ugyanazt a kérdést feltettük, hogy mi van az állampolgárság kérdésével. Én most nem beszélek kettős állampolgárságról, mert ez állampolgárság kérdése, hisz Románia is megadta a Moldáviában élő, a határon túl élő románok esetében. Akkor Frattini csak annyit mondott, hogy ez egy nemzet belső ügye, csak végig kell gondolni azt, hogy adott esetben mit zúdít magára Romániára, és mit zúdít az Európai Unióra.
Múlt héten volt Göncz Kinga miniszter asszony meghallgatása, aminek során kérdéseket tettem fel, köztük a magyar állampolgárság kérdését; nem a kettős állampolgárság, hanem a magyar állampolgárság kérdését, hisz aki nyolcvanhét éven keresztül megőrzi a magyarságát, és adott esetben kétszer is volt már magyar állampolgár időközben Trianon óta, az joggal elvárja a nemzettől, hogy adott esetben állampolgársággal is tudjon rendelkezni. A miniszter asszony mégiscsak válaszolt a kérdésemre, és úgy fogalmazott, hogy amikor Moldáviában most volt az okmányiroda átadása, akkor direkt rákérdezett a külügyminiszterre, hogy mégis hányan kérték a román állampolgárságot Moldáviában. A miniszter asszony így mutatta a kezével, hogy öten. (Felmutatja a kezét.) Ha a magyar emberekről azt mondjuk, hogy röghöz kötöttek, akkor nem az a megoldás a határon túl élő magyarság esetében, hogy a szülőföldön maradást úgy próbáljuk meg adott esetben elősegíteni, hogy csak akkor adjuk meg neki a magyar állampolgárságot, ha életvitelszerűen, bejelentett lakással Magyarországon él, és ha kérvényezi egy év után, akkor gyorsított eljárásban megkaphatja.
Erre mondok egy másik példát. Van egy család, amelyik '67 óta dolgozik Ajkán, időközben a férj rákban meghalt, a hölgy súlyos beteg jelen pillanatban, van egy egyetemista lányuk, de tekintettel arra, hogy albérletben laknak, így nem folyamodhat a lány - legalább a lány, aki általános iskoláját, középiskoláját is itt végezte el Magyarországon - állampolgársági kérvényhez, mert állandó lakása nincsen. De ez csak egy példa arra, hogy adott esetben vannak olyan dolgok, amelyeket mindenképpen meg kellene oldani.
A másik ilyen kérdés a vízum kérdése. Annak ellenére, hogy az Európai Unió meghozta azt a döntést, hogy határok mellett 50 kilométeres körzetben lehet szabad mozgást kialakítani, ez a Vajdaságra nem érvényes, mert a Vajdaság szétszórtsága olyan, hogy 70-80-90-100 kilométerre laknak a magyar határtól, innentől fogva ez a mozgás tulajdonképpen őrájuk már megint nem érvényes.
A magyarigazolvánnyal kapcsolatban. Ha a vízumkényszereket Ukrajna esetében és a Vajdaság esetében figyelembe vesszük, egy olyan rendszert kellene kialakítani, amiből egy olyan támogatási rendszer is ki tud alakulni a vízumkérelem esetén - 36 euró egy vízumkérelem költsége -, hogy adott esetben a magyarigazolvány által biztosított lehetőséggel, hisz egyfajta támogatási rendszert is tud biztosítani, ebből a forrásból lehessen azon határon túl lévő országokban élő állampolgárok számára lehetőséget adni és biztosítani, akár anyagi támogatással is, amelyeknél a vízumkényszer beáll; ez Ukrajna és Szerbia esetében van.
De ugyanezt a kérdést felveti az is, hogy végigjártam az elmúlt hónapban Erdélyt, Vajdaságot, Ukrajnában voltam, Szerbiában voltam és Szlovákiában is voltam, de pont az identitástudat, a hit, az azonosság, a szülőföldön maradás…
Mondok egy illyefalvai példát: egy nyolcvanhét éves idős bácsi saját maga elmondta, hogy halála előtt még szeretné a magyar igazolványt - nem ezt a magyarigazolványt, hanem azt a magyar igazolványt, amelyik úgy fogalmaz, hogy ő magyar - a szívéhez szorítani. Életében nem gondolt arra, hogy a szülőfaluját elhagyja, és a családjában sem merültek fel ilyen kétségek. Ha megvizsgáljuk nagyon komolyan, hogy az elmúlt időszakban a bevándorlás kérdése hogyan változott meg Magyarország esetében is, azt hiszem, mindenki megdöbben: az elmúlt időszakban jóval kevesebb határon túli magyar érkezett Magyarországra, mint mondjuk, az első tíz évben a rendszerváltozás után, jóval kevesebb.
Az Európai Unión belül is tulajdonképpen egyetlenegy olyan politika van, amelyben egyeztetni kell: a migráció és a bevándorlás kérdése, de ott is inkább olyan kötelező előírás van, hogy kötelezni kell magát minden nemzetnek arra, hogy bizonyos mértékű migrációt tulajdonképpen magára vállal; nincs más előírás az Európai Unió részéről. Ha megnézzük a demográfiai kérdést, ez is nagyon szomorú Magyarország esetében, hisz 2050-re 7,5-8 millióra saccoljuk az Európai Unió statisztikája szerint is a magyar állampolgárok számát a magyar határon belül. Honnan fogjuk megoldani a migrációkérdést? Honnan fogjuk megoldani adott esetben a demográfiai problémáinkat? És ha most valaki megnézi a január-februári születési és elhalálozási számokat, látja, hogy 10 millió 60 ezer magyar él a határon belül. Ha ebből leszámítjuk az elmúlt tizenhét évben a Magyarországra betelepült állampolgárok számát, ami 174 ezer, tehát levonjuk a betelepülők nagyságrendjét, akkor ma Magyarország állampolgárainak a lakossága 9 millió 900 ezer, tehát szégyenletes.
Pontosan ezekben a kérdésekben kellene javaslatom szerint egy olyan ötpárti egyeztetésnek elindulni, ami a fenntartható fejlődés demográfiai kérdését próbálja meg rendezni, a másik oldalon a nemzetben való gondolkodás esetében a határon túl élő magyarok magyarsághoz való kötődését tudja biztosítani. És én nem kettős állampolgárságról beszélek, mert ezt Romániában sem úgy fogalmazták, Szerbiában sem, Horvátországban sem, hanem a magyar állampolgárságról.
Úgy érzem, hogy akkor lesz identitástudat, azonosság, hit és szülőföldön maradás, ha a határon túl élő magyarok is megkapják azt a lehetőséget, hogy magyar állampolgárként is nyilván vannak tartva.
Nekem ez a kérésem, ez a meglátásom, és még egyszer mondom, 2004. december 5., azt hiszem, mindannyiunk számára szégyenteljes volt, és kellemetlen is tulajdonképpen, mert minden más nemzet a maga részéről ezt a lépést szépen, csendben, nem kiabálva, nem kígyót-békát mondva a másikra megtette, és lehetővé tette a határon túl élő saját nemzettestvéreinek, -társainak a nemzethez való tartozásnak a lehetőségét, elismerve azt, hogy ő is ahhoz a nemzethez tartozik. Ennyit szerettem volna a vitában történő felszólalásomban elmondani.
Még egyszer mondom és kihangsúlyozom, hogy a magyarigazolvány meghosszabbításával egyetértünk, de ezekben a kérdésekben viszont nem tudunk egyetérteni. Bízom benne, hogy a magyar kormány, a magyar parlament is egyszer majd rá fog döbbenni arra, hogy a nemzetfogyásnak egyik pozitív oldala lehet az, ha adott esetben a magyarságot a határon túl is elismerik úgy, hogy magyar állampolgárnak tekintjük az ott élő embereket.
Köszönöm a figyelmüket.
(13.30)
