DR. BUZÁS PÉTER
DR. BUZÁS PÉTER
DR. BUZÁS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy a szocialista frakció gondolatmenetét hadd mondjam el ezzel a témával kapcsolatban. Rögtön szeretném hozzáfűzni azt, hogy én személy szerint a Csongrád megyei 7. számú választókerület képviselője vagyok, Makó polgármestere, és így a Makó és térsége többcélú társulás elnöke is.
(12.10)
Nem tudok elszakadni attól a ténytől, engedjék meg, hadd kezdjem mondandóm egy Makón született, Erdei Ferenc nevű szociológus gondolatával, aki azt írta, hogy „a településhálózat történetileg kialakult állapota objektív törvényszerűségeket követ, és a tudatos tervezés is csak ehhez kötve érvényesül”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy érdemes az egész ügy tárgyalásánál Erdeinek ezt a gondolatmenetét egy kicsit szemüvegkeretként elfogadnunk, magunk előtt tartanunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy elmondjam azt, én hogyan látom ennek a bizonyos államreformnak, annak részét képező közigazgatási reformnak a jelenlegi helyzetét a helyi, kistérségi szintről nézve. Úgy gondolom, hogy ha ma minősíteni kell azt a helyzetet, ami a többcélú társulások működését illeti, akkor nyugodt lélekkel megállapíthatjuk azt, hogy a kormány jó úton jár akkor, amikor a közigazgatási reform részeként a helyi szintet, a térségi együttműködéseket erősíti.
Ennek alapvető okaként hadd hozzam fel azt, hogy történetileg a jóval korábbi időszakokban is a helyi közigazgatásnak ezen a szintjén működött valamilyen típusú igazgatási szervezet. Legutoljára a rendszerváltás előtt, 1984 az az időpont, amikor a klasszikus értelemben vett járások megszűntek. Ezt követte a városkörnyékiség, a városkörnyékiség után a rendszerváltástól az első négy esztendőben különböző spontán típusú együttműködések kezdtek kialakulni.
A '94-es kormányzati időszak kezdetétől van személy szerint rálátásom például a makói kistérség működésére. Akkor minden kormányzati igény nélkül Makó és a térség települései úgy döntöttek, hogy egy polgármesteri fórumot alakítanak, ennek a polgármesteri fórumnak a keretében minden olyan kérdésről szót váltottunk, amelyek Makó városa és a térség települései szempontjából fontosak voltak. Ennek volt érdek-képviseleti motívuma, de elsősorban a különböző önkormányzathoz kötődő feladatellátás szerepelt azok között a témák között, amelyeket megbeszéltünk.
Nagyon komoly löketet adott, nagyon komoly erővel bírt a területfejlesztési törvény megjelenése. A területfejlesztési törvény megjelenését követően az országban nagyon gyorsan létrejöttek területfejlesztési céllal azok az együttműködések, amelyek helyben a kistérségi társulásokat fogták egybe. Szervezeti keretként ez egy 1994-es KSH-közleményhez kötődik, amely még 138 statisztikai kistérséget határozott meg. A területfejlesztési típusú kistérségi kialakulásnál döntő mértékben követték a kistérségek ezt a területi leképződést, de voltak esetek, amikor ettől eltértek.
Hallottunk ma már egyszer egy utalást arra, hogy összesen a 168 kistérségből 93-ra tehető annak a száma, ahol szerencsés a területi lehatárolás és szerencsés a településszerkezet. Itt arra gondolok, hogy például a makói kistérség - ez egy 50 ezres kistérség, 25 300 lakosa van Makónak és közel másik 25 ezer lakosa van a térségbeli településeknek -, tehát egy 50 ezres kistérség 17 települése területi szempontból, lakosságmegoszlás szempontjából, a települések nagysága szempontjából is szerencsés szerkezetet tükröz.
Nos, a statisztikai lehatárolás abból a szempontból volt fontos, és fontos ma is, hogy az ország területe teljes egészében lefedett legyen. A '96. évi területfejlesztési törvény eredményeként tehát létrejöttek ezek a társulások, és azt követően a következő évektől a területfejlesztési forrásokra történő pályázás, abban történő együttműködés, különböző fejlesztési célok közös meghatározása volt az a döntő erő, ami erőt adott ennek a folyamatnak.
Úgy ítélem meg, hogy ebben az ügyben a 2004. évi CVII. törvény mérföldkő. Mérföldkő azért, mert ezt a bizonyos helyi településeket összefogó kistérségi együttműködést nemcsak a területfejlesztés szempontjából, hanem az önkormányzati feladatellátás oldaláról is megközelítette, illetve ezzel párhuzamosan szép lassan elindult a szakma a hatósági jogkörök kistérségi szintű telepítése irányába is.
Akkor, amikor miniszter asszony úgy fogalmazott, hogy ez sikertörténet, megmondom őszintén, ezt én is úgy értelmezem, hogy a meglévő körülményeink között, a meglévő anyagi helyzetünk mellett mindenképpen sikertörténet, mert akkor, ha ez a bizonyos térségi együttműködés azt az alapvető célt szolgálja, amely a térségi feladatellátás minőségjavítását eredményezi, akkor ez többletforrást jelent. Márpedig szükségszerűen az kell hogy legyen a célja egy-egy kistérség minden szereplőjének, hogy a forrásmaximalizáció megtörténjen, mert ennek köszönhetően léphet be az ellátási színvonal javulása. Ez az önkormányzati feladatellátásnál mindenképpen igaz, de azt kell mondanom, hogy akkor, amikor különböző fejlesztési célokban működünk együtt, akár turisztikai területen, akár a településfejlesztés valamilyen más ágánál - a gazdaságfejlesztésre is gondolok itt -, akkor, amikor mondjuk, ismét makói példából kiindulva, fejlesztjük a makói ipari parkot, akkor az ebbe az ipari parkba betelepülő vállalkozó nemcsak makói, hanem a térség településeiből bejövő munkaerőt is foglalkoztat. Ennek is volt köszönhető az, hogy a térség településeivel együtt pályáztunk ennek az ipari parknak a fejlesztésére.
Sok-sok ilyen konkrét, a valós települési, kistérségi közös érdekek mentén történő együttműködési elem az, ami tartalmat adhat ezeknek az együttműködéseknek.
Úgy hiszem, hogy itt van még valami, ami rendkívül fontos. Lehet, hogy a mi helyzetünk ezzel, hogy 50 ezer főt, 16 települést fog össze, a településnagyság 25 ezer, a következő legnagyobb település 4600 fős, öt mikrotérségünk van, ez szerencsés településszerkezetnek mondható. De azt is hadd tegyem hozzá, ehhez nagyon fontos, hogy a térség szereplői, tehát mind a térségközpont polgármestere, mind a települések polgármesterei, sőt hadd tegyem hozzá, testületeinek szemlélete az legyen, hogy egyrészt lássák be a térségi együttműködés lényegét, annak értelmét, konkrét hozadékát a saját településükre vonatkozóan, és azt követően ennek megfelelően hozzák meg a döntésüket.
A mi viszonyaink között ez úgy működik, hogy Makón a makói testület úgy látja, hogy Makó önmagában, 25 ezer ember hangja önmagában sokkal rövidebb távra hallatszik el, mint ha kiegészül a térség 16 települése másik 25 ezer emberének a hangjával. Azok a konkrét példák, mint például az, hogy mintahelye lehetett a makói térség ennek a bizonyos többcélú társulási törvény előkészítésének, ez hozhatta azt, hogy ezzel szembesültek a községek.
Hadd mondjam el, hogy például még nem megítélt dolog, de a térség szennyvízellátása szempontjából van egy olyan 17 milliárdos projekt, amely a Makó város körüli gyűrűt, az 50 ezer lakosból 42 ezer lakosegyenértéket fog össze egy 17 milliárdos szennyvízprojektben.
Ez mind Makó városának, mind a térség településeinek egyenként a történetének legnagyobb projektje, és tipikusan például ebben a projektben is tetten érhető a kölcsönös előnyök ügye.
Mit jelent itt a kölcsönös előny? Jelenti azt, hogy Makó a maga 25 ezer lakosával nem jutott volna abba a helyzetbe, hogy meg tudja oldani a szennyvízgondját, viszont a térség települései, amelyek ehhez csatlakoznak, 4600 lakostól 2 ezerig van a lakosságszám egy-egy településen, ők se pályázhattak volna külön-külön. Viszont együtt, egy rendszerben mind szakmailag, mind pedig pályázati hatékonyság, eredményesség szempontjából, ha úgy tetszik, sikeres ez az együttműködés.
Tehát akkor, amikor térségi együttműködésről beszélünk, nagyon fontos arra is odafigyelni, hogy míg az egy általános kategória a területfejlesztési, önkormányzati feladatellátás tekintetében, hogy például az oktatásban együttműködünk, annak is meg kell nézni a konkrét mélységeit, de ha csak általánosságban beszélünk a területfejlesztési együttműködésről, és nincsenek olyan példák, ahol mondjuk, a különböző önerők kiszámolásánál önmérsékletet tanúsít esetleg a város a községek relációjában, tehát ha ezt nem éljük meg, akkor emögött nincs valóságos erő.
Valóságos erő akkor lehet, ha azt a szemléletet követik az ország különböző területein lévő kistérségek és elsősorban a térségközpont települések, hogy a saját szemléletük alakulásával tudják maguk köré integrálni a térség szereplőit.
(12.20)
Én tehát ezért gondolom mérföldkőnek ezt a bizonyos, 2004. évi CVII. törvényt, mert a területfejlesztésen kívül az önkormányzati feladatellátást és a hatósági területet is megmozgatta. Hatósági ügyben nagyon kevésre utalnék. Egyelőre az építéshatósági jogkörök azok, amelyek éppen most vannak napirenden, ezen túlmenően a gyámhatósági jogkör az, amely még szintén szóba jöhet.
Ne felejtsük el, hogy ez a kérdés, ez a témakör kőkeményen szakmai alapokon kell hogy nyugodjon. A területfejlesztés olyan terület, amely egyből a pályázat megnyerését követően, a beruházás megvalósítása során pénzről szól. Egy-egy ilyen pályázat egy-két év alatt, három év alatt termőre fordul. Önkormányzati feladatellátásban már hosszabb idő kell ahhoz, hogy az együttműködésnek legyen valós eredménye, mint például nálunk az, hogy kiegészítő normatíva nélkül is térségi úszásoktatást szerveztünk meg együtt. A hatósági munkavégzés, tehát a harmadik sík területén pedig kutatóintézet, szakemberek nagyon hosszú távú föltáró, előkészítő munkája, nagyon komoly egyeztetési sorozat után lehet oda eljutni, hogy ebben esetleg valamilyen típusú norma megalkotására kerülhessen sor.
Én ahhoz a gondolatmenethez kanyarodnék vissza most a törvénymódosítás kapcsán, hogy látva, hallva, olvasva azt az anyagot, ami ehhez a törvénymódosításhoz az előkészítés szakaszában elkészült, olvasva arról a vitáról, amit ezt megelőzte, hallva azt, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel történő egyeztetés során általuk ez elfogadásra került, én ebben azt látom, hogy ez az egész folyamat az államreform részét képező - az államigazgatási reformnak egy nagyon fontos szelete a helyi önkormányzati szintet összefogó társulási, kistérségi együttműködés - olyan területe ma a magyar közigazgatásnak, amelyik szerintem talán a legjobban rendben van, és azon az úton van, abba az irányba hatnak az ebbe invesztált normatívakiegészítések, illetve a területfejlesztési együttműködés révén a pályázati lehetőségek, hogy ennek a jövője is a helyi térségi szereplők, az ottani lakosság boldogulása érdekében hatékonyan tud működni.
Én tehát ezért érzem mérföldkőnek ezt a törvényt, és ezért érzem nagyon fontosnak négyévente azt a módosítást, amit most tárgyalunk, mert hiszem azt, hogy nem egy-két ciklus alatt, hanem hosszabb idő alatt Erdei Ferencnek, mondjuk, a város-megye koncepciója, a valós gravitációra épülő kistérségi együttműködések egymásmellettiségének köszönhetően, ennek összefogásából létrejöhet egy olyan közigazgatási szint - esetleg testületi értelemben is -, amit régiónak hívunk, és akkor valóban a feladatellátás decentralizációja kormányzati szintről is még hatékonyabban megtörténhet.
Ahhoz, hogy a kistérségi szinten minél közelebb jussunk ehhez, ehhez a négyévente ilyen típusú megmérettetések alkalmával, mint a mostani, fontos az, hogy a többi szereplő az országnak azon a területén, ahol nem ez a 93 szerencsés helyzet adódott, mint abból egy a makói kistérségben, hanem ahol kétpólusú egy-egy kistérség, vagy más feszültségek tarkítják ezt a területet, vagy éppen nagyon sok a szereplő, nagyon nagy a terület, egy-egy ilyen átalakulásnál mindenképpen az kellene, hogy egy-egy potenciális térségközpont lássa be, ismerje föl annak a lehetőségét, hogy a valós gravitáció mentén hogyan tudja létrehozni azt a kistérséget - mondjuk, akár a soproni, akár a másik területen, Zalában, ahol 80-90 település van egy kistérségben -, ami ezeknek a szempontoknak a mentén hosszú távon együttműködésre képes.
Én tehát - mivel ez az anyag szakmailag jól átgondolt, és nekünk, helyi szereplőknek a mai anyagi mozgástér mellett mindhárom szakmai célt illetően korrekt jövőkép lehetőségét vetíti elő - mindenképp javaslom, hogy ezt a törvényt fogadjuk el, a későbbiekben pedig menjünk tovább azon az úton, ami ennek köszönhetően a helyi lakosság számára érzékelhetővé teszi a saját életkörülményeinek e területen is a javulását.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
