MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Rendkívül fontos lépést teszünk meg, és úgy gondolom, nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni. Hadd mondjak el egy példát. Szigligeten van egy nádfedeles parasztházam 40 éve, és az alkotóházból fel szoktak jönni oda íróbarátok, Göncz Árpádtól Esterházy Péterig nagyon sokan, és mindegyiknek feladtam egy tesztkérdést - rengeteg volt a filosz, a filozopter köztük -, hogy miért volt előbb a bronzkorszak, mint a vaskorszak. Tízből, húszból egy, ha meg tudta válaszolni - Esterházy Péter meg tudta válaszolni -, hogy a réz olvadáspontja jóval alacsonyabb, mint a vasé, ezért egyszerű tűzön megolvadt, és ez egy korábbi kultúrát jelent. Az egész kultúra erre épült, erre a technológiai tényre.
Tehát mindig meg kell nézni a technológiát, mert csak úgy tudjuk megérteni és alapozni a dolgokat. Így a digitális technológia alapjait is meg kell nézni, hiszen erre tanított a tanítómesterem, Simonyi Károly professzor úr, aki A fizika kultúrtörténetét is írta, és aki integratíven azt mondta, hogy nincsenek külön humani órák, nincs külön reáltudomány, nincs külön matematika, fizika, elektronika és így tovább, egy hatalmas ismeretelmélet van, és azon belül egy-egy részt művelünk, de mindenhez értenünk kell, és tudnunk kell.
Most hadd mondjam el azt, hogy a digitális technikának köszönhető mindez. A digitális technika azt jelenti, hogy számjegyekké alakítunk át minden paramétert, utána a számjegyeket visszük át impulzusok formájában, majd visszaalakítjuk. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de bizony 50-60 év kellett, míg eljutottunk oda, hogy a műholdakon keresztül forgalmazni tudunk, míg mobiltelefont tudunk használni. Ezek mind-mind impulzusokkal és kódmodulációval működnek.
Szeretném megemlíteni egy kiváló villamosmérnök, Alec Harley Reeves nevét, aki 1937-ben, 35 éves korában létrehozta korszakalkotó találmányát, a pulzuskód-modulációt. Ez akkoriban a fantazmagóriák világába tartozott, semmi realitása nem volt. Akkor még csak elektroncsövek álltak rendelkezésre, és egy ilyen pulzuskód-modulációs berendezéshez 400-500 elektroncső kellett volna. Ne felejtsük el, hogy nem sokkal később kezdték építeni az első nagy számítógépet, az ENIAC-ot, amely 18 ezer elektroncsövet tartalmazott, 30 tonna volt a súlya, és egy kisvárosnyi elektromos energiát fogyasztott el. Gondoljuk meg, hogy ma ennek a tudása egy kis mikrocsipben van benne, amely adott esetben a karóránkban vagy a mobiltelefonunkban van.
Tehát óriási fejlődés indult meg, de voltak olyan zseniális emberek, akik anélkül, hogy lett volna valami realitása a dolognak - ilyen volt Reeves is, aki utána egyébként részt vett hazája katonai erőfeszítéseiben is, illetve a német-francia háború idején a francia radar kidolgozásában segített.
A digitális technika fejlődése lassan haladt. Először elektroncsöveket használtunk, utána 1947-ben a Bell Laboratóriumban három amerikai tudós, Brattain, Bardeen és Shockley - az ő neve a legismertebb - feltalálta a tranzisztort, amiért Nobel-díjat kaptak 1956-ban, és lassan elkezdett fejlődni a tranzisztoros világ. Először germánium, majd szilícium alapú tranzisztorok jelentek meg. Nem sokkal később megindult a mikroelektronika fejlesztése, fejlődése.
Az első tranzisztoros számítógép 1961-ben jelent meg, amely már hasonlított a mai gépekhez. Az első integrált áramkörök 1962-65 között jelentek meg, például a Texas Instruments TTL-technológiájával. Ezeket már én is megismerhettem, és magam is szerény módon részt vehettem ebben a fejlődésben és digitális fejlesztésben, hiszen '66-ban digitális osztóra kaptam szabadalmat, '67-ben televíziós jelsorozatok digitális előállítására. Ez annyira megelőzte a korát, hogy csak jó húsz év múlva került sor ennek a használatára, amikor már közhellyé vált, és letelt a húszéves szabadalmi oltalom; '69-ben a digitális impulzusgenerátor, amely nagyon sok tudományos laboratóriumban működött.
1971-ben jelent meg az első mikroprocesszor, az Intel 4 bites, 4040 típusjelű, ez fantasztikus volt számunkra, állandóan ámultunk az elektronika hihetetlen fejlődése során, de ez még semmi sem volt, egy Moore nevű tudós alkotta meg azt a törvényt - '65-ben -, hogy az egy lapkán elhelyezhető elemek száma másfél évenként megduplázódik. Ez hihetetlen szám, gondoljuk meg, hogy azóta eltelt 35 év, és bizony, már milliárdnyi tranzisztort helyeznek el egy lapkán. Tehát fantasztikus a fejlődés.
Ez a technológiai talaj volt az, amely lehetővé tette a digitális televíziózás létrejöttét, és bár laboratóriumban már 20 évvel ezelőtt is volt digitális televízió, de a rendszernek óriási az időállandója, hiszen a világon sok száz millió - ha nem milliárdnyi - televíziókészülék van, és tulajdonképpen ez határozza meg azt, hogy mikor lehet áttérni digitális átvitelre is a televíziózásban, ami hihetetlen nagy minőségi ugrást jelent. Hiszen a digitális technikának az a nagy előnye, hogy ha egyszer megtörtént az átalakítás analóg jelből digitálissá, utána bárhányszor ismételni lehet, a minőség nem változik. Ez azt is jelenti, hogy akár örök életűek lehetnek az így rögzített képek, mert állandóan frissíteni fogják majd, ha a CD-k, DVD-k meg fognak öregedni.
(1.00)
Tehát egy óriási fejlődés révén egy teljesen új világba kerültünk be, és sok tízezer tudós, fejlesztő, kutató munkája során jutott el az emberiség ide, hogy ezt megteheti.
A másik, amit már itt más felszólalók is említettek, hogy megszűnt a sávszélesség problémájának rettenetes szorítása. Kvázi arról beszéltünk, hogy a sávszélesség nemzeti kincs, hiszen mindig osztoztak a földfelszíni sugárzásban az országok és a felhasználók egymással. Most egy nagy bőség lép fel, hiszen a tömörítési eljárások a redundanciát csökkentik, hiszen végső soron a képnek az emberi agyba kell bejutnia, és tudjuk, hogy korlátozott a mennyiség, amit az emberi agy a szemen keresztül be tud fogadni. A televíziós képeknek óriási volt a sallangja, a redundanciája, amit most le lehet csökkenteni. Egy régi tévécsatorna helyén 10-20-40 vagy akár 100 új csatorna is elhelyezhető a tömörítési technológiák intelligenciájának növelése révén.
Azért mondtam el ezt, hogy nemcsak jogi része van ennek a nagy eredménynek, hanem óriási technológiai fejlődés útján jutottunk el eddig. Sajnos ez nincs eléggé a köztudatban, Simonyi professzor szellemisége nem érvényesül. Panaszkodtak nekem műszaki egyetemi professzorok, hogy bizony sok hallgatót már nem érdekel, hogy hogyan működik egy szerkezet, nem érdekli őket, hogy a tranzisztorban mi zajlik le vagy a fizikai folyamatokban mi zajlik le, az a lényeg, hogy ha ők megadnak egy kódot, vagy megnyomnak egy gombot, akkor mi történik. Azt hiszem, hogy tisztelegnem kellett ezzel a rövid felszólalással mindazok előtt, akik részt vettek ebben a nagy eredményben.
Köszönöm szépen. (Taps.)
