DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági kisebbségi vélemény keretében már néhány gondolatot elmondtam, hogy ott mi fogalmazódott meg az ellenzék részéről ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy nem érdektelen visszanyúlni a történelmi múlthoz is, hiszen valamilyen módon ez is befolyásolja a jelenlegi törvényjavaslatban változást indukáló szándékokat, illetve a korábbi kialakított rendszert.
Azt mindannyian tudjuk, hogy ennél a törvényjavaslatnál 61 kezdeményezés érkezett az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumba. Erről a miniszter asszony is beszélt már. Ebből az átsorolási kérelmek száma 44, új kistérség kialakítására 14 kérelem irányult; két székhely-változtatási kezdeményezést nyújtottak be; egy kezdeményezés pedig a kistérség nevének megváltoztatására irányult.
Mint minden fontos döntést, meg kell hogy előzze az előkészítő eljárás. Itt a különböző szervek bevonásra kerültek, így a Központi Statisztikai Hivatal, területfejlesztési szakemberek dolgoztak ezen az előterjesztésen, és természetesen volt egy véleményezési folyamat az önkormányzati rendszeren belül is. A képviselő-testületek véleményezték a szándékokat, illetve döntöttek erről, hogy mit szeretnének az elkövetkezendő időszakban, miként szeretnék látni a saját településük, a saját településcsoportjuk létét.
Ezeket véleményezte legtöbb helyen maga a kistérség is, valamint a megyei önkormányzat területfejlesztési tanácsa. Ezek döntést is hoztak ezekben az esetekben. A regionális területfejlesztési tanácsoknak véleményezési jogkörük volt ezekben az esetekben. Azt láthatjuk, hogy ennek a folyamatnak különböző pólusai voltak, ahol az önkormányzatok maguk döntöttek saját sorsukról, illetve a kistérségi és a megyei területfejlesztési tanácsok legtöbb esetben támogatták a kezdeményezéseket. A regionális területfejlesztési tanács, amely véleményezési jogkörrel rendelkezik - mint ahogy már említettem is -, ahol egyébként többségben a kormány delegáltjai ültek különböző tárcák képviseletében, azok legtöbb esetben viszont nem támogatták.
Tehát a végrehajtó hatalom, azaz a kormány, a tárca és az általuk előretolt egységként a regionális területfejlesztési tanács a kezdeményezéseket, ahol a kormány úgy akarta, ott nem támogatta, ahol pedig az önkormányzati autonómia érvényesülhetett, ott az önkormányzati autonómia érvényesülése következtében pedig támogatást nyertek ezek az előterjesztések.
Nyilvánvalóan azokról - 44-ből 35-öt támogatott a kormány - nincs mit vitatni. Igazából a kistérségek kialakításánál alakult ki vita, ahol a 14 kérelemből több mint felét, azaz nyolcat utasított el a tárca, és mindösszesen hatot javasolt támogatni.
Az elbíráláshoz szempontokat, amelyek - mondhatjuk azt is - normatív szempontként kell hogy figyelembevételre kerüljenek, állított fel a bíráló. Melyek ezek a szempontok? Az egyik legfontosabb alapelv ezeknél az elbírálás során, hogy hangsúlyosan kell figyelemmel lenni az önkormányzatok szándékára. Az előbb elmondottak figyelembevételével azt érzékelhetjük, hogy az önkormányzati szándékok - főleg az elutasítottak esetében - legkevésbé utolérhetők, mint az egyik legfontosabb alapelv az előterjesztésnél.
A másik rendező elv, hogy a nagyméretű kistérségek több esetben működési nehézségekkel küzdenek. Gondoljunk csak Zalaegerszegre; az én ismereteim szerint 78 településsel… (Dr. Lamperth Mónika: Kaposvár!), vagy akkor Kaposvár a 78 - mondja a miniszter asszony -, Zalaegerszeg a 74 településsel együttműködő kistérség. Ezek valóban nagyok, de ezek egypólusú kistérségek, ahol egy központ - Kaposvár, illetve Zalaegerszeg - van jelen az elaprózott kistérségi szerkezetben.
(12.30)
De nyilván az önkormányzati közszolgáltatási és területfejlesztési együttműködés során a nagyméretű kistérségek valóban nehézkesek. Nehézkes a döntéshozatal, hiszen például területfejlesztési kérdésekben egy egészen cizellált rendszer került kidolgozásra, ahol ezt választották, ahol, mondjuk, a térségközpont, amely nagy létszámú, nem dönthet egyedül, noha lélekszám alapján egyedül is eldönthetné a kérdéseket. Tehát meg kell valahol jelenni az egész kistérségi településközösség érdekének.
A rendezőelvek között található, hogy új kistérség kialakítására kivételesen kerüljön sor. Ha azt nézzük, hogy 14 a 168-ból, valóban kevés, hiszen még 10 százalékát sem éri el a kérelmek száma, de ha az engedélyezetteket nézzük, a 6-ot, akkor ez még ennél is jóval kevesebb. Tehát ha tulajdonképpen mind a 14 kérelemnek helyt adott volna ebben az előterjesztésben a kormány, akkor is 10 százaléknál is kevesebb kistérségben került volna sor a megváltoztatására.
A negyedik alapelv, hogy csak szükséges esetekben kerüljön sor rá. Tisztelt Ház! Mikor van szükséges eset? Többek között, ha maguk az önkormányzatok ezt kezdeményezik. Ebben az esetben erről az alapelvről beszélhetünk, hiszen önkormányzati kezdeményezések során indultak el. Hogy ez mennyire szükséges, mennyire nem, az imént felsorolt szempontrendszerek, illetve még ennél több szempont figyelembevételénél valóban alaposan körül kell nézzünk, hogy mennyire indokoltak ezek. Én ezt el is fogadnám akkor - a bizottsági kisebbségi véleménynél már említettem -, ha a politika nem játszott volna erőteljesen szerepet ezekben az ügyekben. Ezt mi nem tartjuk helyesnek.
A történelmi visszatekintés során azt is tudjuk, hogy ezek valójában az egykori járások voltak. Az országhatár mentén lévő járások esetében úgy, ahogy a megyék is elszabdalásra kerültek, és sok esetben a térség szélére került az egykori kistérségi központ, ezek alakultak aztán 168 kistérséggé, az alaptörvény beterjesztését és elfogadását követően alakult ki a mai rendszer. Természetesen, mint minden rendszer, ez sem örök életű, tehát úgy vélem, hogy ha az élet mást hoz magával, akkor célszerű ezen változtatni.
A valódi kistérségi kapcsolatok az igazán meghatározóak, legalábbis a mi álláspontunk szerint. Itt a centrum és periféria elve - ahogy használja a területfejlesztési szakember ezt a terminus technicust - egy fontos mutató, és ez kell alapvetően, hogy az önkormányzati autonóm rendszer mellett még eligazítást és eligazodást adjon a döntés meghozatalánál. Nagy létszámú, nagy településszámú kistérségek megbontása a mi megítélésünk szerint célszerű, főleg, ha ott a települések is kérik, főleg, mondjuk, a kétpólusú rendszerben. Az is igaz, hogy a mikrotérségi kapcsolatok, ahol 3-4 vagy 6 önkormányzat minimális lélekszámmal kíván ilyet kialakítani, az nem célszerű, és ezt a törvényjavaslat néhány helyen ilyen módon is értékeli.
Szeretnék néhány példát mondani az előterjesztésből, amely egymással önellentmondásban is van. Például a már a bizottsági ülésen is említett ajkai kistérség, ahol azt a kifejezést használja az előterjesztés az elutasítás indokánál - 39 településből 30 alakítana a korábbi járási székhellyel, Devecserrel együtt egy külön kistérséget, egy önálló kistérséget, Ajka pedig 9 településsel egy másik kistérséget -, hogy ellehetetlenülne Ajka. Ma is ebben a térségben különböző önkormányzati közszolgáltatásokat már a kétpólusosságból adódóan a devecseri egykori járási székhely lát el Ajka mellett, illetve mindkét településen az államigazgatási rendszerben megjelenik az okmányiroda, amely kiszolgálja ezt a térséget.
Hogy ellehetetlenül-e Ajka városa a maga 39 ezer fős és 9 településes lélekszámával, feltenném a kérdést, hogy az érdi kistérség 4 településből állna, a maradó budaörsi kistérségbe 6 település maradna. Ellehetetlenülnek ezek? Nem. Itt nincs politikai szándék úgymond, mint Ajkánál a kistérségnek politikai módon történő megmentésére. Vagy a gyáli kistérség, Vecsés és Üllő Monorhoz csatolásával, 5 településből és 44 ezer lakosból áll. Ellehetetlenül? Nem lehetetlenül el. Vagy a békési kistérség, 8 település 41 ezer lakossal ellehetetlenül? Nem lehetetlenül el. Vagy akár a törökszentmiklósi 8 település 42 ezer fővel. Ezért voltunk kénytelenek azt mondani, hogy nem mindig a normatív szabályok, nem mindig a település periféria-centrum elvek érvényesülnek, hanem más, egy-egy közigazgatási, önkormányzati közszolgáltatási rendszerbe oda nem illő politikai szempontok.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi úgy látjuk, hogy érdemes még elgondolkodni ezen a törvényjavaslaton jelentős módosító indítványok benyújtásával, mert a jelenlegi állapotában, ha így kerül elfogadásra, tovább generálja azokat a jelenleg is meglevő problémákat, amelyekre a kezdeményezési kérelmek irányultak.
Nyilvánvaló, hogy nem lehet teljesen azonos mércével és normatív alapon mérni minden kistérséget. Nem lehet minden kistérséget egypólusúként tekinteni, hiszen tudjuk, ez kilencven-egynéhány, a többi esetben kettő-, illetve hárompólusú. Ahogy egyébként régiós szinten a pólusprogramban megtalálta a kormány, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere megjelenjen a pólusprogramban egy-egy régiónál, úgy egy kisrégiós szinten, ahol 30-40-50 ezer ember él, ott is meg kellene találni, és nemcsak egyfelé. A kétpólusúnál pedig azt gondolom, az a fontos, hogy az egyik pólus is jól működhessen, ha erre van önkormányzati akarat, és a másik pólus is jól működhessen, ha erre van önkormányzati akarat.
Mi ebben egyébként a magunk oldaláról segítséget nyújtunk a kormánynak, el fogjuk mondani a részletes indokainkat majd a részletes vitában, hogy miként lehetne ezt még jobbá tenni. Megköszönve megtisztelő figyelmüket, ajánlom továbbra is az önök számára a legfontosabb rendező alapelvet, az önkormányzati autonómiát, amely ma még mindig nagy értéke ennek az országnak a kistérségek esetében.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
