DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A népek, nemzetek együttélésének történetében kezdettől fogva jelen van az az intézmény, amely kifejezi a politikai vagy társadalmi konfliktusok elől menekülni kényszerülő személyekkel szemben a szolidaritást. E szolidaritás lényege, hogy a menekülők számára biztosítsa egy új élet felépítésének lehetőségét. Az antik görög világban kialakult, majd a keresztény középkor folyamán továbbfejlődött azilum fogalomból létrejött a nemzetközi jog modern menedékjog-intézménye.
A menekültek helyzetére vonatkozó, 1951-ben elfogadott genfi konvenció mérföldkövet jelentett a menedékjog modernkori történetében, egységbe foglalva a menekültvédelem rendszerének alapelveit, és máig a rendszer sarokkövének tekinthető. A menedékjog intézményének jelentősége a magyar történelem során is számos esetben megmutatkozott, mint például 1956-ban, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete 200 ezer, a forradalom leverését követően elmenekült magyar számára nyújtott védelmet.
Magyarország a menekültvédelem iránti elkötelezettségét bizonyítandó, 1989-ben csatlakozott a genfi egyezményhez. Hazánk az egyezmény részeseként a legsebezhetőbb és leghátrányosabb helyzetű embercsoportok jogainak biztosítására és védelmezésére vállal kötelezettséget. A menedékjog alkotmányban biztosított alapvető jog, amelyet a Magyar Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint azoknak a nem magyar állampolgároknak nyújt, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási vagy politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott, és akik számára a védelmet sem származási országuk, sem más ország nem biztosítja.
Az alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében elsőként a hatályos menedékjogról szóló törvény szabályozta átfogóan a menedékjog tárgykörét. A törvény megalkotásának célja az volt, hogy keretet adjon az alkotmányban és a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeknek, és érvényesítse az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét az olyan külföldi személyek vonatkozásában is, akik számára a védelmet hazájuk vagy más ország nem tudja garantálni.
A jogalkotó a szabályozás kialakítása során figyelembe vette az ország adottságait, a humanitárius hagyományokat, a nemzetközi gyakorlatot, a magyar menekültügy működésének addigi tapasztalatait, továbbá eleget tett az Európai Unió szabályozásához és a tagállamok jogszabályaihoz való közelítés követelményeinek.
Az elmúlt tíz év során a hatályos törvény több módosításon esett át. A jogalkotó egyrészt időről időre kísérletet tett a szabályozás továbbfejlesztésére a jogalkalmazói tapasztalatok alapján, másrészt hazánk európai uniós csatlakozására tekintettel az európai közösségi joggal való összhang megteremtése is szükségessé tette a törvény módosítását. Az európai menekültügyi politika a hágai program elfogadása óta látványos fejlődésnek indult, amelynek következtében jelentősen megnőtt a harmonizálandó joganyag mennyisége. Az Európai Unió menekültügyi jogalkotásában egyben minőségi változás is bekövetkezett. A szabályozás a menedékjog teljes spektrumára kiterjedt, továbbá egyre hangsúlyosabbá váltak az anyagi jogi rendelkezések. Ennek ékes példája a kiegészítő védelem jogállásának létrehozása.
A hatályos menedékjogról szóló törvény kis részben ugyan eleget tesz a közösségi irányelvek átültetésére vonatkozó kötelezettségünknek, a jogalkotás azonban számos területen késedelmet szenved. A befogadási feltételekről szóló, az ideiglenes védelemről szóló és az egyes státusokról rendelkező kvalifikációs irányelvnek megfelelő belső jogi szabályozás megalkotása elengedhetetlen annak megelőzése érdekében, hogy az Európai Bizottság által megindított kötelességszegési eljárás eredményeképpen az Európai Bíróság súlyos pénzbírsággal sújtsa hazánkat.
A jogalkotónak szem előtt kell tartania azokat a változásokat is, amelyek a világ és hazánk menekültügyi helyzetében az elmúlt években végbementek. A XXI. században a kormányzatok egyre nehezebben tudják humanitárius indíttatásukat és kötelezettségüket az ország szükségleteivel, illetve a politikai realitásokkal összeegyeztetni. Ebből adódóan a menekültvédelmet sajátos kettősség jellemzi: szolidaritást vállalni az emberiség legfenyegetettebb helyzetű csoportjaival, ugyanakkor megfelelni az e feladatra létrehozott nemzetközi rendszert érintő kihívásoknak.
A Magyarországra menekülők számát és nemzetiség szerinti összetételét jelentősen befolyásolja a környező országok Európai Unióhoz történő csatlakozása, illetve a hazánkhoz közeli konfliktushelyzetek rendeződése. A menekültügy terén mind nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi és nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés. A hatályos, menedékjogról szóló törvény kereteit az említett tényezők annyira szétfeszítik, hogy szükségesnek látszik egy új, a jól bevált megoldásokat fenntartó, ám a XXI. század menekültügyi jogalkotási igényeinek is megfelelő jogszabály megalkotása.
Tisztelt Országgyűlés! Az új menedékjogról szóló törvényjavaslat tiszta, átlátható rendszerben állítja elénk a hazánkban védelmet kérő külföldiekre vonatkozó szabályozást. A javaslat szerkezeti felépítése eltér a hatályos törvényétől, az általános rendelkezéseket követő önálló fejezetekben rendelkezik az elismerést kérő, az elismert menekült, az oltalmazott, továbbá a menedékes jogállásáról.
Az eljárási rendelkezéseket tartalmazó fejezetek tagolódásának logikája az anyagi jogi fejezetekéhez igazodik. Az eljárás közös szabályait a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre, majd a menedékeskénti elismerésre vonatkozó fejezetek követik.
(11.40)
A javaslat meghatározó újdonsága az oltalmazott jogállás bevezetése, amely a kvalifikációs irányelvben megjelenő kiegészítő védelem intézményét honosítja meg a magyar jogban. A kiegészítő védelem valójában nem más, mint a genfi egyezmény szerinti menekültvédelem leképezése a származási országokban súlyos sérelem veszélyével fenyegetett személyeknek. Ennek megfelelően az oltalmazott jogállása, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a menekültével egyezik meg. Az oltalmazott ágazati jogszabályban történő megjelenítése éppen ezért csak akkor szükséges, ha valamely jogszabály az oltalmazott részére a menekülthöz képest eltérő jogokat és kötelezettségeket kíván megállapítani.
Az eljárási szabályok megállapítása során szem előtt tartott legfontosabb célkitűzés a hatékonyság fokozása, valamint az emberi jogok messzemenő tiszteletben tartása volt. A javaslat a menekültügyi eljárást úgy kívánja gyorsabbá és hatékonyabbá tenni, hogy az ne járjon az elismerését kérő jogainak az elérni kívánt céllal arányban nem álló csorbításával.
A menekültügyi eljárásban számos garanciális szabály óvja az alapvető jogok érvényesülését. A javaslat már az alapelvek körében utal arra, hogy a nemzetközi emberi jogi dokumentumok a szabályozás alkalmazásának megkerülhetetlen hátterét képezik. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a gyermek érdekének, a család egységének, valamint elismeri a sajátos szükségletekkel rendelkező személyek, a kísérő nélküli kiskorúak, az idősek, a fogyatékkal élők különleges bánásmód iránti igényét. Garanciális jelentőségű az a rendelkezés, amely szerint a kérelem vizsgálata mindenkor a kérelmező egyéni helyzetének értékelésén alapul. A javaslat kidolgozása során több társadalmi szervezet mellett nagy segítséget jelentett az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának közreműködése, akik gyakorlati tapasztalataikkal is hozzájárultak a szabályozás csiszolásához.
A garanciák hangsúlyozása mellett a javaslat határozottan fellép a menedékjoggal visszaélni kívánó kérelmezőkkel szemben. Az e célt szolgáló legfontosabb intézmény az ismételt kérelmekhez fűződő halasztó hatály alóli kivétel meghatározása, amelynek értelmében azt a kérelmezőt, aki két sikertelen kérelem után nyújt be újabb elismerés iránti kérelmet, nem illeti meg az ország területén való maradás joga, továbbá nem jogosult ellátásokra és támogatásokra sem. Másrészt az azonos ténybeli alapon nyugvó ismételt kérelmet a javaslat szerint a hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A kérelmek elbírálása körében a legfontosabb újításként az eljárás két szakaszra bontását kell említenem. Az előzetes vizsgálati eljárásban mérlegelést nem igénylő, objektív tényezők mentén kerül sor a menedékjog intézményével visszaélők kiszűrésére, és ennek következtében az eljárás második fázisában a menekültügyi hatóság nagyobb figyelmet szentelhet az érdemi vizsgálatra alkalmas kérelmekre.
A javaslat a magyar menekültügyi szabályozás történetében elsőként, a közösségi jognak megfelelően, gazdag példálózó szempontrendszer felállításával nyújt segítséget a jogalkalmazónak a kérelmek érdemi vizsgálatához. Ha e szempontokat az irányelvek előírásainak megfelelően valamennyi tagállam megjeleníti nemzeti jogában, az hozzájárul az Európai Unió azon célkitűzésének megvalósításához, hogy az elismerés iránti kérelmek értékelése azonos mérce alapján történjen. A javaslat a hatályos törvénytől eltérően nemcsak az elismerés visszavonására okot adó körülményekről, hanem, jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve, magáról a visszavonási eljárásról is rendelkezik. Az eljárás speciális jellegére tekintettel elkülönült szabályozást nyer a menedékeskénti elismerés. Az ideiglenes védelemre jogosultként elismert személyek kérelmének elbírálására rövidebb határidőn belül, egyszerűsített eljárásban és szempontrendszer alapján kerül sor.
A javaslat szabályozása szem előtt tartja a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseivel való összhang megteremtésének követelményét. Tekintettel arra, hogy az említett törvény, röviden a Ket. a menekültügyi eljárásban szubszidiáris jogszabályként alkalmazandó, mindazon esetekben, amelyekben a menekültügyi eljárás specialitása indokolja, a javaslat a Ket.-től eltérő rendelkezéseket állapít meg.
Tisztelt Országgyűlés! A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény elfogadásával a jogalkotó már új fejezetet nyitott a magyar migrációs jog történetében. E falak között az ellenzéki padsorokban már akkor megfogalmazódott az új menedékjogi törvény megalkotása iránti igény, amely napjainkra jogharmonizációs kötelezettségünk miatt égető szükséggé vált. A menedékjogról szóló törvény elfogadása a külföldiekre vonatkozó szabályozás megalkotásának és megújításának újabb mérföldkövét jelentheti.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslat támogatását. (Taps.)
