DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Sajnos az elég gyakran előfordul, hogy hangzatos szólamokkal kívánják a feketelevest leplezni. Én úgy látom és a frakciónk is úgy látja, hogy a felsőoktatási törvény számos pontja kifejezetten feketelevesként fogja érinteni a felsőoktatási intézményeket.
Az első ilyen kérdés a hároméves finanszírozási megállapodás ügye. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2005-ben, amikor szintén a felsőoktatási törvény módosítása volt terítéken, akkor önök ugyancsak nagy vehemenciával azt mondták, hogy az a tuti garancia. Most hirtelenjében azt mondják, hogy ez a tuti biztos garancia. Innentől kezdve, amikor már ilyen gyorsan váltakoznak az álláspontok, akkor élünk a gyanúperrel, hogy itt teljesen másról van szó. De nemcsak a gyanúperrel kell élni, hanem ha az Oktatási Minisztérium honlapjára a tavasz folyamán rámentek volna a tisztelt képviselőtársaim, ott találtak volna egy olyan munkaanyagot - jó sokáig ki volt rakva -, amelyben mindenféle számítások is voltak. Ezek a számok egyértelműen és beszédesen azt mutatták, hogy ez a keretmegállapodás nem szól másról, mint forráskivonásról; nem is kevésről, milliárdos nagyságrendű forráskivonásról.
Ha mindehhez még hozzávesszük azt a körülményt, amit most változtatni akarnak, nevezetesen, hogy a hallgatók utáni egészségügyi hozzájárulást is az intézményeknek kelljen befizetni, akkor ez a forráskivonás nagyságrendileg még komolyabb tétellé válik, tehát nem igazán látom, hogy ebben mi lenne a működési és finanszírozási garancia; ez a garancia annyi, mint halottnak a csók, magyarán semmit nem ér.
A hároméves megállapodásba, úgy tűnik, bele kívánják tenni - legalábbis a törvényszöveg erről szól - a PPP-megállapodások kérdését is, jóllehet azokat korábban különböző szerződésekben mégiscsak a minisztérium részéről is aláírván kötelező érvényűnek tekintették. Tehát akkor most mire gondolhat egy földi halandó? Egyoldalú szerződésbontást kezdeményez a minisztérium, vagy miről van szó? Biztos azonban, hogy ez nem a jogi kiszámíthatóságot eredményezi.
Az oktató eddig akkreditációs szempontból két intézményben figyelembe vehető volt, finanszírozási szempontból viszont csak egy intézményben. Most azt mondja Hiller úr, hogy az a megoldás, hogy akkor a jövőben egy oktató minden vonatkozásban csak és kizárólag egy intézménynél legyen figyelembe vehető. Arról nem kívánok beszélni, hogy ez mondjuk, a felsőoktatáson belüli mobilitást milyen értelemben érinti, azt gondolom, nem éppen előnyére, de ha ezt összevetjük azzal a körülménnyel, hogy a közoktatásban pedig pont most akarják bevezetni az utazó tanárok rendszerét, akkor aztán tényleg teljesen abnormális és feje tetejére állt a világ. Arról nem is beszélve, hogy a felsőoktatásban a felvételit megszüntették, lejjebb tolták a közoktatás szintjére; így kerek a világ az önök elképzelése szerint. Ezzel nem tudunk egyetérteni.
Indokolatlannak tűnő adatkezelési felvetéseket tartalmaz a törvényjavaslat. Egész egyszerűen értelmezhetetlen az, hogy miért kell hallgatói adatokat 80 évig kezelni, miért kell a hallgatók balesetére vonatkozó adatokat kezelni, miért kell fegyelmi vagy kártérítési adatokat nyilvántartani - 80 évig, még egyszer hangsúlyozom -, miért kell hallgatói munkavégzésre vonatkozó adatokat, a hallgatók telefonszámát vagy a pályakövetéssel kapcsolatos adatokat mind-mind nyomon követni. Azt gondolom, adatvédelmi szempontból ez egész egyszerűen aggályos.
Ahogyan aggályos az is, hogy a felsőoktatási képzés jelenleg éppen a bolognai folyamatból következően háromszintű: van alapképzés, van mesterképzés és van doktori képzés. Itt a doktori képzésre vonatkozóan egy olyan szabályozást kívánnak bevezetni, ami úgy szól, hogy a doktori iskola létesítésének a feltételeit, a doktori iskola tagságára, szervezetére, a Doktori Tanács számára biztosított hatásköröket, a doktori tézisek, az értekezés nyilvánosságára vonatkozó előírásokat, a fokozatszerzési eljárásra vonatkozó általános szabályokat mind a kormány kívánja meghatározni. Az a meglátásunk, hogy ez kifejezetten sérti a felsőoktatási intézmények autonómiáját, másképpen fogalmazva: komoly alkotmányossági aggályok fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban. Az már csak hab a tortán, hogy úgy tűnik, ebből a szempontból az oktatási miniszter mintha Magyar Bálint reinkarnációja lenne, és az alkotmányos aggályokat mindig elereszti a füle mellett.
Megszünteti a kismamák képzésének ingyenességét a költségtérítéses képzésben. Ezt szintén kifejezetten aggályosnak tartjuk, már csak azért is, mert a gyakorlati életben a kismamák, akiknek gyermekük van és úgy tanulnak, a nappali képzésben biztos, hogy nem tudnak részt venni, nagy százalékuk bizony a költségtérítéses, úgynevezett levelező képzésben vesz részt.
Képtelen módon határozza meg a hátrányos helyzetűséget; szerintünk indokolatlanul szűkíti az Országos Doktori Tanács eddigi kompetenciáját és jogköreit; az pedig kifejezetten aggályos, hogy a gyakorlóiskolák csak akkor vehetik igénybe az eddigi, úgymond, dupla (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) képzési normatívát, ha külön megállapodást kötnek a minisztériummal, ami szerintünk sérti a jogbiztonság elvét.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
