DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A közoktatással kapcsolatban számos esetben elhangzik, és nem is nagyon lehet mást mondani, hogy a tudásnál fontosabb útravalót a gyerekeknek nem lehet adni.
Ennek a tudásnak legalább két aspektusa van. Az egyik, hogy valóban tudást adjon az iskola, akármilyen szintjéről van szó a közoktatásnak, vagy mint az előbb megbeszéltük, a felsőoktatásnak is akár. Azt reméljük és azt látjuk, hogy azok az oktatási reformok, azok a kezdeményezések, amelyek a nem lexikális, hanem a valóban gondolkodásra késztető tudást, a készségfejlesztést támogatják, azok folytatódnak. De most nem erről kell itt beszélnünk, és a módosítások többsége nem is ezzel kapcsolatos; hanem egy másik aspektussal, azzal az aspektussal, hogy ezt a tudást viszont egyenlő módon kell hozzáférhetővé tennie a közoktatási rendszernek mindenki számára. Vagyis az esélyegyenlőség kérdésénél vagyunk.
Függetlenül attól, hogy valaki hová születik, milyen családba, milyen végzettségű szülők közé, milyen településre, természetesen mindenkinek azonos lehetőségeket kell biztosítania a közoktatási rendszernek. Tudjuk azt, hogy az önmagában nem rossz, ha a gyerekek, a fiatalok életlehetőségeit az iskola határozza meg. Ez csak akkor rossz, ha nyílik az az olló, ami a gyerekek között megvan akkor, amikor belépnek az oktatási rendszerbe; ha ez az olló nyílik, az természetesen nagyon rossz folyamat. Jó lenne, ha kiegyenlítő szerepet tudna játszani az iskola, hiszen éppen ezáltal tudna az esélyegyenlőségért nagyon sokat tenni.
Sajnos azonban Magyarországon azt látjuk, hogy ezek a folyamatok rossz irányba mennek, de nem négy éve, nem tíz éve, nem tizenhét éve. Ha Karácsony Sándor műveit olvassa az ember, akkor azt látja, hogy a húszas-harmincas években sem volt más a helyzet, mint amit most elmondhatunk, és azt látja, hogy igazából a magyar pedagógia egyik legnagyobb alakja ugyanazokat a megoldásokat javasolta, legalábbis ami a pedagógiafilozófiát illeti vagy ami a pedagógia készségfejlesztés-tartalmát illeti, mint amit, mondjuk, a szocialista és a liberális kormány öt évvel ezelőtt elkezdett. A problémák viszont itt vannak velünk, és a problémák közül az egyik legsúlyosabb a szegregáció, ami szorosan összekötődik azzal, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket hogyan kezeljük, és nagyon szorosan összekapcsolódik a kistelepülésekkel. Mind a három említett tényező, a szegregáció, a sajátos nevelési igényű gyerekek és a kistelepülések problémája is nagyon szorosan kötődik ahhoz az etnikai határhoz, amit még mindig nem tud a magyar társadalom megszüntetni, amit nem tudunk túllépni, tehát a roma gyerekek, a roma iskoláztatás kérdéséhez.
Először a szegregációról szeretnék néhány szót szólni. Az megnyugtató volt bizonyos szempontból, amit ma délelőtt az oktatási és tudományos bizottság ülésén hallhattunk a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főelőadójától, nevezetesen azt, hogy a roma szegregáció leküzdéséért, a romák hátrányos helyzetének leküzdését illetően a legtöbb az oktatási rendszerben történt az elmúlt öt évben. Megnyugtató az is, hogy azok a javaslatok, amelyek most itt előttünk vannak, ezt az irányt folytatják, itt lépünk még tovább.
Elég arra gondolnunk, hogy az elmúlt években nagyon aktív szerepet vállalt maga az oktatási miniszter és az Oktatási Minisztérium a romák integrációjának elősegítése érdekében és a szegregáció megszüntetése érdekében. Elég, ha a minisztériumnak a jászladányi ügyben játszott aktív szerepére gondolunk, vagy elég arra gondolnunk, hogy külön biztosa volt a szegregációellenes intézkedéseknek az Oktatási Minisztériumban. Ezzel együtt a roma gyerekek hátránya persze nagyon nehezen csökkenthető, hiszen nagyon komplex problémával állunk szemben, számos tényezőt kell figyelembe vennünk, és számos tényezőn kell módosítanunk, javítanunk. Amit most megkísérel ez a törvénytervezet, és remélhetően sikeresen fogja végrehajtani, az az óvodai hálózat szélesítése.
A roma gyerekeket vagy hátrányos helyzetű gyerekeket itt nagyon nehéz szétválasztani, mindannyian tudjuk, hogy van különbség a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek és a roma gyerekek között, de azt is mindannyian tudjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között a legmagasabb az arányokat tekintve a romák aránya, tehát nem túlzás azt mondani, hogy itt persze a szegénységen kívül romaproblémáról is szó van.
Tehát az óvodai hálózat fejlesztése, kiterjesztése rendkívül fontos, hiszen amikor ezek a gyerekek iskolába kerülnek, már olyan hátránnyal indulnak 6-7 éves korukban, amit a tapasztalatok szerint később nem tudnak leküzdeni, bármilyen segítőkészség és bármilyen hozzáértés ellenére sem. Ha pedig ez a segítőkészség és hozzáértés hiányzik, akkor különösképpen nem. Sajnos azt látjuk, hogy ez viszonylag sokszor hiányzik, fájdalmasan sokszor hiányzik, azt mondanám. Éppen ezért nagyon fontos eleme ez a módosító javaslatnak.
Van azonban olyan eset is, amikor teljes iskola lesz roma iskola. Az én választókörzetemben is volt egy ilyen iskola Szegeden, Szeged belterületén, tehát nem a külső, tanyás választókörzeti részekről van szó, hanem Szeged belterületéről. A szegedi önkormányzat éppen azért szüntette meg ezt az iskolát, hogy ezt a szegregációt felszámolja, és a gyerekeket és a tanárokat is más iskolákba helyezte el, ahol integráltan oktatják őket. Tehát van arra példa, már a törvénymódosító javaslat megszületése vagy továbblépése előtt is vannak jó példák és jó gyakorlatok, amiket át lehet venni. Nagyon remélem, hogy a szegedi önkormányzatnak ez a lépése olyan sikert hoz, mint amit remélünk tőle.
De máshol is létezik az, és ezt tudjuk, kistelepüléseken nagyon gyakori, hogy a teljes iskola roma gyerekekből áll. Ilyenkor sajnos a teljes iskolát szegregálhatják a többiek. Van, lehet arra példa, hogy ha többcélú kistérségi társulás alakul, akkor az valami miatt egyes településeket nem fogad be, és ebben az esetben bizony azoknak a gyerekeknek, akik ezeken a településeken járnak iskolába, az ő oktatásuk is ki volt zárva a többcélú kistérségi társulás közoktatási rendszeréből. Holott nagyon sokszor előnyt jelenthet nekik, ha jobb infrastrukturális feltételek mellett vagy olyan tanárokkal tanulhatnak, akiknek a szaktudása garanciát jelent a fejlődésükre. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy előrevivő az a módosítási javaslat, hogy a közoktatási tevékenységet ebben az esetben is láthassa el a többcélú kistérségi társulás. Azt remélem, hogy azok az aggodalmak, hogy majd nem fogják befogadni ezeket az iskolákat, nem válnak valóra, vagy azokat sikerül megakadályozni, akár a törvény szintjén.
Sok szó esik a sajátos nevelési igényű gyerekekről, nem véletlenül, és nem véletlenül kapcsolom a roma gyerekekhez ezt a kérdést. A roma gyerekekkel kapcsolatban szokták a legtöbbször elmondani, és valóban így is van, hogy a szegregáció egyik formája éppen úgy és abban nyilvánul meg, hogy a roma gyerekeket sokkal nagyobb arányban minősítik sajátos nevelési igényűvé, mint ahogy azt az esetek indokolnák. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy valóban legyen egy hatékony ellenőrzés arra vonatkozóan, hogy ezek a gyerekek ténylegesen sajátos nevelési igényű ellátást igényelnek-e, mert azt is tudjuk, hogy nagyon sok esetben az az integrált nevelésre való motiválás, amit az elmúlt ciklusban a minisztérium bevezetett, sajnos a visszájára fordult. Visszájára fordulhatott úgy, hogy nem történt meg az integráció, viszont a sajátos nevelési igényű gyerekeket külön csoportokba tették, és valójában ezzel az integráció ellen léptek, és szegregáció valósult meg. Másrészt, ezt is tudjuk és kár lenne letagadni, hogy nagyon sok iskolában egyszerű pénzkereseti lehetőségnek tekintették azt, hogy minél több gyereket minősítsenek sajátos nevelési igényűnek.
Ez azért felelőtlenség, mert azokat a gyerekeket egy életre megbélyegezhetik, akiket ilyennek minősítenek, nem olyan ellátást kapnak, és különösen, ha ez még az előbb említett külön csoportos oktatással, szegregációval is párosul, akkor nagyon súlyos hatást vált ki, nagyon súlyos gondokat vagy sérüléseket okozhatunk a gyerekeknek.
(16.10)
Ezért jó az, hogy akiket csak lehet, integráltan neveljünk, hiszen a társadalomban is együtt élünk, természetesen úgy, hogy a pedagógusok ehhez megfelelő továbbképzést és megfelelő felkészítést kapnak. Azoknál a pedagógusoknál, akik még nem léptek ki a pedagógusképzésből, még van mód arra, hogy a képzésükbe ez beépüljön, de akiknél nincs mód erre, azoknak természetesen a tanártovábbképzések formájában nagyon fontos, hogy ehhez megfelelő szakmai támogatást kapjanak.
Nemcsak azért fontos ez az új javaslat még, mert megszünteti, nevezzük nevén, azt a fajta bizniszt, ami itt folytatódott a sajátos nevelésű igényű gyerekekre hivatkozva, hanem megszünteti az indokolatlan szétválasztást is. Viszont azoknak a gyerekeknek az esetében, akik ténylegesen külön csoportban kapják a legjobb fejlesztést, mert az ő szellemi állapotuk ezt igényli, és akkor tudnak a legjobban fejlődni, ha külön fejlesztő pedagógus vagy gyógypedagógus foglalkozik velük, akkor ebben az irányban ha bármit teszünk, akkor jól jártunk el; különösen azzal együtt, amit itt a módosító javaslatok között látunk, hogy a nevelési tanácsadást is fejleszteni kell ezzel párhuzamosan, hiszen minden pedagógus, minden iskola igényt tarthat arra, hogy - ahogy mondtam az előbb - szakmai támogatást kapjon ezeknek a céloknak az eléréséhez.
Nagyon fontos az a módosító javaslatok között, hogy az esélyegyenlőséget olyan módon is megpróbálja garantálni majd a minisztérium, hogy az egyenlő bánásmód megsértése esetén, ha a fenntartó hoz jogsértő intézkedést, akkor ezt az intézkedést bíróság előtt meg lehessen támadni. Ez nagyon fontos lett volna például a jászladányi esetben. Akkor még nem volt meg ez a lehetőség, azóta több helyen - például Miskolcon is - próbaperek indultak, amiket civilek indítottak, de a minisztérium támogatta ezeket a kezdeményezéseket, éppen azért, mert ezek mind a szegregáció leküzdését szolgálták. Ezért aztán valóban fontos az, hogy a miniszter hivatalból is intézkedni tudjon ilyen esetekben.
Szintén nagyon fontosnak tartjuk azt, liberálisként kiállva a szabad iskolaválasztás igénye és a szabad iskolaválasztás biztosításának a lehetősége mellett, hogy a körzethatárok megválasztásában, meghúzásában ne járhassanak el úgy az önkormányzatok, hogy elit iskolákat és szegregált, szegény vagy rossz iskolákat hoznak létre. Ez rendkívül fontos, és erre az esélyegyenlőséget garantáló intézkedések, úgy tűnik, biztosítékot is adnak majd. Nagyon fontos ugyanis az, hogy a szülő természetesen szabadon választhat. De legalább ilyen fontosnak tartjuk azt, a szolidaritás és az esélyegyenlőség elvét érvényesítve, hogy az iskola viszont nem válogathat a gyerekek között. A kettő nem ugyanaz; a szabad iskolaválasztás és az iskola szabad gyerekválogatása természetesen nem ugyanaz.
A törvénymódosító javaslatok egyik csoportja az, hogy a kistelepüléseken többcélú intézmények - nem csak a kistelepüléseken persze, de a kistelepüléseken lehet ennek nagyon fontos hatása - jöhessenek létre. Szintén a saját választókörzetemből tudok példát mondani, ahol egy 800-850 fős kistelepülésnek nagyon fontos lenne az, hogy ha ott az önkormányzat arra kényszerül, hogy bezárja az iskolát, mielőtt még bárki azt mondaná, hogy természetesen erre kényszerül, mert a gonosz kormány nem ad pénzt, elmondom, hogy jövő szeptembertől három első osztályos lenne ebben az iskolában, tehát a gyereklétszám drasztikus csökkenése és nem a gonosz kormány a hibás abban ebben az esetben sem, hogy az iskolát be kell zárni.
De akár ilyen esetekben is, amikor, mondjuk, még vannak ott gyerekek hetedik-nyolcadik osztályban, akik megfelelő csoportlétszámot tudnak biztosítani és tanulnak, nagyon fontos, hogy ezek a többcélú intézmények - ezt az ottaniaktól tudom - létrejöhessenek; tehát az, hogy az iskola tulajdonképpen kulturális centrumként, egyfajta kulturális központként, a falu, település kulturális központjaként működjön könyvtárral, a gyermekvédelem, a szociális védelem biztosításával együtt, hogy a szociális gondozóknak akár ott lehet szintén a székhelye, hogy ahogy mondtam, a gyermekvédelemmel és egészségvédelemmel kapcsolatos feladatokat is ebben a központban tudják ellátni. Természetesen nem lehet most már kihagyni soha az internethez való hozzáférés lehetőségét és így tovább, tehát a világhoz való kapcsolódási pontként szolgálhatnak ezek az iskolák, és abban az esetben, ha ismét nő a gyereklétszám, akkor újjá lehet ezeket majd éleszteni.
Mivel az időm lejárt, most befejezésképpen csak annyit szeretnék mondani, hogy éppen azért, mert az esélyegyenlőség biztosítása és a szegregáció megszüntetése irányába ezek a javaslatok előrelépést tartalmaznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért a liberális párt támogatja a javaslatot.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)
