ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hoffmann Rózsa képviselő asszonyhoz hasonlóan immár én is negyedszer és mára utoljára beszélek az oktatási törvényekről. Nagy örömmel teszem, mert szerintem aki a mai nap során végigkövette az oktatási törvényeket, számos hasznos információval és építő jellegű vitával lett gazdagabb.
A szakképzési törvény kapcsán, illetve pontosan idézve a törvény címét: a szak- és felnőttképzést érintő reformprogram végrehajtásához szükséges törvények módosításáról szólva vegyes érzelmeim, vegyes érzéseim vannak. Többnyire jó gondolatokat látunk, de azért néhány aggasztó jelre is szeretném felhívni a figyelmet.
Azt gondolom, hogy az ország gazdasági növekedésének alapvető tényezője a hazai szakképzési rendszer állapota. Mind a hazai, mind a külföldi befektetők egyre gyakrabban vetik fel problémaként a szakképzési rendszer elmaradottságát, illetve legfőképpen azt, hogy nem kellőképpen reagál a munkaerő-piaci kihívásokra és folyamatokra. Őszintén, tárgyilagosan el kell hogy mondjam, hogy azt gondolom, ettől függetlenül az előző ciklusban is felismerte a kormányzat ennek a problémának a súlyosságát. Én kifejezetten örülök annak, hogy ma egyértelműen a munkaügyi tárcához került a szakképzés felügyelete. Nekünk is ez volt a programunk, és én abban bízom, hogy ez pozitív folyamatokat indukál a szakképzésben. Voltak jó kezdeményezések. A száz lépés programjáról nagyon sok kritikát el tudunk mondani, de talán a szakképzés tekintetében voltak biztató jelek.
Ettől függetlenül a szakképzésre még mindig igaz az, hogy nem a gazdasági szereplők igényeinek megfelelő szakmákra oktatják a diákokat. Sajnos a szakképzésben részt vevő diákok kapcsolata a gazdasági szférával nem megfelelően hatékony, így a bizonyítványok nem mindig, illetve az esetek jó részében nem takarnak gyakorlati tudást. A gazdálkodó szervezetek sincsenek eléggé ösztönözve a szakmai gyakorlati helyek fenntartására, kialakítására; az esetleges támogatások igénylése véleményünk szerint túl bürokratikus.
A szakképzési rendszerből kikerülő diákok - erről ma nem esett szó, de azt gondolom, erről is beszélni kell - még alapszinten sem beszélnek idegen nyelveket. Ha valamit oktatni kellene - egyetértek az előttem felszólalókkal, hogy ez a 9-10. évfolyam problémája -, ha valamire rá kellene feküdni, és ezzel hangsúlyosan törődni kellene, ez az idegennyelv-oktatás. Nyilván egy gimnáziumban tanuló gyermeknek sokkal nagyobb lehetőségei vannak, ezt a szakoktatásban is hangsúlyozni kellene, mert ez a versenyképességünket növeli, akár akkor, ha egy multinacionális cégnek vannak ilyen igényei egy magyarországi munkahely létesítésével kapcsolatban, akár külföldi, az európai munkaerőpiacon történő könnyebb elhelyezkedés tekintetében is ez nagy segítséget jelenthet.
Miközben napjainkban az oktatás az egyik legjobb üzletnek számít a magánintézmények számára is, az állami és önkormányzati fenntartású iskolák nem képesek követni a piac igényeit. Illetve sok tekintetben az az érzésünk, hogy nem megfelelően rugalmas ez a rendszer ahhoz, hogy adott esetben a jó szándékú önkormányzati, állami fenntartású intézmények követhessék a munkaerőpiac igényeit. Sajnos tapasztalunk olyan eseteket, amikor egy multinacionális cégnek vagy bármilyen cégnek vannak igényei, és a felnőttképző, szakképző rendszerünk az adott térségben nem mindig tud a leggyorsabban reagálni ezekre az igényekre. Voltak pozitív elmozdulások. Én remélem, hogy ez a törvénytervezet tovább segíti azt, hogy a szakképző intézmények minél rugalmasabban tudjanak az ilyen felmerülő igényekre reagálni.
Ami azonban szerintem a legsúlyosabb problémája a szakképzésünknek, az az - és erre ez a törvény sem ad választ, illetve nemrégiben, talán fél évvel, négy hónappal ezelőtt tárgyaltuk szintén ugyanezeket a törvényeket, amelyekben szintén nagyon sok hasznos elem volt -, a legfontosabb szerintem az, hogy a szakmunkáslétnek nincs meg a presztízse. Nyilván ezt nem könnyű egy törvényben szabályozni. Nyilván nem biztos, hogy ez egy ilyen törvénynek a feladata, de mégis azt gondolom, hogy a mindenkori oktatási és munkaügyi kormányzatnak feladata kell legyen, hogy ezt hangsúlyozza, hiszen ma már a felsőoktatási törvény vitája kapcsán különböző számok hangzottak el a diplomás munkanélküliségről; arról, hogy mekkora túlképzés van a felsőoktatásban; arról, hogy mennyi hallgató áramlott be a felsőoktatásba. Én azt gondolom, hogy ezeknek a folyamatoknak ma véget kell vetni, hiszen a felsőoktatás befogadóképessége, illetve a felsőoktatásban végzettek száma, illetve a megfelelő elhelyezkedése is véges.
Én azt gondolom, hogy a szakképzésre, a jó szakmunkásra talán soha nem volt nagyobb igény, mint most. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben a kormányzatnak, mondom még egyszer: a mindenkori kormányzatnak lépéseket kell tennie. Ha valamit propagálni kellene, akár marketingeszközökkel is, azt gondolom, az a szakoktatás lehetősége. Nem tudom, hogy léteznek-e olyan jellegű börzék, állásbörzék és olyan jellegű információs konferenciák, ahol az egyes szakintézmények bemutatkoznak, mint ahogy például a felsőoktatási intézmények rendszeresen évről évre többször bemutatkoznak. Én azt gondolom, hogy ilyenekre hangsúlyozottan szükség van.
Én azt gondolom, hogy ebben a törvényben számos, a rugalmasságot könnyebbé tevő mozzanatot találunk. Én azt hiszem, ez pozitív dolog, hogy nonprofit gazdasági társaságként is működhetnek az integrált szakképző központok. A képzési rendszer egymásra épülésének irányába hat az is, hogy a szakképzési intézmény, a felsőoktatási intézmény és egyébként gazdálkodó szervezet közösen hozhat létre szakképzés-szervezési társaságot. A közoktatási törvény vitájában is elmondtam, a közoktatási törvénnyel kapcsolatban számos kritikát fogalmaztam meg, de az egyik legpozitívabb dolog, hogy ezek a szakképzés-szervezési társaságok létrejöhetnek.
Ami kritikaként hat, szerintem az az - illetve egyben kritika, és itt érzem én az ellentmondást, és ebben a tekintetben az érzéseim is vegyesek -, hogy nekünk számos kritikánk volt a térségi integrált szakképző központokkal kapcsolatban. Nem a céllal van bajunk, mert nyilván mi is érezzük azt, hogy korszerű szakképző központok létrehozására van szükség. Azzal volt problémánk és azzal van bajunk, hogy úgy érezzük, hogy ez párhuzamosságokat hoz létre a rendszerben, és úgy érezzük, hogy gyakorlatilag olyan intézményhálózat alakul ki, amelynek a fenntartási, adminisztratív költségei terhelik egyébként a szakoktatást és általános értelemben az oktatási rendszerünket is. Ez szerintünk a pazarlás irányába hat. Ettől függetlenül fejlesztésekre, úgymond, súlyponti szakiskolákra és ezeknek a támogatására szükség lenne.
Ezért én pozitív jelként értelmezem, és egyrészről a tiszkek szerepének az eltolódását érzékelem abban, hogy a szakképzés-szervezési társaságokat létrehozzák. Ezt pozitívnak tartjuk.
(19.40)
Ugyanakkor én azt gondolom, és majd rá fogok térni a szakképzési hozzájárulásról szólva arra a kérdésre, kíváncsian várom a választ - lehet, hogy csak én voltam figyelmetlen -, hogy az 1500 főnél kevesebb tanulót foglalkoztató szakoktatási intézmények vajon milyen mértékben részesülhetnek a szakképzési hozzájárulásból. Nekem itt nem tiszta a kép; illetve, ha nem részesülhetnek, akkor a fenntartót kell bevonniuk, és ezáltal egy újabb bonyolult folyamatot indukálhat a kormányzat. Én ebben a tekintetben kérnék pontos választ, mert vagy számomra nem volt ez teljesen érthető, vagy pedig egy újabb, tényleg bürokratikus elem kerül be a szakképzési hozzájárulásról szóló módosítások körébe.
Néhány konkrét paragrafusra is hadd térjek rá! A 10. §-ban a tanuló és a gazdálkodási szervezet, illetve a hallgató és a gazdálkodó szervezet között a gyakorlati képzés céljából megkötött szerződéseket célszerű lenne véleményünk szerint ellenjegyeztetni az intézménnyel is, hiszen általános tapasztalat az, hogy a diákok, hallgatók ismerős családi cégeknél igazoltatják le a gyakorlatuk teljesítését. Ez nemcsak a szakoktatásban, a felsőoktatásban is így van. Azt gondolom, a cél az, hogy ez a szakmai gyakorlat valóban szakmai gyakorlat legyen. Én azt gondolom, hogy ez segíthet ebben.
Nem találtam erre vonatkozó módosítási javaslatot, de javasolnánk beemelni azt, hogy a szakmunkás- és szak-középiskolai bizonyítványokat, okleveleket is idegen nyelvű betétlappal kelljen ellátni, tekintettel az egyre több külföldről itt lévő cégre, tekintettel arra, hogy az Európai Unió tagja vagyunk, és talán ezzel az apró lépéssel is segíthetjük azt, hogy az Európai Unióban is könnyebben elhelyezkedjenek a szakmunkásaink, szakoktatásban végzett hallgatóink.
Egyetértek sok tekintetben a szakképzési hozzájárulásban végbement módosításokkal. Egy előbb említett kérdést illetően, ami a 27. § (5) bekezdését érinti, kérnék választ, az 1500 fő alatti intézmények tekintetében. Azt gondolom, hogy sok tekintetben a felsőoktatás szakstruktúrájában végbement változásokat láthatjuk a szakképzési hozzájárulásban is.
Régi problémát orvosol a 39. § is, amely alapján a szoftverbeszerzés is elszámolható a támogatást kapóknál az együttműködési megállapodás alapján. Szerintem ez könnyíti és rugalmassá teszi a rendszert a szakképzési hozzájárulások tekintetében.
Javasoljuk továbbá azt, hogy a 27. §-ban az 5 százalékos arány rugalmasabb felhasználását a felsőoktatási intézményekre is terjesszék ki, miszerint a felsőoktatási intézményeknek is lehessen felhasználni szakképzési hozzájárulást a tankönyvfejlesztésekre, illetve a tananyagfejlesztésekre. Ezt az 5 százalékos arányt a felsőoktatási intézményekre is javasoljuk kiterjeszteni.
Végezetül: azt gondolom, hogy ezeknek a módosításoknak akkor lehet igazából lemérni az eredményét, ha ez a végrehajtási rendeletekben is megmutatkozik. Hozzáteszem azt, hogy nekem is vannak aggályaim, és egyetértek a Fidesz és a KDNP képviselőinek a felszólalásával, hogy miért kell egy újabb szereplőt bevonni a szakképzési rendszerbe, a regionális szakképzési koordináló bizottságok felállítását egy kicsit feleslegesnek érzem, és a túlszabályozottság irányába hatnak. Én is úgy érzem, hogy a megyék, illetve a városi önkormányzatok hatásköréből vonhat el ez a regionális bizottság. Nem látom annak az értelmét, hogy milyen jellegű segítséget tudnának ezek a bizottságok nyújtani. Remélem, hogy erre is megfelelő választ kapunk.
A felnőttképzéssel kapcsolatos javaslatokkal a Magyar Demokrata Fórum egyetért. Általános tapasztalat, hogy ezek az intézmények és programok szépen szaporodnak, ezért azt gondolom, azokkal a koncepciókkal, amelyek ebben a törvényben le vannak vezetve, egyet lehet érteni; mint ahogy azzal is, ami a felsőoktatást és a szakoktatást is érinti, hogy azoknak a felsőoktatási intézményeknek, amelyek felnőttképzést folytatnak, nem kell külön akkreditációs eljárásban részt venniük, ugyanígy a szakoktatásban sem kell. Azt gondolom, hogy ez a rendszer rugalmassá tételét segíti.
Összefoglalva: a Magyar Demokrata Fórum módosító indítványokat be fog adni a törvényhez. Van néhány kérdésünk, amit az előbb említettem, néhány olyan módosító javaslatunk, amely a rugalmasság irányába, illetve a hatékonyabb rendszer kialakításának az érdekében tud hatni. Ezek elfogadása mentén, azt gondolom, egy jó törvényt lehet alkotni, amely valóban szolgálhatja a szakképzésben részt vevők érdekeit.
Köszönöm szépen. (Taps.)
