DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat döntő részben a menekültügyi egyezményeknek és az uniós jogszabályoknak - elsősorban három irányelvnek - megfelelő szövegezést tartalmaz. Úgy, ahogy a korábban szólók elmondták, új státust is létrehoz ez a javaslat, az oltalmazottét. Az eljárási szabályok is változnak a korábbi törvényhez képest jelentősen, de nem annyira, mint amennyire az irányelvek erre lehetőséget adnának, és az ellátási szabályozás is módosul.
Az újabb, az oltalmazotti státus létrehozása bizonyos mértékig szükségszerű, de minden bizonnyal nagyon komoly problémákat is fel fog ez vetni: az eddigi befogadottak teljes felülvizsgálata, a régi és az új befogadottak, valamint az oltalmazott elkülönítése.
Megfontolásra érdemes, hogy más módszerrel történjen meg a jogharmonizáció, mert így a bevándorolt-letelepedett problematika fog megismétlődni. A finanszírozás megoldatlansága már az előterjesztésben is látszik, amikor ez szerepel: „A jogharmonizációból eredő ellátással összefüggő állami feladatok jelentős része az Európai Unió pénzügyi alapjaiból, elsősorban az Európai Menekültügyi Alap eszközeinek felhasználásával 2010-ig pótlólagos források nélkül megvalósítható, feltéve, hogy a végrehajtáshoz szükséges önrész az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium költségvetésében biztosított.” Álláspontunk szerint egy törvényjavaslatban ilyen szinten bizonytalan szöveg nem szerepelhetne, különös tekintettel arra, hogy az eljárási változások költségvonzataival, az eljárás duplikálásával - az előzetes vizsgálati eljárásra gondolok - az előterjesztés egyáltalán nem foglalkozik.
A javaslatról részleteiben a következőket szeretném elmondani. Az eljárásban szerepel a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként, azonban a nemzetbiztonsági ok nem elutasítási ok menekültként való elismerésként vagy a menekültstátus visszavonásakor; csak az oltalmazottként és menedékesként elismerést zárja ki. Megjegyzendő, hogy az elmúlt években volt rá példa, hogy a madridi robbantásokban részt vevő egyik terrorista hazánkban folyamodott menekültstátusért.
Az 5. § (2) bekezdés a) pontját szükséges lenne pontosítani, mert az együttműködés így nagyon tág lehet, az együttműködést konkretizálni kellene a 2005/85/EK irányelv 11. cikkének vagy a 2004/83/EK irányelv 4. cikkének (1)-(2) bekezdésében megfogalmazottak szerint.
A 6. § szabályozza az üldözés fogalmát. Alapvetően pontosan ülteti át a nemzetközi menekültügyi szabályozást, azonban a 2004/83/EK irányelv 5. cikk (3) bekezdésének szűkítő lehetőségét ez nem veszi át. Álláspontunk szerint ezt meg kellene fontolni, és ebbe a szabályozásba átültetni.
A 7. § (5) bekezdése szerint: „A miniszter menekültként ismeri el azt a harmadik ország vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főbiztossága által menekültként elismert külföldit, akire nézve a menekültügyi hatóság a genfi egyezmény alkalmazhatóságát megállapította.” Ezeket kvótamenekültnek nevezi az indokolás, ami jól mutatja a jogintézmény lényegét, azaz például több tízezer ember átmenekült Ruandából Burundiba, ahol menekültként elismeri őket valamelyik hatóság, majd a Magyar Köztársaság menekültként ismer el egy kvóta szerint közülük bizonyos számút, és a menekült már Magyarország területére beléphetne így, és itt tartózkodhatna ebben az esetben. Gyakorlatilag ez így végső soron akár áttelepítési programként is működhetne. Ezt nyugat-európai országok is és Kanada is alkalmazta esetenként, például a délszláv háború idején, de megítélésünk szerint Magyarország semmilyen szempontból nincs felkészülve egy ilyen áttelepítésre, és ilyen nemzetközi kötelezettség sem terheli, ezért ezt rendkívül aggályosnak és hibásnak tartjuk.
A 9. § a menekült jogállásáról szól, a menekült kötelezettségeit azonban nem sorolja fel, ezek nem szerepelnek benne, de célszerű lenne a menekültek kötelezettségeit is - például a hazai jogszabályok betartása, együttműködési kötelezettség s a többi - megjeleníteni ebben a fontos szakaszban.
Az oltalmazott, illetve a menedékes státus megszűnésénél kimaradtak az idegenrendészeti szabályozással lehetséges kapcsolódási pontok lezárásai. Csak ha a menedékes szerez letelepedési engedélyt, akkor szűnik meg a státusa. Mindenképpen rendezni kellene megítélésünk szerint ezeket a lehetőséget, végig kellene gondolni, hogy a menekült, az oltalmazott, illetve a menedékes milyen más engedélyhez juthat, ha például benyújt egy EK-letelepedési engedélykérelmet, hogy a továbbiakban más országokban is dolgozhasson, vagy családi kapcsolatba kerül egy Magyarországon élő EGT-állampolgárral.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy, ahogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor elmondtam, rendkívül aggályosnak tartjuk a törvényjavaslat 38. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabályt, amit akkor is idéztem, most is megteszem, hogy a menekültügyi eljárásban kétség esetén az elismerést kérő javára kell dönteni. Ezt rendkívül aggályosnak és veszélyesnek tartjuk a jelenlegi formájában, mert ahogy elmondtam korábban is, ennek az eljárásnak az a jellegzetessége, hogy szinte csak az ügyfél nyilatkozata áll rendelkezésre a döntéshez. Ennek megfelelően az eljáró ügyintézőnek tolmács segítségével kell kialakítani valamilyen véleményt a menedékkérő történetéről. Ebben az esetben különösen igaz - igaz lehet, pontosan -, hogy messziről jött ember sok mindent tud mondani, ugyanakkor a menekültügyi szervnek gyakorlatilag nagyon kevés eszköze van, sok esetben semmilyen eszköze sincs az állítások ellenőrzésére, hiszen a kérelmező országához nem fordulhat.
A kétség fogalma teljesen bizonytalan, határai pedig nehezen állapíthatók meg, és ebből a szempontból a bírósági szakasz nagyon furcsa lehetne. Ez egy olyan szakasz, amelyet minden valamirevaló embercsempész azonnal kihasználhatna, és rengeteg új kérelmet bizonyosan nem lehetne feldolgozni. Nem tudom, hogy a törvényjavaslat előkészítői szakértői egyeztetés során gondoltak-e erre a lehetőségre.
Utalok arra, ami a törvényjavaslat indokolásában szerepel, az in dubio pro reo elv alkalmazására, amit aggályosnak tartunk. Döntő lehet az elbírálásban a menekültügyi országinformációs adatbázis, amely alapján eldönthető, hogy az adott országban, területen milyen potenciális, menekültüggyel kapcsolatos veszélyek merülhetnek fel, illetve vissza lehet-e oda személyeket küldeni.
A 39. § (2) bekezdése szerint a menekültügyi eljárásban a menekültügyi hatóság és a bíróság köteles beszerezni a miniszteri irányítás alatt álló országinformáció szolgáltatásáért felelős szerv jelentését, tehát mind az alapeljárásban, mind a jogorvoslati szakaszban. Ez a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól különálló szerv lenne; de vajon milyen szerv lehet ez, ha nem a menekültügyi? - tehetjük föl a kérdést. A kétség mellett ezáltal a döntés egy másik eleme is igen kérdésessé válhat, így a döntéshozatal alapjai kérdőjelezhetők meg.
(12.10)
A 43. (8) bekezdésének b) pontja szükségtelenül kiterjesztő, hiszen az irányelv, amelyre az indokolás hivatkozik, csak a menedékeseket célozza, így viszont sokkal-sokkal szélesebb kört ölel föl. Ez a b) pont egész kiterjesztően is értelmezhető, van rá európai gyakorlat is, hogy például a HIV-fertőzött bűnözőt nem lehet ilyen szakasz miatt az adott országába visszaküldeni.
Megfontolandó, tisztelt Országgyűlés, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal - és itt az 55. §-ra utalok, ne csak az érdemi eljárásban vegyen részt, hanem már az előzetes eljárásban, hiszen ez indokolt lehet.
Az 57. § indokolása bemutatja, hogy alapvetően a kérelmezők és azok segítőinek szemszögéből határozták meg a törvényjavaslat előkészítői eljárást. A (2) bekezdésben az orvosszakértői véleménnyel valamennyit finomított a korábbi tervezet megfogalmazásán. Az (1) bekezdés e) pontja szintén meglehetősen problematikus, hiszen a ragaszkodás ideje sincs tisztázva, amely akár a döntésig is eltarthat. Véleményem szerint nem kellene az embercsempészeket és a közokirat-hamisítást elkövetőket ilyen lehetőséghez juttatni.
Viszont arról is szót kell ejteni, tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényjavaslat milyen opcionális lehetőséggel nem foglalkozik vagy lehetőségeket hagy figyelmen kívül. Ilyen például megítélésünk szerint a 2003/9/EK irányelv 9. cikke, amely arra utal, hogy a tagállamok közegészségügyi okokból megkövetelhetik a kérelmezők orvosi vizsgálatát. Vagy ugyanennek az irányelvnek a 16. cikke (2) bekezdése: a tagállamok megtagadhatják a befogadási feltételek biztosítását, ha a menedékkérő nem tudja igazolni, hogy a menedékjog iránti kérelmét az adott tagállamba érkezését követően az ésszerűen lehetséges legrövidebb időn belül benyújtotta. Vagy kimaradt szintén a törvényjavaslatból a 2004/83/EK irányelv 8. cikke. Ez a cikk a belföldi védelem elvét fogalmazza meg, ezt szabályozza, amit opcionálisan alkalmazhatnak az irányelvet átültető tagállamok.
A 2004/83/EK irányelv 34. cikke szerint a tagállamok támogatást nyújthatnak a menekült, illetve a kiegészítő védelemben részesített azon személyek részre, akik haza kívánnak települni. Álláspontunk szerint ez egy meglehetősen fontos szakasza az irányelvnek, ugyanakkor sokat elárul, hogy ez sem került bele az előterjesztésbe, nem jelennek meg a végrehajtási rendeletben vagy más jogszabályokban sem. A megfelelési táblázat szerint ez opcionális rendelkezés, amit nem kívánunk átültetni. És még lehetne folytatni a sort azokról a lehetőségekről, amit a törvényjavaslat nem alkalmazott.
Összegezve, tisztelt Országgyűlés, azt mondjuk, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja szerint törvényre szükség van, azonban megítélésünk szerint nagymértékben a menekültek és a hozzájuk kötődő szervezetek igényeit vette figyelembe ez a törvényjavaslat, azokat tartalmazza. Az irányelvek szakaszai között szembetűnő a mazsolázás, gyakorlatilag alig kíván biztonsági garanciákat átültetni, ugyanakkor több lehetőség is található a tervezetben, amely nagyon gyorsan a menekültek célországává tehetné Magyarországot. A hatóságok helyzete viszont nagyon kiszolgáltatott, erre már többször is utaltam, ezen mindenképpen változtatni kell.
Az általam elmondottakra tekintettel szükséges a biztonsági garanciák beemelése. Erre vonatkozóan várunk módosító javaslatokat. Enélkül a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára nem elfogadható ebben a formájában a T/2935. számon benyújtott, a menedékjogról szóló törvényjavaslat. Abban bízunk, hogy a parlamenti tárgyalás során megszületnek ezek a kívánatos módosító indítványok, és ha ez a helyzet bekövetkezik, és olyan módosító indítványok kerülnek benyújtására, amelyeket támogatni tudunk, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség végső soron ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)
