DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati rendszerünk belső ellentmondásainak egyik forrása az, hogy hazánk településszerkezete rendkívül differenciált, és ehhez a differenciált településszerkezethez egy rendkívül differenciált önkormányzati feladatokat és hatásköröket megállapító törvény, törvényi szabályozás járul.
Hogy mit értek ez alatt? Magyarországon közel 3200 település van. Amikor az önkormányzati rendszert megalakítottuk, és az első demokratikus választásokon 1990-ben önkormányzatokat választottunk, akkor az volt a jogalkotó szándéka, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés szándéka, hogy egy erős önkormányzati rendszert hozzunk létre, és azt gondolom, hogy ez helyes volt. Ez azzal is járt, hogy miközben minden településen élő választópolgárok közösségének megadta az alkotmány és az önkormányzati törvény az önkormányzás jogát - ez is helyes egyébként -, tehát a legkisebb faluban is alakulhatott saját önkormányzat, emellé nagyon erős feladatokat és hatásköröket telepített.
Tehát ma az a helyzet, hogy a legkisebb település is, a kis faluk is ugyanúgy erős feladatokat, közszolgáltatásokat kell ellássanak, kötelező feladatuk, hogy gondoskodjanak a közoktatásról, az egészségügyi alapellátásról, a szociális ellátásról, az infrastrukturális ellátásról. Eközben persze tudjuk, hogy mások a lehetőségei egy kistelepülésnek és egy nagyvárosnak. Ezért amikor ezt az ellentmondást az első két ciklusban, azt gondolom, a szakma, a kutatók már nagyon jól kibontották, rámutattak, de a politika, a politikai közbeszéd is látta, hogy ezt az ellentmondást valamilyen módon fel kell oldani, és segítséget kell adni főleg a kistelepüléseknek abban, hogy a közszolgáltatásokat magas színvonalon tudják tartani, vagy legalábbis el tudják jó színvonalon látni, akkor látszott, hogy ehhez kell valamilyen megoldást találni.
(11.40)
2002-ben már a kormányprogram megfogalmazta, hogy ennek az ellentmondásnak a feloldásához az általunk kínált lehető legjobb megoldás a kistérségi együttműködés és a kistérségi közös feladatellátás jogszabályi alapjainak a megteremtése. Felmerültek persze ebben az időszakban más lehetséges megoldások is, volt, aki azt mondta, hogy túl sok az önkormányzat, kevesebb önkormányzattal jobban tudnánk működtetni az önkormányzati rendszert.
A kormánynak az az álláspontja, hogy a településeken élő lakosságnak, a választópolgároknak azt a jogát, hogy minden egyes település választhasson saját testületet, nem kell megváltoztatni. Legyen mindenütt választott testület, de a feladatok nagyságrendjében differenciálni kell. Ma már ott tartunk, hogy az ellenzéki polgármesterek, képviselők is nyíltan beszélnek arról, sőt javasolják, hogy jobban éljen a jogalkotó például azzal a lehetőséggel - amire már ma is van alkotmányos felhatalmazás -, hogy a települések nagyságrendje szerint differenciáljon a feladatokban, tehát kisebb településeknek más legyen a kötelezettségük, mint mondjuk, egy nagyvárosnak. De hogy ebben a rendkívül differenciált településszerkezetben főleg a kistelepülések és az egyes térségek önkormányzati közszolgáltatásainak jó színvonalú ellátását tudjuk biztosítani, és jobb minőséget tudjunk előállítani iskolában, szociális ellátásban, ehhez nyújtott szándékaink szerint hathatós segítséget a kistérségi önkormányzati rendszer kialakítása.
Néhány számot mondanék az eddigi tapasztalatokról. Magyarország területét 168 kistérségre osztja fel most a jogszabály, 168 kistérség fogja tehát össze azt a majdnem 3200 települési önkormányzatot. Ez az a keret, amelyet a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényben meghatároztunk, illetve meghatároztuk a működés szabályait is, de most ez a módosítás, amit előterjesztettünk az Országgyűlésnek, kifejezetten a lehatárolásról szól, hogy hány kistérség legyen, milyen módon határozzuk meg ezeknek a területét.
A törvényi szabályozás tehát arra ad felhatalmazást vagy lehetőséget a jogalkotónak, a kormánynak, illetve az önkormányzatoknak, hogy a törvény mellékletében meghatározott területen társuljanak egy-egy feladat ellátására, és ehhez a feladathoz egyébként többletforrásokat is rendel. Tehát ha egy adott kistérségben - most nézek a makói kistérség vezetőjére, Buzás polgármester úrra -, mondjuk, a makói kistérségben közoktatási feladat ellátására társulnak az önkormányzatok, akkor az iskola működéséhez többletnormatívát kapnak a központi költségvetésből; ez a szabályozás lényege. Ezt a kezdetektől elkezdtük alkalmazni, és szándékában áll a kormánynak továbbra is azokat az önkormányzatokat, amelyek saját döntésük alapján társulnak, és létrehozzák az önkormányzati társulást, többletforrásokkal is támogatni a közös feladatellátásban.
Az önkormányzatok az elmúlt években nagyszerűen éltek ezzel a lehetőséggel. A 168 kistérségből 166-ban értelmezhető a kistérségi társulás, hiszen a hatályos szabály szerint Budapest és Debrecen nem része ilyen módon a kistérségi összefogásnak. Ebből a 166-ból 165-ben megalakult a többcélú kistérségi társulás. Egyetlenegy olyan társulási kistérségi terület van, ahol „csak” területfejlesztési társulás alakult, de az én információim szerint ők is megkezdték a többcélúvá való átalakulást. Tehát mondhatom azt, hogy ezek a számok alátámasztják azt, hogy igen, ez egy sikertörténet, a kormány létrehozott egy olyan keretet, amelyben segíteni tud főleg a kistelepüléseknek. Ezt a keretet az önkormányzatok - ennek a hasznát jól felismerve - kitöltötték, használják, és egy jó szándékú, jól megalapozott kormányzati döntést és szándékot az önkormányzatok jól fogadtak, élnek ezzel a lehetőséggel, ezért mondhatom azt nyugodtan és megalapozottan, hogy ez egy sikertörténet.
Még egy jellemzőt hadd mondjak el! Akik a rendszer kritikáját megfogalmazzák - és természetesen egy újonnan kialakuló rendszerben mindig vannak olyan elemek, amelyeket javítani kell meg át kell alakítani, tehát nem mondom azt, hogy nem lehet jó szándékkal kritikai javaslatokat tenni, sőt kifejezetten kérjük, hogy ezt tegyék meg; de hogy ez a rendszer jól működik, azt az is bizonyítja, hogy nemcsak azokra a feladatokra társultak az önkormányzatok, amikhez többletforrást adunk -, sokan azt szokták mondani, hogy csak azért működik ez a rendszer, mert az önkormányzatoknak kevés a pénzük, a kormány odateszi a többletpénzt, hát persze, hogy társulnak, hiszen így jutnak hozzá többletforráshoz. De ennek az érvnek ellentmond az, hogy olyan feladatokra is társultak az önkormányzatok a saját józan belátásuk alapján, amelyekhez nincs többletforrás. Ilyen például a környezet- és természetvédelem, a hulladékkezelés, a közművelődés, a területrendezés, a gazdaságfejlesztés, a turizmusfejlesztés. Mindre található példa, hogy az önkormányzatok társultak.
Mondhatom azt tehát, hogy az elmúlt években a kistérség, amit eredetileg területfejlesztési és statisztikai térségnek és lehatárolásnak szántunk, olyan földrajzi egységgé vált, amelynek a keretében a többcélú kistérségi társulások révén alapvetően az önkormányzati közszolgáltatások hatékonyabban, magasabb színvonalon szervezhetők meg, mert ez a dolog lényege. A kistérség is, a megye is, a régió is keret, eszköz, és a cél mindig az, hogy az állampolgárok magas színvonalú közszolgáltatást kapjanak. Reményeink szerint akkor mondhatjuk azt, hogy minden tekintetben ez igazi sikertörténet, ha az állampolgárok érzik már annak hasznát, hogy igen, ez egy jó történet, mert érzékelik, hogy jobb lehetőségekhez jutnak a gyerekek az iskola tekintetében, erősebb a szociális háló, és több olyan szolgáltatást, közszolgáltatást kapnak az önkormányzattól, amit korábban nem kaptak.
Amikor ezt a rendszert kialakítottuk, felmerült még egy kritikai elem, hogy ez az önkormányzati rendszert esetleg gyengíti. Én azt mondom, hogy az azóta eltelt idő azzal a tapasztalattal jár, hogy ez nemhogy gyengítette, hanem megerősítette az önkormányzatiság eszméjét, hiszen a települési önkormányzatok közvetlenül választott vezetőinek, polgármestereknek kellett együtt felelősen döntést hozni egy nagyobb közösség érdekében. Nekem meggyőződésem, hogy európai uniós tagállamként csak akkor tudjuk a lehető legjobb lehetőségeket megteremteni az állampolgáraink számára, ha a gondolkodásunk, a működésünk a partnerségen és az együttműködésen alapul. Ma nem elég egy polgármesternek, aki felelősen gondolkodik a saját településéért, csak a saját települése határain belül gondolkodni, ki kell azon lépni, meg kell ismerni a másik gondjait, baját, problémáját, és tudni kell közösen megoldásokat találni ezekre a problémákra. Azt gondolom, hogy ezen a területen nagyon szépen haladtunk előre.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a törvényt megalkottuk, akkor azt mondtuk, hogy rendre minden önkormányzati választás után, négyévenként a kistérségi lehatárolásra rá kell tekinteni, magyarul: meg kell nézni, hogy ahol meghúztuk a határokat, ott egy adott térségben pont ez a harminc-negyven vagy ötven település kell-e, alkosson-e egy kistérséget, vagy másmilyen lehatárolást kell csinálnunk; erre lehetőséget kell adni. Hozzáteszem, hogy amikor először megszületett a lehatárolásról a döntés, nagyon körültekintő egyeztetés volt az önkormányzatokkal, mert mi azt szerettük volna, hogy olyan lehatárolás legyen, ami megfelel a szakmai szempontoknak, ez nagyon fontos, és ők is jól érzik ebben magukat. Ezért azt mondta a törvény, hogy minden önkormányzati választás után fél éven belül a kistérségek meg a települési önkormányzatok kezdeményezhetik maguk, hogy a lehatárolás megváltozzon, és egy-egy falu, egy-egy település egy másik kistérséghez tartozzon, vagy netán alakuljon új kistérség.
A mostani beterjesztett törvénymódosításra a kezdeményezést 2007. március 31-ig tehették meg az önkormányzatok, utána dolgozta fel az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakapparátusa a kérelmeket, és ennek alapján tettünk javaslatot a későbbi egyeztetésekre.
(11.50)
A Kormány és Önkormányzatok Egyeztető Fóruma, amely egy magas szintű egyeztető fórum a kormány és a települési önkormányzatok között, már az alapelvekről, már a változtatás alapelveiről is tárgyalt, és teljes egyetértésben fogadtuk azt el.
Ezt követően a törvényben megjelölt határidőre 58 kezdeményezés érkezett be. Én azt gondolom, ahhoz képest, hogy 3200 önkormányzat van, 168 kistérség, 58 konkrét kezdeményezés, ez azt mutatja, hogy ez a rendszer stabil, hiszen nem akarta senki sem teljesen átrajzolni vagy felforgatni ezt a rendszert, de voltak bizonyos korrekciós kérések. Ennek alapján az Országgyűlésnek beterjesztett módosítás 35 településnél javasolja azt, hogy másik kistérséghez soroljuk át őket, vagy azért, mert itt erősebb vonzáskapcsolatokat mutatott a település, vagy egyéb olyan szakmai érvek merültek fel emellett. Ezért azt mondtuk - ezeket alaposan megvizsgálva -, hogy az Országgyűlésnek ajánljuk, hogy sorolja át ezeket a településeket.
Új kistérség alakítására 14 kezdeményezés érkezett. Ebből hat új kistérség létrehozatalát támogatjuk. Talán itt voltunk a legszigorúbbak a megítélésnél, de szeretném elmondani, hogy végig egyeztetve az önkormányzati érdekszövetségekkel és az ő támogatásukkal is, mert azt mondtuk, hogy ott indokolt új kistérséget létrehozni, ahol az adott kistérséghez tartozó települési önkormányzatok nagyon magas száma vagy egyéb erős térségi vonzáskapcsolatok a működőképes kistérséget érintően is ezt indokolják.
Volt még egy adósságunk Debrecen tekintetében, hiszen Debrecen városhoz nem tartozott kistérségként más település, miközben szerves vonzáskapcsolat természetesen volt, sőt Debrecen régióközpontként egy sokkal nagyobb kisugárzó erővel rendelkezik, ezért most ezt is korrigálja a törvénymódosítás.
A hat új kistérségnél - csak hadd mondjak egy példát -, mondjuk, Zalaegerszeg volt, vagy a hatályos törvény szerint a zalaegerszegi kistérség a legnagyobb településszámú kistérség: 79 település tartozik ebbe a kistérségbe; ebben a kistérségben is volt korrekció. Vagy például Somogy megye, ahol 77 település tartozik a kistérséghez; itt is egy természetes vonzáskörzettel rendelkező településcsoportból 23 település kiválást kezdeményez, és alkot vagy alakít egy új kistérséget. Tehát itt tettünk javaslatot.
Amikor végignéztük az összes kistérségi kezdeményezési szándékot, és elkészítettük a kormány számára először a javaslatot, akkor az egész előterjesztést, az egész szakmai érvanyagot valamennyi önkormányzati érdekszövetségnek megküldtük, és a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma 2007. április 24-i ülésén ezt egyöntetűen támogatta.
Azért tartom ezt különös értéknek, hiszen az önkormányzati érdekszövetségben mindenféle pártállású polgármesterek, polgármesteri elnökök dolgoznak, MSZP-s, fideszes, SZDSZ-es, MDF-es, és teljes egyetértés alakult ki abban, hogy ez egy szakmailag megalapozott, természetesen vitákban, érvekkel alátámasztott vitákban előkészített előterjesztés, amely bírja az önkormányzati érdekszövetségek támogatását is. Én ezt külön értéknek tartom.
Ugyanakkor tudom, hogy egy-egy térségben van még néhány olyan szándék, amely majd nyilván megjelenik a parlament ülésén, korrekciós szándék, amely megjelenik majd módosító indítványok formájában. Én azt tudom mondani a tisztelt képviselőtársaimnak, és arról biztosítom önöket, hogy nyitottan, minden érvet komolyan megfontolva ezt meg fogja vizsgálni a kormány; természetesnek tartom azt, hogy a végső döntést az Országgyűlés hozza meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mostani módosítás a közigazgatási reform egyik fontos lépése. Szeretném azt megerősíteni, sokszor elmondtam a nyilvánosság előtt, de most az Országgyűlés előtt ismét megerősíteni, hogy nemcsak a közigazgatási reform az, amihez kétharmados változtatás kell, mert természetesen tudom, hogy kétharmados támogatottsággal gyorsabban, nagyobb lépésekkel tudnánk haladni a közigazgatás átalakítása, korszerűsítése megtervezett útján.
Ugyanakkor amit én itt a legfontosabbnak tartok, hogy az irány, az átalakítás irányában egyetértünk-e vagy sem. Ha ebben van egyetértés, márpedig a kistérségi társulásoknál, úgy látom, van, akkor az, hogy ehhez lesz kétharmados támogatottság vagy sem, az csak azt mutatja, hogy gyorsabban tudunk előrehaladni az átalakításban, vagy lassabb lépéseket teszünk, de mindenképpen abban az irányban, hogy térségi összefogással jobb színvonalú szolgáltatásokat tudjunk nyújtani az állampolgárok számára.
Én azt gondolom, nemcsak az a reform, amely hihetetlenül nagy léptékű átalakítást mutat egyik lépésről a másikra, hanem az is érdemi átalakítás, és azt gondolom, értékes - és megköszönök minden támogatást, amit ehhez nyújt a tisztelt Országgyűlés -, amikor lépésről lépésre, sok-sok praktikus lépéssel segítjük azt, támasztjuk azt alá, hogy egy adott térségben jobb legyen a közszolgáltatás, hogy az önkormányzatok eredményesebben tudjanak dolgozni, és végső soron - ami a legfontosabb - az emberek érezzék azt, hogy igen, az ő érdekükben történtek most érdemi átalakító lépések. A legfontosabb talán vagy a legjobban mérhető ez talán a kistérségekben a közoktatás terén, ahol olyan új szolgáltatásokat is tudnak nyújtani az iskolákban a gyerekek számára, ami korábban nem volt.
Őszintén remélem, hogy a tisztelt Országgyűlés és a képviselőtársaim megragadják majd az alkalmat, hogy a parlamenti vitában egy-két ilyet is bemutassanak, hiszen a közigazgatás átalakításának, az önkormányzati rendszer átalakításának ez a valódi értelme, a jobb színvonalú közszolgáltatás. Ehhez kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
