TÓTH FERENC
TÓTH FERENC
TÓTH FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szakképzési és felnőttképzési törvények módosítására benyújtott csomag több jelentős változtatást céloz meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb az átfogó intézményszerkezeti reform. A törvény indokolása szerint - idézem - a módosítás a szakképzés intézményeinek teljes körére kiterjedő, és a szakképzésben részt vevő intézmények létesítésének, fenntartásának és működtetésének szabályozásában a szakképzési törvény joghatályának megteremtésére és a törvényi szabályozás teljeskörűségének megteremtésére irányul. A szakképzési reformprogram része az új térségi integrált szakképző központok, tiszkek létrehozása, amelyek magukban foglalják a közoktatási törvény szerinti szakképzés-szervezési társulást, a szakképzésben részt vevő intézmények egy intézmény keretében történő fenntartását, a csak szakképzési évfolyammal és csak alapozó oktatással működő szakképző iskolák integrált szakképzési feladatellátását és a szakképzés-szervezési társaságot is.
A nagyszabású céllal e törvény a közoktatási törvénnyel együtt sem igen tud megbirkózni. Az egyik legfontosabb kérdés a területi integrált szakképző központok célja, helyzete, jövője. A javaslat változatlanul nem tisztázza, mit érdemes a tiszkekbe szervezni és mit nem, márpedig csak azokat a szakmákat kellene ott megszervezni, amelyeknek költséges az eszközigénye, gépparkja, és csak közös bázissal lehet korszerűen és kellő pénzügyi hatékonysággal oktatni. Jellemzően és elsősorban ezek a műszaki szakmák lennének. Nem indokolt olyan szakmák képzésének a központosított megszervezése, amelyek nem eszközigényesek, mint például a közgazdaság, az ügyvitel, az informatika, és lehetne ezeket még sorolni, amelyek maradhatnak helyben, a meglevő eszközök bázisán.
Sokkal gazdaságosabb egy - például informatikai eszközöket igénylő - szakma helyben történő megszervezése, mint a diákok tömegeit hatalmas költséggel, romló közlekedési feltételek közepette ide-oda utaztatni. Arról nem is beszélve, hogy sokkal olcsóbb helyben oktatni, mint a szakképzésben részt vevőknek kollégiumokat építeni és azokat üzemeltetni. A kormány már csak azért sem törekedhet a teljes szakképzés tiszkekben történő megszervezésére, mert ezzel az esélyegyenlőség jegyében elsősorban azokat hozza hátrányos helyzetbe, akik falvakban, kisebb településeken élnek. Az ésszerűség tehát azt diktálja, hogy a kormány ezt gondolja át. Márpedig akkor nem zárhatja ki a fejlesztési forrásokból azokat az intézményeket, amelyek nem viszik a szakképzésüket a tiszkekbe.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat megteremti a lehetőséget a szakképzés és az általános képzés fizikai különválasztására, a szakképzési évfolyamokat a tiszkekbe vinni. Ám a kormány nem gondolta végig ennek szakmai, pedagógiai, technikai következményeit, egymásnak ellentmondó lépéseket preferál az intézményszervezés terén is. Szorgalmazza az egységes iskolák létrejöttét. Egyes fenntartók ezért egybeszervezték vagy egybeszervezni készültek az általános iskolai, gimnáziumi és szakképzésüket, és most sokaknak épp a döntő lépés előtt kell értesülniük arról, hogy ha teszik, elesnek a fejlesztési forrásoktól. (Csizmár Gábor: Nem tud olvasni.)
A kormány jogi eszközökkel szorítja ki a szaktantárgyi rendszert az általános iskola 5., 6. évfolyamáról, emellett pénzügyi eszközökkel kényszeríti a településeket, hogy alacsony gyerekszámmal működő vagy hat évfolyamos intézményeik önállóságát szüntessék meg, váljanak nagyobb intézmények tagintézményévé. Tömegesen jönnek tehát létre olyan iskolák, amelyek kénytelenek hat évfolyamos általános iskolákban gondolkodni, mert helyben nem tudják biztosítani a szaktanári ellátottság feltételeit. A tanuló ezek után belép a felső tagozat 7., 8. osztályába - egy két évfolyamos oktatásba -, amely szervetlenül áll az előző hat évfolyam és a szakközépiskolai, szakiskolai képzés között. Az elgondolásból az is következik, hogy a tanulók közötti szelekció a 6. évfolyam után következik be. Jellemzően a mindezekből következő hátrányok megint a kistelepülésen élőket hozzák oktatási szempontból előnytelen helyzetbe, természetesen az esélyegyenlőség szólamával.
Mindezek szakmai tisztázása nélkül vág bele a kormány a nagyszabású reformokba. Nincs válasz a tiszkekben - nem is kell - a művészeti szakképzés problémájára, tipikusan olyan intézményi kör, amelyet szükségtelen egybeszervezni. Az azonban elfogadhatatlan, hogy a törvényjavaslat kisemmizné őket a fejlesztési forrásokból.
A törvényjavaslat tiszk-koncepciója nem válasz azon leszakadó szakiskolások problémájára, akik csak megfelelő személyiségfejlesztéssel képesek szakmatanulásra, a fegyelmezett és igényes munkavégzésre, a kooperációra. Őket minden jobb helyen a világban családias intézményekben képzik. Számukra nem a szakma elsajátítása az elsőrendű, hanem a tanulásra és a munkára való szocializálás. Kiss Péter miniszter úrnak ezt talán nem is kellett volna elmagyaráznom, ha itt lenne, hiszen 1998 előtti minisztersége alatt maga is pártolta az ilyen szellemiségű intézmények kialakítását, létrejöttét, még ha a terveken túl - valószínűleg idő hiányában - nem is jutott.
A törvényjavaslat készségfejlesztő iskolákról beszél, ami mögött a családias intézményeket sejthetjük, azonban sem ez a törvény, sem a közoktatási törvény nem mondja meg, melyek ezek. Márpedig a tiszkeken és a speciális iskolákon kívül csak ezeknek biztosítana támogatási forrást. Nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy a készségfejlesztő iskola fogalmához a kormány utólag rendeljen definíciót, és formális okokból kirekesszen olyan intézményeket, amelyek a leszakadó rétegek gyermekeit, az iskolarendszerből kihullókat karolják fel.
(19.00)
Az említett problémák sokaságából az is látszik, hogy nincs kellő összhang a munkaügyi és az oktatási tárca között, lépéseik alapkérdésekben sincsenek köszönő viszonyban egymással.
Tisztelt Országgyűlés! Fejetlenség jellemzi a kormányt a szakképzés fejlesztése terén is. Másfél éve a törvény kötelezővé tette, hogy minden szakképző intézmény maga mellé szervezze meg a gazdaság szereplőit a szakmai profil meghatározására. Nem lehet egy intézményt rángatni, hogy ma ez a szakmai profil, fejlessz, de holnap ez, és amit fejlesztettél, esetleg szereld le. Ez a sors vár azokra az intézményekre, amelyek a kormány tervei szerint nem tarthatják meg helyben szakképzésüket, mert csak azon az áron tehetnék, hogy kizárólag a fenntartó finanszírozza a működést és a fejlesztést. Hatalmas pazarlás az is, hogy a szakképzés fejlesztésére jelentős pénzek áramlottak az iskolákba Magyar Bálint minisztersége alatt, és most jön egy másik koncepció, más fejlesztési logika. A szakképzés eddigi fejlesztéseinek egy része bizonyosan kidobott pénz lesz.
A kormány működése élesen rácáfol arra a hiedelemre, hogy ha két ciklust tölt ki a kormány, akkor eredményesebb, mert végigviheti terveit. Ez csak akkor igaz, ha a kormány tudja, mit akar. Az elmúlt öt évben ennek nyoma sem volt. A jelenleg működő és a tervezett tiszkek fenntartói felelőssége, működési forrása tisztázatlan. Súlyos következményekkel jár, ha ezekre a kormány nem talál haladéktalanul jogszabályi megoldást. Ehelyett azonban növelni szándékozik a kockázatot, pénzügyi eszközökkel próbálja kikényszeríteni, hogy a szakképzés mielőbb a tiszkekbe tömörüljön, tanulólétszámuk 1500 fölé emelkedjen, ugyanis csak efelett kapnának a tiszkek fejlesztési támogatást.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mint a törvény indoklásában is olvashatjuk, az e modelleknek megfelelő tiszkek pályázhatnak az Új Magyarország fejlesztési terv társadalmi megújulás - TÁMOP - és a társadalmi infrastruktúra - TIOP - operatív programjai keretéből szervezeti átalakításukra, szakképzésfejlesztésükre és infrastrukturális fejlesztésükre. A törvényjavaslat azonban nemcsak az uniós forrásokat fókuszálná kizárólag egy szűk intézményi körre, hanem a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészének felhasználását is. Ez megpecsételheti a többi szakképző intézmény jövőjét.
A kormány a közoktatási törvényjavaslattal létrehozná a regionális szakképzési fejlesztési bizottságot a régióban folyó szakképzés irányainak és beiskolázási arányainak kidolgozására. Meghatározó szerepet kapna a régiós szakképzés-politikában, az önkormányzati és nem önkormányzati szakképzés összehangolásában, a fejlesztési források elosztásában. A bizottságokat a kormány ültetné a régiók élére, így akarja elérni, hogy a döntően jobboldali vezetésű megyék ne szólhassanak bele a szakképzés-politikába. Nonprofit gazdasági társaságokat és egyesületeket hoz létre iskolafenntartásra. Ezek fenntartási forrásai ugyancsak tisztázatlanok. A regionális szakképzési fejlesztési bizottságot a kormány függetlenítené a megyéktől, amelyek szerepét, felelősségét, feladatait kétharmados törvény írja el. Így olyan megkettőzött irányítás jönne létre a megyékben, ami teljes jogi, irányítási káoszt eredményezhet, és alkotmányosan is igencsak aggályos.
Tisztelt Országgyűlés! Rendelkezne a törvény a szakképzés önkéntes, szakképzés-szervezési társulásban történő megszervezésének lehetőségéről. Ennek a létrehozatalában az intézményfenntartókon kívül részt vehetnek a gazdasági szereplők és a felsőoktatási intézmények is. Ezek azzal a feltétellel működnek és részesülnek forrásokból, hogy a regionális szakképzés-fejlesztési bizottság szakképzés-politikáját követik. Ezek a társulások egyfelől a tiszkek tagjai lesznek az indoklás szerint, bár ez a törvényből nem egyértelmű, másfelől pedig megalakulásukkal függetlenné válnának a megyei irányítástól. Így akarja a kormány a regionális szakképzési fejlesztési bizottság révén kiszervezni a szakképző intézményeket a megyék alól, amivel azonban nem szűnik meg a megyék eddigi intézményfenntartó hatásköre, feladata, csak a fejlesztési pénzt nem fogja megkapni hozzá. A szakképzés területén várható kaotikus helyzetet a kormány pusztán azért idézi elő, hogy rátegye a kezét az uniós fejlesztési források elosztására.
Üdvözöljük, hogy a moduláris szakképzés ügye, amelynek kidolgozását a Fidesz-kormány kezdte el, mára olyan stádiumban van, hogy indokolt a törvényi szabályozás. Helyeseljük, hogy bevezeti a szakmai vizsga ellenőrzését. Helyeseljük, hogy a kormány szorgalmazza egy független vizsgarendszer megteremtését a szakképzés minősége érdekében. Kevésbé helyeseljük, hogy pénzhiány miatt ezt hat év múlva, 2013-ban vezetné be. Ám ez sem meglepő. A kormány már jó ideje félretette az elfogadott kormányprogramot, mert belátta, úgysem tudja megvalósítani, és vágyait, terveit a következő ciklusra szövi. Így a legritkább, hogy elképzelései megvalósításához 2010 előtti határnapot tűz ki. A kormány láthatóan szeretné elfelejteni, hogy erre a ciklusra kapott megbízást. Ezzel egyébként a polgárok többsége is így van.
Összességében tehát olyan át nem gondolt és alkotmányosan is aggályos terveket tett le a kormány, amelyeket támogatni nem tudunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
