DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményének előadója csábít arra, hogy most eltérjek felszólalásom tervezett szövegétől, de igyekszem ezt elkerülni, mert úgy hiszem, fontosabb ügyről van szó, mint hogy most itt vélt vagy valós feltételezésekről elkezdjünk vitatkozni.
Tisztelt Országgyűlés! Az a három jogszabály, amelynek az általános vitáját folytatjuk, tulajdonképpen egy hosszú folyamat befejezését és egyben kezdetét jelenti. Befejezését jelenti abban a - mondhatni - politikai értelemben, miszerint lezárja azt a folyamatot, amelyet a rendszerváltozáskor minden politikai erő zászlajára tűzött, azaz csatlakozni Európához. Ennek a folyamatnak természetesen döntő eleme volt az Európai Unióba való belépésünk. Most arról van szó, hogy betetőzzük a csatlakozást a határok nélküli Európához, hogy a mindennapok szintjén is megélhető legyen az egységes Európához való tartozás. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a schengeni rendszerbe való belépésünk eredményeképpen egy fél év múlva a magyar határok mintegy felénél ellenőrzés nélkül mozoghatnak emberek, áruk, még nyitottabbá válik számunkra Európa jelentős része, és magunk is nyitottabbá válunk Európa számára. Ennek társadalmi, kulturális és gazdasági előnyeit talán nem szükséges külön ecsetelni.
Tisztelt Országgyűlés! Mint minden változás, benne az Unióhoz való csatlakozásunk és viszonyunk - most már két év tapasztalata alapján mondhatjuk - egy sor új kérdést, kihívást vet fel, egy sor új alkalmazkodást, azaz az Európai Közösség által megfogalmazott követelményeknek való megfelelés szükségességét is szüli. Úgy vélem, hogy a partnerek részéről a fő feladatokat illetően tisztességes volt a játék, a schengeni követelményeket világosan megfogalmazták, egyértelműek az igények és az ehhez szükséges feltételek, és ezeknek megteremtéséhez anyagilag is hozzájárultak. Hozzáteszem, ugyanakkor az utóbbi években érezni lehetett részükről egy bizonyos óvatosságot, ami minden bizonnyal összefüggött a világban zajló nem kedvező folyamatok felerősödésével, mindenekelőtt a nemzetközi terrorizmus vagy az illegális migráció növekedésének veszélyével. Részünkről joggal vetődött fel a kérdés, az új, a schengeni tagságra váró országok képesek lesznek-e ezekre a kihívásokra válaszolni, képesek lesznek-e most már nemcsak a saját, hanem az Unió egészének biztonságát is szavatolni.
Tisztelt Országgyűlés! Mint az ismert, mára a kérdés eldőlni látszik. Mai tudásunk szerint Magyarország és vele a szomszédos uniós országok közül Szlovákia és Szlovénia 2008. január 1-jével csatlakozik a schengeni országok köréhez, és ebben a relációban, valamint Ausztria felé bekövetkezik az az állapot, amelyről az előbb szóltam. Ez nagy eredmény és siker mindnyájunk számára. Külön elismerés illeti azokat, akik közvetlenül voltak részesei és előidézői e helyzet bekövetkezésének. Fontosnak tartom ebben az összefüggésben kiemelni, hogy életünk sok más területével szemben ebben a témában sikerült politikai, jogi, szervezeti és személyi folyamatosságot biztosítani. Megítélésem szerint ez döntő volt abban, hogy Magyarország az új tagországok közül az első volt, amely megfelelt a szigorú és folyamatosan ellenőrzött schengeni feltételeknek. Érdemes lenne, azt hiszem, ezt a gyakorlatot más területeken is folytatnunk.
Tisztelt Országgyűlés! Ma azonban itt állunk az újabb kérdések előtt. Hogyan tovább? Hogyan tudjuk leküzdeni a nyitott, ellenőrzés nélküli határmozgásokból szükségképpen jelentkező belső biztonsági deficitet? Hogyan tudjuk biztosítani a mintegy ezer kilométeres, úgynevezett külső határok mentén most már nemcsak a saját, hanem az egész Európai Unió számára a biztonságot? Milyen változásokat indukál ez a helyzet és feladat a magyar rendészet számára, nem pusztán az uniós elvárások, hanem a saját jól felfogott biztonságunk, emberi és anyagi érdekeink szempontjából is?
A benyújtott három törvényjavaslat, az alkotmánymódosítás, a rendőrségről és az államhatárról szóló törvények módosítása erre a kérdésre, ahogy ezt az expozéban is hallottuk, azt a választ adja, hogy integrálni kell a határőrséget és a rendőrséget. A benyújtott törvényjavaslatok tulajdonképpen ehhez teremtik meg az alkotmányos és jogi alapokat. Meg kell jegyezni, a gondolat nem új, hosszabb idő óta folyik az erre vonatkozó tervezés vagy legalábbis gondolkodás. A kérdés ugyanis úgy vetődik fel, ha le kell vonulni a belső határokról, ugyanakkor adott esetben képesnek kell lenni a határellenőrzés ideiglenes visszaállítására, uniós előírás, hogy rendszeressé és folyamatossá kell tenni a mélységi szűrő ellenőrzési tevékenységet, akkor ezt milyen módon, milyen szervezetben, milyen eszközökkel, erőkkel leszünk képesek végezni.
Hogyan tudunk több ezer kiképzett határőrnek munkát adni és használni szaktudásukat, racionálni a logisztikai rendszert? Hogyan tudjuk a rendészeti struktúrákat úgy alakítani, hogy a legegyszerűbben alkalmazkodjunk a későbbi változásokhoz? Hiszen számolhatunk azzal, hogy belátható időben Románia és Horvátország is tagja lesz a schengeni rendszernek, ami ezen határszakaszainkon is újabb változást jelent.
(10.30)
Ahogy említettem, erre a válaszunk a teljes integráció, ha úgy tetszik, fúzió, vagyis a cél az, hogy a két szervezetet ne egymás mellé illesszük, hanem a feladatok alapján valamennyi szolgálati ág, ideértve a határrendészetet is, egységes szervezetbe kerüljön. Ez konkrétan azt jelenti, hogy központi szinten létrejön a többi szolgálati ág egyenrangú részeként a határrendészeti igazgatóság, területi szinten a határszakasszal rendelkező megyei főkapitányságokon határrendészeti osztályok létesülnek a határrendészeti tevékenység szakmai irányítására, a határőrség határvadász századaiból, bevetési alosztályokból, valamint egyes rendőrségi szervezetekből az eddiginél mozgékonyabb, egységesen irányított, céltudatosan kiképzett bevetési szolgálatok alakulnak.
Helyi szinten a dolog kissé bonyolultabb, mivel elválik a tervezett szervezeti megoldás a belső és a külső határszakaszokon, ami azt jelenti, hogy a belső határszakaszon lévő kapitányságokon a határrendészeti kirendeltségek és különböző rendőri erőkből határrendészeti és közbiztonsági akcióosztályok jönnek létre, biztosítva - és ezt szeretném hangsúlyozni - a folyamatos közterületi jelenlétet, javítva az általános bűnmegelőzési és reagálóképességét a rendőrségnek, és egyben teljesíteni természetesen a schengeni követelményeket.
A rendszer tehát reményeink szerint - a felálló és a benyújtott három törvényjavaslat alapján kialakuló új struktúra - lehetővé teszi a belső biztonság erősítését és az uniós elvárásoknak való megfelelést. Azt mondhatjuk, hogy ebben a tekintetben nagyon világosan kapcsolódnak össze és teljesülnek nemzeti érdekeink és nemzetközi kötelezettségeink. Meg kell jegyezni, hogy a külső határszakaszon fennmarad a 33 határrendészeti kirendeltség, de bízhatunk abban, hogy az egységes irányításból fakadó nagyobb hatékonysággal végzik a munkájukat.
Tisztelt Országgyűlés! Azt mondtam az elején, hogy megítélésünk szerint ennek a három törvényjavaslatnak a vitája és remélhetőleg elfogadása egy folyamatnak a vége és kezdete. Miben áll ez? A vége a schengeni csatlakozásunk. Mit jelent ebben az értelemben a kezdet? A kezdet azt jelenti, hogy létre kell hoznunk a törvény alapján tulajdonképpen egy új rendészeti szervet, és ha az Országgyűlés jóváhagyja a törvényi alapokat, azonnal megindulhat a végrehajtás rendkívül bonyolult, konfliktusoktól sem mentes, de céltudatosan és humánusan végrehajtott intézkedési rendszere. Ennek következtében létrejöhet egy körülbelül 44 ezres egységes rendvédelmi szervezet, amelyben jelentősen csökken a vezetői beosztások száma, erősödik a végrehajtó állomány, átláthatóbbá válnak a felelősségi viszonyok, költségtakarékosabb lesz a logisztikai feladatok ellátása. Azt mondhatjuk tehát, hogy ez az egységes rendészeti szervezet eredményesebben szolgálhatja a szabadság rendjének megteremtését.
Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy ez - mint ahogy ezt hangsúlyoztam - bizonyos értelemben csak kezdet. Ha ez az egységes szervezet ebben a struktúrában feláll, ez még nem jelenti azt, hogy tökéletesen minden rendben van. Megítélésünk szerint ezzel a folyamattal együtt és aztán a szervezet felállása után egy sor kérdést napirendre kell tűznünk, meg kell próbálni közösen választ adni rá és végrehajtani. Mire gondolok?
Mindenekelőtt azt hiszem, érdemes gondolkozni azon, hogy milyen az a szervezeti kultúra, amellyel ma a rendészeti szervezeteink rendelkeznek. Mennyire élik át és hogyan élik át azt a társadalmi külső hatást, amely, tetszik, nem tetszik, sok-sok anomáliával, de jelen van és hat rájuk? Mennyire képesek maguk is önkritikusan viszonyulni tevékenységükhöz, éppen abból a célból, hogy folyamatos legyen a szükséges változás és a reformok végigvitele. Bízunk abban, hogy egy más szervezeti kultúrájú szervezet integrálódása a rendőrség tevékenységében, nyilván nem zökkenők nélkül - ezt megint hangsúlyozom -, de segítheti ennek a más szervezeti kultúrának a megerősödését.
Ez annál is inkább érdekes kérdés, mert - mint ahogy tegnap ezt a miniszterelnök úr mondta - folyik az egységes rendvédelmi koncepció kidolgozása. Én nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben olyan stádiumba kerül a kidolgozó munka, amelyről megindulhat a parlamenti pártok egyeztetése. Ennek során szinte csak felsorolásszerűen a következő kérdések vetődnek fel.
Az egyik a finanszírozás ügye. Mindnyájan tudjuk, hogy 17 év óta tulajdonképpen megoldatlan a rendőrség finanszírozási rendszere, hektikus, ma már közel 90 százalék bér és bérjellegű kiadás. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ez milyen hatással van a szervezet működési lehetőségére és fejlesztésére. Egy egységes, nagyobb szervezet ebben a tekintetben is jobb helyzetbe kerülhet.
Nyilván éppen az előbb említett szervezeti kultúra, a társadalmi változások gerjesztette konfliktusok felvetik a képzési és továbbképzési rendszer megújítását. Ezzel együtt napirendre kell tűzni a kiválasztás jelenlegi rendszerét és gyakorlatát, hogy nem túlságosan belterjes-e ez a kör, különösen a vezetők pozícióba kerülése kapcsán, elég nyílt-e a rendszer ilyen szempontból. Érdemes lenne azt is egyszer alaposan megvizsgálni, hogy milyen társadalmi közegből toborzódik a rendőrség, és ez milyen hatással van a rendőrség tevékenységére.
Azt hiszem, megkerülhetetlen továbbá egy megint csak régóta napirenden lévő kérdésnek bizonyos megoldása, nevezetesen, hogy milyen feladatokra kell szolgálati viszonyban lenni a rendőrnek vagy más rendészeti szerv tagjának, és milyen feladatokat lehet megoldani más státusú személyekkel. Ez az a bizonyos sokat emlegetett civilesítés ügye.
Nagyon hamar pontot kell tennünk a szolgálati viszonyban lévők nyugdíjügyére. A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a rendszeren változtatni kell. Változtatni kell, mert nem ösztönöz eléggé a munkában való maradásra, valahol anomália, hogy több a nyugdíj, mint a fizetés, de ezt úgy kell helyrehozni, hogy a szerzett jogok nem sérülhetnek. Tehát olyan megoldást kell kialakítani, ami egyfajta kifutás után hoz létre olyan rendszert a szolgálati viszonyban lévőkre nézve, amely fő vonásaiban egybeesik a nyugdíjrendszer általános szabályaival. Itt valamifajta huszárvágást tenni nem lehet, ez ellen a leghatározottabban tiltakoznánk, mert nagyon súlyos hatásai lennének a szolgálati állományban lévőkre.
Ugyanakkor ezzel összefüggésben az egész bérrendszert is napirendre kell tűznünk. Egyszerűen lehetetlen állapot, hogy ma sokszor nem tudja a rendőr, hogy egyik hónapról a másikra mennyi lesz a fizetése, pótlékok, ha nem is százai, de sok tíz pótlék alapján áll össze az a jövedelem, és ez borzasztóan sérülékennyé teszi ezt az egész rendszert.
(10.40)
Ugyanakkor rugalmasabbá kellene tenni az egész munkaerő-gazdálkodást, bővíteni és bevezetni a pályázati rendszert bizonyos pozíciók betöltésére, és még akkor nem soroltam föl minden olyan problémát, amely megítélésünk szerint kezdetét kell hogy jelentse most már az egységes rendészeti szerv valóságos megreformálásának. Mert az, amiről most szó van, az egy egészségesebb, tisztességesebb struktúra, de annak tartalmát a mai kor követelménye szerint betölteni még a jövő teendője, de sürgető teendője lesz.
Az államtitkár úr utalt már arra, hogy ezek a kérdések folyamatosan a parlamenti ellenzékkel való tárgyalás témái voltak. Nem egyszerűen csak ötpárti egyeztetések folytak, hanem már hosszabb idő óta szakértői egyeztetések is. Tehát az, ami ma itt az Országgyűlés előtt van, azt hiszem, az ellenzéki pártok számára ismert.
Mellékesen jegyzem meg, hogy kissé zavaró ebben a folyamatban, hogy bizonyos feltételek láthatóan a legnagyobb ellenzéki párt részéről folyamatosan változnak. Remélem, hogy az általános vita lezárásáig kialakul végleges álláspontjuk. Mint ahogy ezt a tárgyalások során többször is elmondtuk: rugalmasak vagyunk, van empátiánk a javaslatok befogadására.
Végezetül, tisztelt Országgyűlés, kell néhány mondatot mondanom a határőrségről. Kell néhány mondatot mondanom erről a határőrségről, és e néhány mondat tartalma csak a köszönet lehet. Rendészeti struktúránknak az az intézménye a határőrség, amely az elmúlt - nemcsak 17, hanem mondhatjuk már - 20 év alatt egy folyamatos változás nyomása alatt volt. Ez a szervezet kiállta a próbát. Talán a legösszeszedettebb, és talán éppen a helyzetéből adódóan leginkább volt képes felszívni a nemzetközi követelményeket és erre reagálni.
Tehát köszönet jár a határőrség minden egyes parancsnokának, állománya minden tagjának - szolgálati viszonyban lévőnek és közalkalmazottnak, köztisztviselőnek -, hogy lehetővé tette azt, hogy Magyarország 2008. január 1-jén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) csatlakozhat a schengeni rendszerhez. Ahogy mondtam, ezzel beteljesedik majd Európához való csatlakozásunk, és ezt az egész átszervezést úgy kell végrehajtanunk, hogy a határőrség minden egyes tagjára számítunk; számítunk szaktudására, odaadására.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
