PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közoktatási törvényt, ha jól emlékszem, a Gyurcsány-kormány már tavaly, 2006 júniusában módosította, illetve a 2007-es költségvetési törvényhez kapcsolódó, a törvényt megalapozó csomagban is. Mindkét költségvetési törvény módosításánál feltettem a kérdést, de most is fel fogom tenni, és megkérdezem államtitkár urat és a kormánypárti képviselőket is arról, hogy a választási kampányban több ígéretet tettek a közoktatás kapcsán, és ezek egy része - no, nem túl sok - bekerült a kormányprogramba is, hogy mikor kívánják ezeket teljesíteni. Hiszen most lett volna idő ezeket végiggondolni, beépíteni a mostani törvényjavaslatba.
Hogy egy-kettőt felidézzek önöknek ezekből az ígéretekből: például ígérték, hogy majd legalább 25 százalékos béremelést fognak végrehajtani a közoktatás területén, hogy 48 hátrányos helyzetű kistérségben pedagóguspótlékot fognak bevezetni az ott dolgozó pedagógusoknak - még ebből sem láttunk semmit -, illetve kiegészítő támogatást fognak adni a kistelepülési iskolák fenntartásához, bevezetik a mindennapos testnevelést, és esélyegyenlőséget biztosítanak az oktatásban. Most úgy látszik, hogy - bár most már idő lett volna erre - mindez még várat magára. Nem tudjuk, hogy ezek az ígéretek is egyáltalán hova kerülnek; valószínűleg abba a csomagba, amely a beváltatlan kormányzati ígéretek közé tartozik.
A most benyújtott törvénymódosítás nyilvánvalóan egyik legfontosabb eleme az, amely a szakképzés feladatainak regionális megszervezését teszi lehetővé. A más jogszabály által létrehozott regionális fejlesztési és képzési bizottságok a módosítás elfogadását követően szakképzés-szervezési társulások létrehozását kezdeményezhetik. A szakképzés-szervezési társulásokhoz történő csatlakozás elvileg önkéntes, ám nyilvánvaló, hogy ahogyan a közoktatás más területén láthattuk, finanszírozási eszközökkel könnyedén kialakítható olyan helyzet, amikor a fenntartók és intézményeik számára kizárólag a társulásba való belépés az ideig-óráig tartó túlélés egyetlen lehetősége.
A kialakítandó működési keretek közül fel kell hívni a figyelmet arra az elemre, amely lehetőséget biztosítana a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartók számára, hogy intézményeiket gazdasági társaság vagy egyesület formájában működtessék, a szakképzési szervezési társulások számára pedig engedélyeznék, hogy az előzőekben említett társaságokkal, illetve egyesületekkel közösen szervezzék meg a szakképzést. Ez nyilvánvaló lépés a szakképzés - ideértve az iskolarendszeren kívüli szakképzést is - piacosításának irányában, annak minden kockázatával és esetleges előnyével együtt.
A pedagógusfoglalkoztatást érinti az az elem, amely szerint az önkormányzatoknak, kistérségi társulásoknak majd munkaerő-gazdálkodási tervet kell létrehozni és működtetni. A munkáltatói jogoknak ez a központosítása egyértelműen a létszámleépítések megkönnyítését szolgálja. Ehhez kapcsolódik, hogy a pedagógusteljesítmény-értékelési rendszer működéséhez a jövőben szankció kapcsolódhat, annak eredményét a foglalkoztatási döntések meghozatalakor figyelembe kell venni. A teljesítményértékelési rendszer kialakítását a közoktatási törvény 2006-os módosítása írta elő. Nem kötötte meg ugyanakkor, hogy az támogató vagy minősítő jellegű legyen-e. Értelemszerűen ez utóbbihoz illeszthető egy ilyen új szabály, az előbbihez viszont aligha.
(15.50)
Azaz ezekben az intézményekben az értékelés eredményét vagy nem lehet majd a kormányzat által kívánt célra felhasználni, vagy új, minősítésre alkalmas rendszert kell kialakítani.
A minősítést is tartalmazó értékelésekhez azonban normális esetben nem csupán büntető szankciók, hanem ösztönző elemek is társulnak, azaz például magasabb jövedelem vagy más elismerés. Jellemző módon a jogalkotó erre csupán annyi figyelmet fordított, hogy az eddig is e célt szolgáló, változatlan nagyságú bérelem felhasználását írta elő a teljesítményértékelés eredményének figyelembevétele kapcsán.
Megállapítható, hogy többletforrás nélkül akarják bevezetni a pedagógiai munka minőségének értékelését. Még 2002-ben megígérték a teljesítményt elismerő bérrendszer kialakítását. Régóta várat magára egy átfogó pedagógus-életpályamodell, mely differenciál, elismeri a pedagógiai munka minőségét, a szakmai felkészültséget és a teljesítményt. És természetesen mindehhez anyagi elismerés is járulna, amihez persze kellő forrásokat kell biztosítani.
A törvénytervezet része az egységes iskola-kollégium létrehozásának az ösztönzése, amely kérdés felvetésekor az előterjesztő a racionálisabb munkaszervezés lehetőségére hivatkozik, valójában azonban inkább költséghatékonysági megfontolások állhatnak a háttérben. Ez egy olyan kérdés, amely súlyosan érinti a kollégiumokat.
Az egységes iskola-kollégium forma a szakmai testületek számára is elfogadhatatlan, a kollégium szakmai önállóságának elvesztését jelenti. A kollégiumi nevelőtestület megszűnése a kollégium alapvető társadalmi funkciójának betöltését veszélyezteti, ráadásul a szakma állásfoglalása az, hogy a tervezett intézkedés semmilyen gazdasági megtakarításhoz nem vezet, felesleges lépés.
Szintén a takarékosságra való törekvés indokolhatja azt a javaslatot, amely szerint a napközis, illetve a tanulószobai foglalkozás egy iskolán belül is megszervezhető több iskola tanulói részére. Ez azt jelentené, hogy a tanulókat utaztatnák tanítás után, a szülő pedig délután más intézményből vihetné haza a gyermekét, mint ahová reggel vitte.
A kormány folytatná az alapfokú művészetoktatásra szánt források elvonását is, részben a normatívaigénylés szigorításával, részben a diákok tanulási lehetőségeinek korlátozásával.
Ahogy Tatai-Tóth András képviselő úr is szólt erről, jelenleg folyik az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítése. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy e minősítés mellett a művészetoktatási intézmények fojtogatása is folytatódik, hiszen az alapfokú művészetoktatás feladataiból a csoportos foglalkozásokat is - gondolunk itt a néptáncra, társastáncra, színjáték oktatására, képzőművészetre - betolnák az egységes iskolákba, ezzel is továbbsorvasztva a művészeti nevelést. Nem lehet olyan ok, amely megfosztja a gyermekeket a biztonságot nyújtó közösségtől, a rendszeres személyiségfejlesztő elfoglaltságtól, attól a lehetőségtől, hogy tehetségüket kibontakoztassák.
Újdonság a javaslatban, és talán egyetlen nagy pozitívum a javaslat azon része, amely a hároméves kortól való óvodáztatás lehetőségeit bővítené. A tervezet szerint ugyanis 2008. január 1-jétől az önkormányzat minden olyan hátrányos helyzetű kisgyermek óvodai elhelyezését köteles biztosítani, aki erre igényt tart. A gond az, hogy az óvodai felvételek erre az időpontra már régen eldőlnek, férőhelybővítésre vagy pedagógusok felvételére ugyanakkor nem biztosít forrást a jogalkotó, s azzal a fenntartók sem rendelkeznek. 2010 szeptemberétől pedig már nem csupán a hátrányos helyzetű, hanem kérése esetén valamennyi harmadik életévét betöltött gyermeket fel kell majd venni az óvodába.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség e lépés megtételét már régóta javasolta, ugyanakkor számításaink szerint ehhez 15-20 ezer óvodai férőhely létrehozására lenne szükség. Részben azért, mert az alacsonyabb életkortól való óvodáztatás önmagában is elengedhetetlenné teszi a kapacitások bővítését, másrészt az elmúlt néhány évben - a változatlan létszámú évjáratok ellenére - több száz óvoda szűnt meg finanszírozási gondok miatt.
Most először a miniszter úr expozéjában hallhattuk ez ügy kapcsán azt, hogy a kormányzat egy felmérést kíván indítani ebben az ügyben. Regionális, térségi szinten kívánja felmérni azt, hogy milyen az óvodai ellátottság, milyen a férőhely-kihasználtság. Ezt most hallhattuk először, és ez talán abba az irányba mutat, hogy azokon a településeken, ahol 100 százalékos, vagy a törvény adta lehetőségeket kihasználva 120 százalékos az óvodai helykihasználtság, az ott felmerülő igényeket pályázati úton, intézménybővítéssel kívánja kielégíteni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez valóban meg is valósuljon, hiszen ennek a törvénynek az önkormányzatok, az óvodafenntartók csak ily módon tudnak majd eleget tenni.
Javaslataink között szerepelni fog majd az is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esetében nem csupán a lehetőség biztosítása, de ösztönző eszközök, támogatások alkalmazása is fontos a kívánt cél elérése érdekében.
Súlyos következményekkel jár, s valószínűleg sok száz iskola bezárását eredményezi majd az a módosítás, amely lényegében lehetetlenné teszi az állami-önkormányzati fenntartók számára azt, hogy intézményüket magánfenntartóknak, egyháznak, alapítványnak, egyesületnek adják át. Ezt a folyamatot már az a korábbi módosítás is jelentősen akadályozta, mely szerint a fenntartás jogát átadó két évig köteles a normatíva és a működtetés költsége közötti összeget biztosítani az új fenntartó számára, aki csak ezt követően jogosult a kiegészítő állami támogatásra. Ezt a kétéves időtartamot a mostani módosítás négy évre kívánja emelni, azaz azt várná el az intézményét már működtetni nem tudó, s ezért azt másra bízó önkormányzattól, hogy négy évig még állja a működtetés számláját, miközben már nem is ő az intézmény fenntartója.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez oda fog vezetni, hogy ahol még lehetőség lenne arra, hogy egyház vagy más fenntartó az önkormányzati intézményt átvenné, biztos, hogy ilyen nem fog történni, hiszen négy évig egyetlenegy önkormányzat sem tudja fizetni ezt a különbözetet, amit önök most itt a törvénymódosításban elő kívánnak írni.
És végezetül arról a törvénymódosítási passzusról még egyszer, amit bizottsági kisebbségi előadóként már említettem, mely szerint a közoktatási törvény előírná a nem önkormányzati fenntartónak, hogy a székhelye, telephelye szerinti településről vegye fel tanulóinak legalább 25 százalékát, előnyben részesítve a halmozottan hátrányos helyzetűeket. Így ez a mondat önmagában szépnek és előremutatónak hat. Azonban hogyha figyelembe vesszük azt, hogy amennyiben egyházi intézményről van szó, s az egyházi intézmény ezt a kötelezettségét nem teljesíti, felfüggeszthetik a neki járó kiegészítő hozzájárulás folyósítását, mint erre a törvényjavaslat több pontja is utal, ez az egyházak esetében ellenkezik az Apostoli Szentszékkel és ennek analógiájára a többi egyházzal kötött megállapodással, hiszen az a megállapodás nem szabott ilyen irányú feltételt a kiegészítő támogatás folyósítására. A felfüggesztés azért is furcsa, mert a kiegészítő támogatást az egyházak utólag kapják, körülbelül a tárgyévet követő év ősz végén vagy telén, a tárgyévre vonatkozó zárszámadási törvény által megállapított összegben. A szankció tehát a már ellátott feladat forrását tartaná vissza. Nem utolsósorban a kiegészítő támogatás a gyermekeknek járó oktatás-nevelés feladatainak ellátására szolgáló forrás, a gyermekeknek pedig semmilyen felelőssége nincs abban, hogy az iskola a törvényben előírt és nem teljesített kötelezettségeit hogyan teljesítette.
Mindezek alapján mi a benyújtott törvényjavaslatot összességében általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. Természetesen az előttünk lévő hetekben módosító javaslatainkkal próbáljuk javítani azokat a törvénycikkelyeket, amelyek szerintünk nagy bajt okoznak a magyar közoktatásban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
