DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzászólásom lényegére térnék, egy lábjegyzetben hadd utaljak arra, hogy köszönjük szépen, hogy miniszterelnök úr olvassa a vitairatunkat. A múlt héten még csak annyit mondott, hogy olvasni jó, most már látom, hogy valóban olvas is, és ez rendkívül pozitív dolog. (Zaj, moraj az MSZP soraiban.) Ugyanakkor hadd jelezzem azt, hogy miközben pontos volt az idézet, az interpretáció nem volt pontos. Az idézet pontos volt, valóban a vitairatban az áll, hogy a hatalom megverettette a rendőrséggel a nagygyűlésen részt vevőket, miniszterelnök úr utána végig arról beszélt, hogy mi a rendőrségre mondtuk azt, hogy megverte.
Itt szerintem ez a látszólag nüansznyi különbség fontos, tekintettel arra, hogy mind a mai napig fennáll a pártok között egy vita abban a tekintetben, hogy október 22-én, 23-án, amikor többször találkoztak a rendőri vezetők a kormánytagokkal, többször beszéltek egymással, akkor valójában lett volna-e lehetőség arra, hogy megakadályozzák azt, hogy a rendőrök egy előre bejelentett békés nagygyűlés résztvevőire rontsanak rá, és egyébként számos sérülést okoztak. De az igazságszolgáltatás végzi most a maga dolgát, valóban vannak eljárások rendőrök ellen, a politikai részét pedig már valószínűleg a levéltárak megnyílásáig soha nem fogjuk megtudni.
Miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásának az volt a címe, hogy „Az igazság pártján”. Szerintem ez egy nagyon pozitív és nagyon jó cím. Érdemes az igazság pártján állni, érdemes az igazság pártján maradni. Nem érdemes indokolatlanul egymást hazudozással és hazugságokkal vádolni szerintem. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Viszont az, hogy valaki az igazság oldalán áll-e, az részben a tetteiből, a gesztusaiból, részben a szavaiból következik; részben abból, hogy hogyan viselkedik, részben abból, hogy mit mond.
Miniszterelnök úr múlt héten hétfőn, napirend előttijében a viszontválaszban, amire már nem volt lehetőség válaszolni, azt mondta: „Ki mondja azt, hogy ha csökkentjük az adókat, akkor az adók csökkentése olyan lendületet ad a gazdaságnak, amely gazdasági növekedésből több bevétel fog majd befolyni az államháztartásba, mint annak előtte volt? Ki mondja ezt a förtelmes butaságot?”
Nos, ezt a förtelmes butaságot Gyurcsány Ferenc mondja, mondta, egyrészt 2004-ben egy szegedi lakossági fórumon, 2004. szeptember 17-én, legalábbis a www.webradio.hu forrása szerint: „Radikálisra csökkenteni a társadalombiztosítási terheket meg az adóterheket, mert ha radikálisan csökkentjük, akkor talán több lesz a bevallott jövedelem, több lesz a nem fekete-, hanem fehérmunka, és ennek a sokkal több bevallott jövedelemnek és ennek a sokkal több munkának a sokkal kevesebb adójából több fog bejönni, mint amennyi most bejön.” Ezt mondta. Továbbá azt is mondta egy évvel később, hogy „A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb - legőszintébb - becsületszavamra mondom.”
Azt hiszem, hogy itt most nem kell hazugsággal vádolni, rosszul emlékezett, miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr, előfordul, hogy későbbi olvasmányélményei hatására az ember megváltoztatja a nézeteit, és van nézetkülönbség a pártok és gazdaságpolitikai elképzelések között. Nem kell förtelmes butaságnak tartani a másik nézetet, a világban tudjuk, hogy elég sokan vannak, akik az adócsökkentéshez kötik a gazdasági növekedés egyik alapfeltételét is. Természetesen önmagától nem fog az adócsökkentéstől nőni a bevétel, olyan kormányzati politika kell, amely a gazdasági növekedés révén ezt elő tudja teremteni.
De mondhatom azt is, hogy ugyancsak a múlt heti napirend előtti hozzászólásában, valószínűleg nem volt szerencséje, merthogy két adatot is említett: egy vizitdíjas felmérést és egy boncolási adatot is, amit pár órával később már az internetes lapok cáfoltak. Kiderült, hogy nem volt igaz, és nem úgy volt igaz, ahogyan ön mondta.
Miniszterelnök Úr! Az igazság pártján állni dicséretes dolog, azért sokat kell tenni. Az ember időnként megbicsaklik, de nem az ellenfeleket kell hibáztatni azért, ha nem sikerül időnként az igazság pártján állni. Alaposabban körül kell nézni.
A gesztusokról: ma kaptunk egy levelet - bocsánat, pénteken kaptuk a levelet -, hogy ma 10 és 12 óra között nem kevesebb mint tíz törvényjavaslatot nyújt be a kormány. Fél 12-kor érkeztek meg ezek a törvényjavaslatok a titkárságunkra. És nem akármilyen törvényjavaslatokról van szó, én nem finnyáskodni akarok: az állami vagyonról szóló törvényjavaslat, a villamos energiáról, a köztisztviselői törvény, a fegyveres szervekről szóló, a közalkalmazottak jogállásáról, a termőföldről szóló törvény. Nincs idő! Persze, fel fogunk készülni, de ha komolyan gondolják, hogy vitassuk meg ezeket a törvényjavaslatokat, akkor becsüljék meg a parlamentarizmust.
Én házelnök asszony közbenjárását is kérem, hogy ha valóban olyan nagy hangsúlyt fektetünk most a Ház tekintélyének megóvására (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), a parlamentarizmus tekintélyének megóvására, akkor ennek érdekében is...
