LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a kormány az Országgyűlés elé beterjesztette a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosítását, valamint a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosítását, illetve egy törvényjavaslatot, amely az államhatárról szól.
E jogszabályi rendelkezések, módosítások célja - mint ahogy azt államtitkár úr és az előttem szóló Gál Zoltán képviselőtársam precízen és pontosan ismertette - a magyar határőrség és a magyar rendőrség integrációja. A mai kiélezett politikai klímában viszonylag szokatlan formában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Szocialista Párt, illetve mind az öt politikai parlamenti párt hajlandóságot mutatott arra, hogy hónapokkal ezelőtt megkezdjen egy egyeztetést, ami a határőrség és a rendőrség integrációjáról szól.
Először arra a kérdésre szeretnék választ adni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vajon miért is támogatta ezt az integrációs kezdeményezést, miért veszünk részt az ötpárti tárgyalásokon. A mi meggyőződésünk az volt, hogy két oka van: van egy jogi oka, egy integrációs oka, európai integrációs oka, és van egy ennél sokkal fontosabb társadalmi oka is, hogy a rendőrség kérdését a parlament plenáris ülésén, a jogalkotás keretei között kell hogy megtárgyaljuk.
Az első, európai uniós integrációs ok: 2008. január 1-jével a schengeni övezethez való egyértelmű csatlakozásunk után a magyar határőrizet technikai feltételei egyik oldalon szűkülnek, hiszen kevesebb határ őrizetére van szükség, a másik oldalon pedig többletfeladatok ellátásra van szükség akkor, amikor úgy tűnik, hogy a keleti határunk hosszú távon az Európai Unió határa lesz. Ennek a megerősítése, a szabályok újragondolása és különösképpen a kiváló teljesítményt nyújtó magyar határőrség erősítése, megmentése, szervezeti és személyi állományának biztosítása minden felelősen gondolkodó politikai erőt arra kellett hogy késztessen, hogy részt vegyen ezen a tárgyaláson.
Bennünket azonban egy másik cél is vezetett. Nem kerülhettük el azokat az eseményeket felkiáltójelek nélkül, amelyek az elmúlt egy esztendőben Magyarországon zajlottak, és itt mielőtt elfogultsággal vádolnának, elsősorban emberi jogi szervezetek véleményére hívnám fel a figyelmet. Úgy tűnik, hogy a magyar rendőrség - az elmúlt 16 esztendővel ellentétben - az utóbbi egy-két esztendőben sokat veszített társadalmi tekintélyéből. Szeretnék itt hivatkozni nem csak arra a szervezetre, amit Salamon László képviselőtársam már idézett a mai napirend előtti fölszólalásában.
A Helsinki Bizottság részletesen, több jelentésében is foglalkozott a rendőrség társadalmi megítélésével, helyzetével. Meggyőződésünk az volt a tárgyalások megkezdésekor, hogy a határőrség és a rendőrség integrációjának nemcsak technikai része lesz a két szervezet összevonása, hanem egy erősebb, hatékonyabb, jobb, nagyobb közbizalmat elérő, jobban működő szervezetet tudunk létrehozni, amelyben a civil kontroll, az alkotmányos jogi garanciák, a szolgáltató típusú rendőrség és nem a hatalmi típusú rendőrség fog érvényesülni a XXI. század Magyarországán. Ez egy nagyon fontos kérdés volt számunkra akkor, amikor megkezdtük a tárgyalásokat.
Sajnálatos események történtek azóta, erről tegnap a parlamentben sok szó esett még, és egyértelműen elmondhatjuk ma már, hogy a közbizalom jelentős mértékben rendült meg a rendőrséggel szemben. Nem véletlenül támasztjuk a további tárgyalások legfontosabb feltételeképpen azt, hogy a kormány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezt a közbizalmat mihamarabb helyreállítsa.
A tárgyalások folyamatában szeretném arra is felhívni a figyelmet - és ez csak nagyon enyhe kritika lenne -, hogy talán nem véletlenül vezettek ide az elmúlt egy év eseményei; hiszen amikor 2004-ben vagy 2006-ban az első és a második Gyurcsány-kormány kormányprogramját kezébe vette valaki, akkor rendészeti területen inkább azt tapasztalta, hogy ezt a kérdést periférikusan kezeli a kormányzat. Finanszírozási tekintetében, társadalmi megbecsülés tekintetében kevés az új, innovatív, kreatív elképzelés arról, hogy milyen is legyen a XXI. század szolgáltató rendőrsége; azzal ellentétben, hogy minden európai uniós országban az utóbbi években a belbiztonságra fordított pénzek aránya jelentősen növekszik. A migráció, a bevándorlás kérdései, más biztonsági kérdések - belbiztonságról beszélek - előtérbe kerülnek. Igaz, a honvédelmi kiadások folyamatosan csökkennek, de a belbiztonsági kérdések előtérbe kerülnek, és a ráfordított pénzek folyamatosan növekednek. Sem a 2004-es, sem a 2006-os kormányprogram ezeket a tendenciákat nem adta vissza érdemben. Talán ez a fajta szemléletmód, a rendőrségnek, a belbiztonságnak a periférikus kezelése is vezetett ahhoz a körülményhez, amelyben ma ezt a törvényjavaslat-csomagot kell megtárgyalnunk.
A tárgyalások folyamán ahhoz, hogy az általános vitára sor kerülhessen, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség fontos feltételeket támasztott. Abból indultunk ki - mondandómnak ez a második tétele -, hogy a határőrség talán a rendőrséggel ellentétben egy pontosan, precízen, jól működő szervezet, amelyre egyébként pártállástól függetlenül az elmúlt időszak kormányai jelentős összegeket költöttek, fektettek be a határőrség működésébe, ezért meggyőződésünk szerint az integrációnak nem lehet a határőrség a vesztese.
(10.50)
Azt gondolom, minden politikai párt meghallgathatta a határőrségben működő szakszervezeteknek, érdekvédelmi szervezeteknek a véleményét, amelyek erős aggályt fejeztek ki az integráció kapcsán. Féltik természetesen azokat a jól működő rendszereket, amelyeket az elmúlt időszakban létrehoztak.
Az Európai Bizottság számos alkalommal dicsérte meg a magyar határőrizeti munkát, ennek több tanújelét is tapasztalhattuk az elmúlt időszakban. Ezért számunkra a legfontosabb garanciális feltétel, hogy a ma szolgálatot teljesítő határőrök a továbbfoglalkoztatás tekintetében megfelelő garanciákat kapjanak a jövőre nézve, magyarul minden határőr, a határőri szervezet lehetőség szerint a legnagyobb épségben vészelje át ezt az integrációt, kapják meg a jogot és lehetőséget a további munkára, és az a szakmai tapasztalat, az a tudásanyag, az az életpálya, amit maguk mögött tudnak és megszereztek, ne vesszen kárba. Magyarul ennek az integrációnak ne a határőrség legyen az elsődleges vesztese. Ezt a szempontot természetesen nehéz lesz érvényesíteni, hogyha alaposan áttanulmányozzuk az alkotmányt és a rendőrségi törvényt, de ezeket a garanciákat a tárgyalások folyamán nagyon fontosnak tartottuk.
Másrészről pedig ha felelős jogalkotóként vagy különösképpen a rendőrségért és a rendvédelemért felelősséget érző törvényhozóként végiggondoljuk azt a programot, amely kormányprogram vagy államreformprogram formájában megfogalmazódott, ennek fontos feltétele volt a költséghatékonyság. Mi világosan akartuk és ma is akarjuk látni, hogy mennyibe kerül az integráció, milyen költségvetési hatástanulmányok készültek, és a leghatározottabban ellenezzük azt, hogy ennek az összevonásnak a forráskivonás legyen a célja. Csak akkor tudjuk támogatni majd a törvény elfogadását, hogyha ennek az összevonásnak nem a források megszüntetése, kivonása a legfontosabb célja és a legfontosabb paramétere, hanem kivételesen - ebben persze én magam mint önkormányzati vezető az összevonások tanulsága alapján szkeptikus vagyok - legyen egy olyan szervezet, ahonnan nem forrásokat von el az állam, hanem meghagyja a forrásokat, és a felszabaduló gazdasági lehetőségeket beruházások formájában visszaforgatja a rendőrség céljaira.
A finanszírozás hektikusságát Gál képviselőtársam az előbbi felszólalásában részletesen kiemelte. Amennyiben pluszforrások vannak a költséghatékonyság és -megtakarítás jegyében, akkor ezeket a határőrségnél és a rendőrségnél kell hagyni.
Nagyon fontos, hogy a schengeni követelményeknek teljes egészében megfeleljen ez a szervezeti struktúra, ezért nyilvánvaló, hogy a schengeni határőrizetbe tartozó határszakaszon a ma is működő határőrizeti egységeket nem gyengíteni, hanem jelentős mértékben erősíteni kell, akár még az ott működő rendőrségi szervezetek rovására is vagy ezen az áron is.
Mi úgy gondoltuk - a tárgyalások folyamán ezt is fontos feltételként szabtuk meg -, hogy a modernizáció kapcsán egy új, nem gyengébb, hanem jóval erősebb rendőrség szülessen ebből az integrációból. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a karrierpálya, az életlehetőség a szolgálati jogviszonyok újraszabályozásával és pontosításával világos legyen, hiszen egyes hírek szerint több ezer rendőr, illetve határőr hagyja el a pályát most, a jelenlegi jogalkotás, illetve a szolgálati szabályzat változásának hírére.
Nagyon fontosnak tartottuk, hogy az 1990-ben kialakított, részben továbbvitt megyei irányítási struktúra, a megyei rendőrkapitányságok szerepe, Budapesten a kerületi rendőrkapitányságok szerepe megmaradjon és ne sérüljön. Ebben az összefüggésben és ebben a kontextusban a regionalizációt nem támogatta a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség. Külön kérte garanciális elemként, hogy regionalizációra ne kerüljön sor. Ez nem azt jelenti, hogy a rendőrség és a határőrség kiszolgálását teljesítő logisztikai egységek, gazdasági szervezet, információs-technológiai, szervezeti háttér ne kerülhetnének integrálásra. Ez nem azt jelenti, azonban ragaszkodtunk ahhoz, hogy a megyei szervezeti struktúra továbbélhessen az integráció után is.
Nagyon fontos szempontként merült fel a civil kontroll erősítése ebben az előzetes ötpárti tárgyalássorozatban, amely jó néhány fordulóból állt, erre utalt Gál képviselőtársam is. A civil kontroll erősítésének több eszköze is van. Én nagyon fontosnak tartom például azt, hogy néhány hónappal ezelőtt a jogalkotási folyamat során az ügyészségi nyomozó hivatalok megtarthatták funkciójukat, nem kerültek át a katonai ügyészséghez például a rendőrök. Az ügyészségi nyomozó hivatalok tevékenysége nagyon fontos civil garancia a rendőrség fölött. Ez nem ehhez a jogalkotási terminushoz tartozik, de mégis fontosnak tartottam kihangsúlyozni.
A civil kontroll kapcsán felmerült egy új intézmény létrehozása, amiben nemcsak abban van vita közöttünk, hogy ki legyen az, aki az intézményben tevékenykedő szakértőket, vizsgálókat kinevezi, hanem abban is, hogy milyen jogkörrel járjon el. Mi támogatni tudjuk azt, amit a törvényalkotó, a jogalkotó előterjesztett, az előterjesztő képviseli ezt az álláspontot, azonban fontosnak tartjuk, hogy pontosan szabályozzuk, ki fordulhat a panasztestülethez. Ebben több variáció is felmerült. A jogi érdekeltség, illetve a jogiérdek-nélküliség, a közvetlen érintettség vagy a képviselet lehetősége. Ezeket a kérdéseket pontosan kell szabályozni.
Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy ez nem jelenti azt, hogy ne fordulnának nagyon sokan adott esetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Nem mentesít ennek az intézménynek a létrehozása az alól, hogy a közigazgatási eljárási törvény keretében megnyílik a panaszok kivizsgálásának és orvoslásának a lehetősége.
Nagyon szeretnénk azt elkerülni, hogy ez egy bürokratikus, áldemokratikus panaszfórum legyen, és megbénítsa az érdemi munkát. Egy olyan szervezetet kellene talán létrehozni, amelyik hatékony, amelyik pontosan leszabályozott, és segíti a rendőrséget abban, hogy a társadalmi kontroll, a civil kontroll érvényesüljön.
Azonban nem mehetünk el azok mellett az események mellett szó nélkül, amelyek az elmúlt egy évet jellemezték a társadalom viszonya és a rendőrség viszonya vagy egyes panaszok kivizsgálása és metódusa okán. Fontos pontosításokkal éltünk. Kértük például, hogy a tömegoszlatási eszközöket szabályozzuk újra ennek a vitának vagy ennek a tárgyalásnak az eredményeképpen. Úgy tudom, erre megegyezési szándék mutatkozik mind a kormánypárti frakciók, mind pedig a kormány részéről.
Nagyon fontosnak tartjuk az országos rendőrfőkapitány és a miniszter jogkörének pontosítását is, különösképpen az elmúlt fél esztendő eseményeit illetően. Én azt gondolom, ebben is érdemi kompromisszumot tudnánk kötni.
Szeretném jelezni tisztelt képviselőtársaim és az Országgyűlés számára, hogy az elmúlt napok eseményei, mint önök pontosan tudják, félbeszakították az ötpárti tárgyalásokat. Én azt gondolom, hogy kétszer aláhúzandó a félbeszakítás, mert nem arról szólt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakcióvezetője, hogy megszünteti vagy befejezi az ötpárti tárgyalásokat, hanem megszakítottuk, és arra kérjük a kormányzatot, hogy a kormányzati felelősség jogával és kötelességével élve tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a rendőrség felett a társadalmi bizalom, kontroll, illetve a közbizalom jelentős mértékben erősödjön.
Én azt gondolom, ma az adófizető állampolgárok egyik legalapvetőbb elvárása, hogy ha már a szociális biztonságukat nem tudja az állam garantálni, legalább a fizikai biztonságukat garantálja. És ez a biztonságérzet az, amely nagyon súlyos csorbát szenvedett.
Én tudom, hogy a tegnapi napon pártállástól függően megítélték vagy nem ítélték meg az őszi események és a rendőrség szerepét, de azért, igen tisztelt képviselőtársaim - most döntően rendészeti kérdésekkel foglalkozó képviselők vannak a teremben -, azt gondolom, hogy az ősszel elkövetett és a rendőrség rovására, számlájára írható, vádemelési szakba is eljutott bűncselekmények és a most elkövetett bűncsekmények között nincs különbség. És abban sincs igazából különbség, hogy tavaly ősszel és most sem kezelte jól maga a rendőrség a történteket. Arra utalok, hogy rendőri vezető szájából egy demokratikus jogállamban nem hangozhatnak el olyan mondatok, hogy egy másik rendőri vezető azért ír róla egy objektív, pontos tényfeltáró tanulmányt, mert az állására vágyik. Egy kormányzó politikai erő vagy egy demokratikus parlament nem tűrheti azt el, hogy egy fegyveres testületen belül hatalmi vita vagy irányítási válság legyen. Ez tűrhetetlen dolog, ez nem magyaráz meg semmit.
Az sem tűrhető, hogy rendőri vezetők a rendőrségi törvény egyik legfontosabb garanciális szabályát, az azonosíthatóság szabályát és alapelvét úgy írják fölül, hogy az azonosító jelek lezuhantak, leestek a földre.
Az a tendencia sem hagyható szó nélkül, amikor egy rendőri vezető azt mondja, hogy nem vertek embereket a rendőrök, vagy nem rugdostak földön fekvőket, hanem belebotlottak a lábukba. Én azt gondolom, hogy ezek a mondatok egy társadalomban hosszú távon nem maradhatnak következmények nélkül. Nyilvánvaló, hogy a bizalom megrendülése a rendőrség irányába ezekkel a tendenciákkal is összefügg.
Ha megnézik azt, hogy az utóbbi napokban a rendőrség milyen álláspontot képviselt, érdemes május 14-e, 15-e és 16-a rendőrségi kommunikációját megfigyelni. Május 7-én egy fiatal nő öt rendőr ellen tesz büntetőfeljelentést, akik állítólagosan megerőszakolták. Az ártatlanság vélelme nyilván ezeket a rendőröket is megilleti, ezt fontos hangsúlyozni, de mégis tettek egy ilyen feljelentést. Egy hét telik el, és a rendőrség nem azt mondja, hogy kivizsgálja majd ezeket az eseményeket, alapos vizsgálatot indít, hanem azonnal próbál magyarázkodni, azonnal próbál cáfolni.
És ha megengedik, azt gondolom, hogy a mostani események - tegnap hallhattunk arról, hogy rendőrök talán emberrablásba keveredtek, ilyen hírek érkeztek a parlamentbe vagy jelentek meg a hírportálokon, lopásba keverednek rendőrök, volt rendőrnek talán a móri bankrabláshoz is köze van -, ezek a hírek nem erősítik a közbizalmat. De az őszi hírek sem erősítették meg a közbizalmat. Mert a közbizalomhoz nemcsak az tartozik hozzá, hogy a kormánypártok mellett szavazók körében legyen a rendőrségnek magas az ázsiója, hanem a rendőrségtől az elmúlt 16-17 évben mindenki azt várta el, hogy a társadalom minden szegmensében tekintélyt tudjon magának teremteni, és legyen meg iránta a közbizalom.
(11.00)
A rendőrségnek azok körében is ki kell vívnia a közbizalmat, akik adott esetben nem a kormánypártok mögött állnak. Nem a kormánynak van rendőrsége, hanem az államnak van rendőrsége, ahova minden adófizető hozzátartozik, és az állam mindenkiért köteles felelősséget vállalni.
Nagyon bízom abban, hogy a következő egy-két hétben a kormánypártok és a kormány képesek lesznek olyan lépéseket tenni, amelyek helyreállíthatják a rendőrség társadalmi tekintélyét. Fontos jogi lépések is következhetnek ebből, fontos törvényalkotási lépések is következhetnek ebből. Azt gondolom, hogy a mi pártunk - akár elhiszik, akár nem - rendelkezik azzal a felelősségvállalási képességgel, hogy ehhez a szükséges támogatást meg fogja adni, és azt gondolom, hogy ezeknek a lépéseknek a megtétele után a tárgyalások folytathatóak.
Nem szeretnénk abba a helyzetbe keveredni, hogy a politikai huzavona miatt január 1-jével ez az integráció ne jönne létre. Egy nagyon fontos határidő 2008. január 1-je, nem sok várakozási idő van, azonban a döntés lehetősége és a helyzet megoldásának kötelessége most a miniszterelnök kezében van, illetve a kormánypártok kezében van. Az ő felelősségük a közbizalom helyreállítása. Az Országgyűlés egyik legnagyobb frakciója, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség készen állt a tárgyalásokra, eljutott a törvényjavaslat-csomag az általános vitáig, és a közbizalom helyreállása után készek vagyunk ezt a megbeszélést a megegyezés érdekében, egy erősebb, szolgáltató, minden magyar honfitársunk pártján álló rendőrség érdekében folytatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
