ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1997. május 14-én a Közbeszerzési Értesítőben - az új diákigazolványok szállítása tárgyában - meghirdetett közbeszerzési eljárás keretében a Compuworx Kft. és az Állami Nyomda Rt. közös pályázatát hirdették ki nyertesnek.
Az új felsőoktatási diákigazolvány 1998-ban került bevezetésre. A kártya egy csipet is tartalmazott, ami miatt a hallgatóknak több mint ezer forinttal kellett többet fizetniük, mint a középiskolásoknak a csip nélküli kártyáért. Az azóta eltelt több mint hét év alatt azonban nem építették ki a kártya leolvasásához szükséges rendszert, így mindössze néhány kísérleti jelleggel beépített helyen lehetett a csipet használni. A hallgatók döntő többsége még sohasem tudta kihasználni azt a csipet, amiért fizetett.
Az 1998-as kormányváltás után hamar kiderült, hogy a Magyar Bálint vezette oktatási tárca igen hátrányos szerződést kötött, hiszen a kártyaleolvasó berendezések és egyéb hardvereszközök országos szintű beszerzése irreálisan megdrágította a rendszer kiépítési és működési költségeit. A szerződés azonban a 2002. év végéig megkötötte az akkori kormányzat kezét, és a szerződési idő esetleges felmondása újabb lehetetlen költségeket okozott volna a magyar költségvetés számára. A szerződés 2003-as felülvizsgálata a kormányváltást követően elmaradt, illetve a 2002 és 2006 közötti oktatási kormányzat rekordot döntött a sikertelen diákigazolvány-tenderekkel. Magyar Bálintnak négy év sem volt elegendő arra, hogy legyőzze azt a problémahalmazt, amit még ő okozott 1998-ban a diákigazolvány-tender megkötésével.
Tisztelt Miniszter Úr! A tavalyi év során egy azonnali kérdést intéztem önhöz a diákigazolványok ügyében. Arató Gergely, a minisztérium államtitkára, azt válaszolta, hogy még keresik a legjobb megoldást, ami nem kerül sokba sem az államnak, sem a hallgatóknak, és képes megfelelni a XXI. század elvárásainak. Arra vonatkozóan, hogy a kártya cseréje újabb terheket fog róni a hallgatókra, az államtitkár úr kitérő választ adott. Ön viszont, miniszter úr, azt válaszolta tavaly egy írásos kérdésre, hogy a diákigazolvány nem drága, és amennyiben a kormány úgy dönt, hogy a kártya árát a hallgatókra hárítja, akkor az nekik néhány hónap alatt meg fog térülni.
Az MDF képviselőjeként azt gondolom, öt év alatt, 2002 óta meg lehetett volna találni a legjobb megoldást az új diákigazolványok bevezetésére. A miniszter úr állítása, hogy a diákigazolvány nem drága, kissé cinikus, ugyanis kilenc év alatt több milliárd forintot fizettek ki a hallgatók egy teljesen használhatatlan kártyáért. Nekem - látva az oktatási tárca tehetetlenségét - Hiller miniszter úrhoz hasonlóan egy cinikusnak tűnő áthidaló javaslatom lenne: térjünk vissza a papíralapú diákigazolványok használatára. Sok előnye van, olcsóbb legyártani, nem zavarhatja a minisztériumot semmi idegesítő csip megléte, és végső soron a hallgató is 1600 forint helyett maximum 200 forintot fizetne az igazolványért. Szomorú, hogy 2007-ben itt tartunk, és kilenc év alatt az oktatási kormányzat nem volt képes eme nem túl bonyolult problémát megoldani. Várom a miniszter úr válaszát. (Taps az MDF soraiban.)
