DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy nagy érdeklődéssel vártam a Fidesz vezérszónokának imént elmúlt perceit, és nem azért, mert úgy gondoltam volna, hogy szakmailag valamilyen nagyon meglepőt hallunk tőle, hiszen hónapok óta tartó egyeztetés az, amely most egy parlamenti vitában folytatódik, hanem elsősorban azért, mert az elmúlt napokban valóban az ellenzéki pártok félbeszakították ezeket az egyeztetéseket, és most azt hallhattuk, hogy ez az egyeztetés folytatható. Talán remény van arra, hogy egy elfogadott törvényjavaslat és egy kihirdetett törvény formájában ez pozitív végeredménnyel zárul.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Én óva intenék azonban attól, hogy a politikai helyzetet kihasználva újabb és újabb feltételeket szabjanak. Fontosak lehetnek módosító javaslatok, ezt minden törvénynél pontosan tudjuk - és azt hiszem, hogy kölcsönösen szoktuk is általában akceptálni. Az azonban egy nagyon kockázatos és nagyon helytelen dolog lenne, ha néhány új fontos jogintézménynek akár a létrehozásával, akár az átalakításával kapcsolatban bárki is megpróbálna politikai tőkét kovácsolni a dologból. Én nem feltételezem ezt, csak azt szeretném kérni, hogy maradjunk a szakmai síkon. Több olyan dolog is van azok közül a módosítók közül, amelyeket önök indítványoztak elfogadni vagy támogattak, amelyeket mi is szívesen támogatunk. Tehát könnyen találkozhatnak a vélemények, de azt gondolom, az egy nagyon lényeges dolog, hogy ez a törvény hamarosan hatályba léphessen, a schengeni csatlakozásunknak ez egy alapfeltétele.
Jól emlékszem az előző ciklusbeli időszakra, amikor hasonlóan kétharmados támogatottságot igénylő törvényjavaslatokkal próbáltunk egyezségre jutni az ellenzék tisztelt képviselőivel, és a több évig tartó egyeztetés végén nem sikerült ezeket a törvényjavaslatokat a Ház elé hozni és elfogadni. Szerintem mulasztást követtünk el vele, és sajnálatos, hogy nem pozitív végeredménnyel zárult az a vita.
A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja mindhárom törvényjavaslat elfogadását. A rendőrség és a határőrség integrációja a schengeni csatlakozástól függetlenül is logikus folytatása annak a 2004-ben elkezdődött folyamatnak, amelynek során a határőrség fegyveres erőből, a Magyar Honvédség segédcsapatából rendvédelmi szervvé vált. Az elmúlt 15 évben alapvetően megváltoztak a Magyarország előtt álló biztonsági kihívások. A varsói szerződés felbontása és a NATO-hoz való csatlakozás után már nem az ország területének a külső agresszió elleni védelme a fő biztonsági célkitűzés, hanem a mindennapok biztonságának a megteremtése. Ehhez pedig elsősorban hatékony, jól felszerelt rendvédelmi szervekre van szükség.
Éppen ezért logikus, ha a két nagy rendvédelmi szerv, a rendőrség és a határőrség erőforrásait egyesítve egy olyan új rendőrséget hozunk létre, amely a határainkon és a határainkon belül is felel a közrend biztosításáért. A teljes jogú schengeni csatlakozás csak ráerősít erre a folyamatra. A határellenőrzés megszűnése az ország határainak felén és a mélységi ellenőrzés mint új feladat megjelenése, elmossa a határokat a hagyományos rendőrségi és a hagyományos határőrizeti feladatok között.
Ahogyan azt a korábbi szakmai-politikai egyeztetéseken különböző prezentációkban láthattuk, hallhattuk, egy 44 ezer fős testület fog majd létrejönni, amely egy közepes nagyságú magyar város lélekszámának megfelelő nagyságú testület. Ez egy óriási intézmény. A határainkon nagyjából 510-520 kilométernyi az a terület, amely Schengen külső, és nagyjából ugyanennyi, amely Schengen belső határ lesz. Tehát éppen a határaink fele az, amelyik ide, a másik fele pedig a másik rendszerbe fog majd tartozni.
Én Szombathelyen élek, csak 5-10 kilométerre vagyunk a határtól, és ez nagyon nagy élmény számomra, hogy a néhány évvel ezelőtt még meglévő valódi vasfüggöny és valódi betonsorompók mellett most azt látom, hogy bár még nincs hatályban ez a törvény, ha átmegyünk Ausztriába, akkor néha az is előfordul, hogy meg sem állít bennünket az osztrák határőr, csak éppen kikukkant a fülkéből, és megnézi, hogy milyen jármű halad át a határvonalon. Össze sem lehet hasonlítani azzal a helyzettel, amelyet korábban kellett megélnünk. Ez a mai napig is számomra személyesen nagy élményt jelent.
A szabad demokraták egyetértenek azzal is, hogy az új rendőrség területi szervei regionális szinten szerveződjenek. A határőrség területi szervei már ma is regionálisan működnek, és a schengeni értékelés során az Unió szerveitől is kiváló minősítést kaptak. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy az integrációhoz minősített többség szükséges, ezért kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nem történik meg a rendőrség regionalizációja. Én sajnálatos dolognak tartom.
A rendőrségi törvény módosításáról beszélve ezekben a napokban azonban nem lehet pusztán a szervezeti integrációról beszélni. A törvénycsomag előkészítése során az SZDSZ azt az álláspontot képviselte, hogy az egészüljön ki a rendőri intézkedésekre és kényszerítő eszközökre vonatkozó szabályok áttekintésével, illetve a rendőrség feletti civil kontroll megerősítésével. Mivel ez év második felében az Alkotmánybíróság döntése miatt egyébként is a titkos információgyűjtésre vonatkozó törvényi szabályokat újra kell alkotni, elfogadtuk, hogy a rendőri intézkedésekre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata is a második félévi törvénymódosítás része legyen.
Pontosan tudjuk, hogy az év végével hatályát veszti majd a titkos információgyűjtésre vonatkozó rendelkezések jó része a rendőrségi törvényben. Egy kényszerű törvénymódosítás mindenképpen előttünk áll, hiszen, ha ezt nem tesszük meg, akkor azt is mondhatom, talán nem nagy kockázat kijelenteni: összeomolhat a rendőrség tevékenysége, egy nagyon fontos ága a tevékenységüknek a titkos információgyűjtés.
Az elmúlt hetek történései azonban meggyőztek bennünket arról, hogy vannak dolgok, amelyekben nem várhatunk. Már a mostani törvényjavaslatban szerepelniük kell azoknak a garanciáknak, amelyek a rendőrök egyértelmű azonosíthatóságát lehetővé teszik, illetve visszaadják a polgároknak a rendőri igazoltatásba vetett bizalmat. Éppen ezért ebben a tekintetben módosító javaslatokat fogunk a törvényjavaslathoz benyújtani.
Ha jól tudom, akkor nagyjából évente Magyarországon - és bocsánat, ha tévednék, de az én információim szerint - nagyjából 2 millió igazoltatás történik az országban. Én pontosan értem azokat az érveket, hogy fontos elkövetett bűncselekményekre lehet egy ilyen igazoltatás révén esetenként bukkanni, de azt gondolom, hogy európai vagy nemzetközi viszonylatban ez aránytalanul magas szám.
(11.10)
Biztos vagyok benne, hogy ekkora nagyságrendre nincs szükség, mert egyébként nagyon sok esetben lehet ez az állampolgárok számára kellemetlen. Szükséges, de úgy gondolom, hogy ésszerű mértéket kell benne tartani.
A rendőrség feletti civil kontroll megteremtése a törvényjavaslatnak az egyik legfontosabb eleme. A jogvédő szervezetek és az ügyvédi kar régi követelése teljesül ezzel, hiszen a független rendészeti panasztestület felállítása biztosítani fogja, hogy ne az illetékes parancsnokok vizsgálják ki a beosztottaik által feltételezetten elkövetett jogsértéseket. Mélyen egyetértünk ennek a testületnek a felállításával.
Magyarországon egy új jogintézményt hozunk létre a panasztestület felállításával, egy olyan intézményt, amelyhez hasonló Angliában jól bevált és megfelelően működik. Én örömmel hallottam, amikor Lázár János képviselő úr az imént a civil szervezetek beadványaira, megkereséseire, szándékaira hivatkozott. Bár azt is meg kell mondanom, hogy az elmúlt években igen ritkán hallhattam tőlük ezeknek a civil szervezeteknek a nevét, ha most aktívabban kísérik figyelemmel a tevékenységüket és adnak a véleményükre, akkor az bizonyosan hasznára válik a jogalkotásnak is.
Pontosan tudjuk persze, hogy önmagában a civil kontroll megteremtése még nem fogja egy csapásra megoldani az ilyen típusú problémákat. Egészen biztos, hogy nem, óriási hiba lenne azt gondolni, hogy ez így lesz. De most, ebben a helyzetben egyébként ezt a lépést mi szükségesnek tartjuk. Ezzel nem csak mi vagyunk így; éppen az elmúlt órákban hallhattunk kiváló kriminológusokat, jogtudósokat megnyilvánulni abban a tekintetben, hogy bár vannak többüknek fenntartásaik, bár önmagában a civil kontrollt nem feltétlenül tartják indokoltnak, de most, ebben a helyzetben úgy gondolják, hogy az a nem túl kedvező tendencia, amely a rendőrségben kialakult, akár a hasznára is lehet a rendőrség működésének, ha egy ilyen testületet létrehozunk.
Egyébként, ha a rendőri visszaélésekről, az általuk elkövetett bűncselekményekről esik szó, akkor a közvéleményben többnyire legtöbben a vesztegetési típusú cselekményekre gondolnak. Kétségtelenül nagyon káros és feltűnően gyakran előforduló bűnesetek ezek, akár kisebb jelentőségűek is vagy komolyabbak, de a veszélyüket tekintve döntően szerintem jóval csekélyebb jelentőségűek, mint akár a bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás és más hasonló cselekmények. A nagyságrend persze nyilvánvalóan ettől eltérő lehet.
Az utóbbiak véleményem szerint sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a társadalomra, mint az apróbb ilyen típusú korrupciós bűncselekmények, mert akár a bántalmazás, akár a kényszervallatás és más hasonló jellegű cselekmények a rendőrség zárt épületében történnek, és a cselekmények felderítése rendkívüli nehézségeket jelent, még nagyobb nehézségeket, mint az egyébként nehezen felderíthető korrupciós cselekmények esetében történik. A statisztikák ezen a téren persze alapvetően jó képet mutatnak, én megnéztem az utóbbi évek bűnügyi statisztikáit; az ilyen típusú cselekményekre, főleg eredményesen lefolytatott eljárásban jogerős ítélettel történő elmarasztalás igen csekély számban történik.
Tehát hogyha a statisztikákat mutatjuk föl, akkor azt gondolom, hogy nemzetközi összehasonlításban semmilyen probléma nincsen. Ha azonban a látenciát vesszük alapul, amely látenciára vonatkozóan bizony sokan, civil szervezetek, ügyvédek és mások rendelkeznek néha nem megbízható, de az esetek nagy részében megbízható adatokkal, akkor azt kell hogy mondjam, hogy önmagában a statisztikák nem a reális képet mutatják, ennél a helyzet mindenképpen rosszabb, és úgy gondolom, hogy indokolt ezzel a problémával akár jogalkotási szinten is foglalkozni.
A változások mellett nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a kiválóan képzett és sokszor önfeláldozóan dolgozó, a rendőrség nagy többségét kitevő rendőröknek megerősítést és biztosítást adjunk. Ha én itt körbetekintek a parlamenti ülésteremben, akkor látom azokat az arcokat, akikről biztosan tudom, hogy hasonló szellemben gondolkoznak erről a dologról, és nem győzik hangsúlyozni, hogy a rendőrségnek megerősítésre, biztatásra, támogatásra van szüksége. Egyetértek velük, teljes mértékben egyetértek. Amiket én elmondtam, és amit mi képviselünk, a Szabad Demokraták Szövetsége, az, úgy gondolom, semmiképpen nincs ellentmondásban ezzel a követelménnyel, a kettőt együtt kell figyelembe vennünk, és a kettőnek együtt kell egymás mellett léteznie.
Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a változásokat megfontoltan, kellő felkészülési időt biztosítva hajtsuk végre. 13 éve van hatályban a rendőrségi törvény, és 1998-ban született a büntetőeljárási törvény, a két legfontosabb törvény, amely a rendőrség munkáját szabályozza. Egészen biztos vagyok azonban abban, hogy ennyi idő elteltével akár utólagos hatásvizsgálatot, akár bármit veszünk alapul, az eljárás, a gyakorlat tapasztalatait mindenképpen hasznosítani kell, és végig kell gondolni, hogy jogalkotási szinten erre hogyan és milyen módon tudunk választ adni.
Arra szeretném valamennyi frakciót kérni, hogy a schengeni csatlakozást, a rendőrség feletti civil kontroll megteremtését ne tegyük a napi politikai csatározások részévé. Természetesen a szabad demokraták nyitottak minden olyan jó szakmai javaslatra, amelyek segítik e két cél elérését. Ahhoz azonban, hogy ne veszélyeztessük a nyugati határaink teljes átjárhatóvá tételét, ahhoz, hogy mielőbb választ adhassunk az egyes rendőrök működésével szemben a polgárokban megfogalmazott fenntartásokra, ahhoz az kell, hogy még ebben a félévben megszülessenek ezek a törvények, és az kell, hogy majd a második félévben visszatérjünk a rendőrségi törvény módosítására.
A Szabad Demokraták Szövetsége minden ésszerű javaslat támogatásában partner lesz, és nagyon szeretnénk, hogy ez a törvény mindannyiunk elégedettségére kerüljön majd elfogadásra és utána majd alkalmazásra.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
