DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A tisztelt Ház ma a több száz különböző trükknek eggyel történő növeléséhez igyekszik hozzájárulni, és ami engem különös szomorúsággal tölt el, hogy ehhez ellenzéki közreműködésre is szükség volt.
Föl kell tennem a kérdést: mi szükség volt egy ilyen módosításra, amely semmiféle garanciát, de azt kell mondanom, nemhogy garanciát, még lehetőséget sem biztosít a kárt elszenvedőknek, hogy ezt Házszabálytól eltérő módon tárgyaljuk ma? Egy olyan helyzetet alakítottunk ki, ami, azt kell mondanom, a parlamentarizmus karikatúrája. Egy ilyen helyzetben, amikor egy ilyen súlyos, és azt kell mondanom, az emberek tízezreit érintő problémával állunk szemben, nem lehet, tisztelt Ház, valamikor az ülés végén - hozzá kell tennem, teljes értetlenség és buta közbekiabálások közben - megvitatni valamit, ami pedig mindannyiunk számára fontos kellene hogy legyen.
Ez a módosítás, amely ide került elénk, egy centivel nem viszi az ügyet előre. Teljesen világos: nem az történt, hogy új források jelennének meg, kizárólag arra mutatkozik lehetőség, hogy egy határidő-módosítás következtében ugyanarra a pénzre még többen jelentkezzenek. (Gőgös Zoltán: Ugyan!) Ez is fontos lehet, erről szól a történet, kedves államtitkár úr! Nem kiabálni kell! Az államtitkár úr, én gondolom, ha a képviselő fegyelmezetlen, a tisztségénél fogva legalább annyira lehet fegyelmezett, hogy nem kiabál, és megpróbál, úgy gondolom, valahogy úgy viselkedni, mintha a Házban lennénk. (Gőgös Zoltán bólint.)
Nos, hogy világos legyen: olyan módosító indítványokra volt vagy van szükség, amelyek egyértelművé teszik, hogy mi az, amit most egyáltalán tárgyalnunk kell. Mert itt nem arról van szó, mint az alaptörvényben, hogy kérem szépen, van egy elemi csapás, ami 30 százalék kár fölött kezdi ezeket kiegyenlíteni vagy megpróbálni kiegyenlíteni, a kárt enyhíteni, hanem arról van szó, hogy száz százalék körüli, ami viszont nyilvánvalóan nem ugyanaz a kategória. Miért söpörték akkor le azokat az indítványokat, amelyek ezt a kategóriát megpróbálták ebben a törvényben megjeleníteni? Mert nem akarják megadni azt a szükséges támogatást, amely nélkül maga ez a javaslat nem ér semmit.
De nézzük meg ennek a javaslatnak a 6. § (2) bekezdését! Mit mond? A kormány nyilvános határozatban dönthet a termelői befizetéseket meghaladó összegű többlet-költségvetési hozzájárulás biztosításáról. Hát dönthet - ha jószívű, hogyha tényleg úgy gondolja, vagy hogyha tényleg arra gondolt, hogy talán most egy kis pénzt lehetne adni. Kimondta itt valaki az ellenzéki oldalt meghaladóan a másik oldalról vagy akár az államtitkár úr részéről még az 5 milliárd forintot is? Nem mondta ki senki, nagyon figyeltem.
(19.30)
Mindössze annyi utalás történt az államtitkár úr részéről, hogy a miniszterelnök úr ígérete szerint - hát azzal tele van a padlás. Úgy gondolom, aki a miniszterelnök úr ígérete alapján próbál egy törvényt támogatni, az adja fel, mert már éppen elég tapasztalata kell legyen az előzőekből.
Ha egyszer módosítani kívánnánk - mert tényleg ráférne - ezt a 2006. évi LXXXVIII. törvényt, akkor nem így kell módosítani, hanem úgy, hogy az egyértelmű és világos szabályozókat tartalmazzon, és ezek a szabályozók, amelyek itt megjelennek, kötelező erejűek legyenek a kormányra. Ennek hiányában azt is meg kell mondanom, a tál lencse ígéretével állunk szemben, amely tál lencse azonban még virtuális.
Ezért azt gondolom, tisztelt Ház, hogy csak akkor járunk el helyesen - hogyha már hozzájárultunk egy ilyen szerencsétlen helyzethez -, ha ezt a módosító indítványt úgy, ahogy van, elutasítjuk. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
