ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tankönyvjóváhagyás jelenlegi módját az Állami Számvevőszék jelentése is költségesnek, bonyolultnak, lassúnak és egyszerre túl- és alulszabályozottnak - ez egy ellentmondás persze, de valóban így van - minősítette. Én azt gondolom, hogy azt a tetemes pénzösszeget, amelyet a jelenlegi tankönyvjóváhagyást intéző apparátus fenntartására, különböző szakértők honorálására fordít az állam, és nemcsak az állam, hanem a kiadók, ehelyett inkább tankönyvelméleti kutatásokra, tankönyvelemzéseket, tankönyvkritikákat közlő lapok, szaklapok fenntartására fordíthatnánk, illetve magára a tankönyvfejlesztésre. Ez a mostani, előttünk lévő tankönyvpiaci törvény pontosan ezeket a kritikákat, amiket az Állami Számvevőszék is megfogalmazott, nem oldja meg.
2000 körül érte el a tankönyvpiac azt a kritikus tömeget, amikor az oktatásirányítás már szükségesnek ítélte, hogy törvényi szinten beavatkozzon ebbe a kérdésbe, és ehhez volt szükséges a tankönyvpiaci törvény 2001-es módosítása. A közoktatási törvény is számos elemet tartalmaz a tankönyvkiadással kapcsolatosan, azonban a mai napig sincsen összhang a közoktatási törvény és a tankönyvpiaci törvény dokumentumai között. Úgy gondoljuk, hogy ha már előző napirendi pontként a közoktatási törvényt tárgyaltuk, akkor talán ezeket az ellentmondásokat is a két törvény kapcsán jó lett volna tisztázni.
Valóban elhangzott az itt a vitában is meg bizottsági üléseken is, hogy rendkívül sok tankönyv van, és hogy a tankönyvellátás piaci viszonyok között valósul meg. Azonban a minisztérium is úgy véli, nekem olyan áthallásaim vannak a tankönyvjóváhagyás kapcsán, hogy a piaci viszonyok között való megvalósulás helyett inkább egy szabályozott piacnak tűnik ma a tankönyvellátás, a tankönyvkiadás kérdése. Azt gondolom, hogy ez nincsen jól és nem szerencsés.
Kezdem rögtön a legneuralgikusabb ponttal, amit mi a leginkább kifogásolunk, és az én véleményem szerint ez a törvény sem oldja meg teljesen a problémákat, kiskapukat hagy nyitva ez a törvénytervezet is. Bizony a Sulinova Közhasznú Társaság mint a minisztérium háttérintézménye, gyakorlatilag törvényi felhatalmazás nélkül, különböző programcsomagokat komoly milliárdokért vezetett be. Azt hiszem, hogy ezzel azért zavarokat okozott a tankönyvpiacon. Vannak jó példák is a Sulinova-fejlesztések kapcsán, és vannak nagyon rossz példák. Azt gondolom, ezeket tisztába kéne tenni, nagyon jó lenne, ha a Sulinova által kifejlesztett programcsomagok, programcsomagokban lévő tankönyvek, kísérleti tankönyvek is korrektül, a piac viszonyainak megfelelően szabályozásra kerülnének.
Az oktatáspolitikának azt is meg kéne mondani - és ebben egyfajta konszenzusra azért szükség lenne -, hogy miért is tartja szükségesnek maga az oktatáspolitika a tankönyvek jóváhagyását. Én hiszek abban egyébként, hogy valóban a 80-as évek végén nyílt meg ez a piac, nekem is még volt szerencsém olyan tankönyvekből tanulni, amelyekből mindegyik iskolában tanultak, igazából nem volt verseny, nem voltak eltérések. A ’80-as évek közepén-végén kezdett ez a piac kinyílni, és kezdtek megjelenni új programok. Szerintem ez jó hatással volt és van az oktatásra, egy új tankönyv megjelenése, ha az jó minőségű és bizonyos alapelveknek megfelel, akkor szerintem jó hatással tud lenni. Meggyőződésem, hogy a piac, a pedagógusok és maguk a diákok meg a szülők is kiválasztják, illetve a piac viszonyai rendbe teszik ezeket a kérdéseket; azok a tankönyvek, amelyek nem megfelelőek, előbb-utóbb kiszűrődnek a piacról.
Jó lenne, ha a tankönyvek jóváhagyásával kapcsolatban a minisztérium és a mindenkori oktatáspolitika végre valós elveket tenne világossá. Azt hiszem, ma egy kicsit az a közelítési mód, hogy a tankönyvvé nyilvánítás célja az, hogy egy elméleti tankönyvhöz, idolhoz hasonlítgassuk a tankönyveket, szerintem a piac szándékolt szűkítése is sok esetben ezt indokolja, bizonyos szaktudományi irányzatok érvényre juttatása, mások elfojtása is szerepel egy-egy tankönyv tankönyvvé nyilvánítása kapcsán, módszertani eljárások preferálása, mások elutasítása, kerettantervi koncepciók közötti különbségtétel valamelyik előnyére. Azt gondolom, ma ez jellemzi a tankönyvvé nyilvánítást. A mi elképzelésünk szerint világos, egyszerű szabályokat kéne a tankönyvvé nyilvánítás kapcsán megfogalmazni; a tankönyv nem sérthet alkotmányt, nem sérthet nemzeti, vallási, etnikai érzékenységet, nem uszíthat gyűlöletre; meg kell felelnie a tankönyvnek a Nemzeti alaptantervnek; a tankönyv csak tudományosan igazolt tényeket tartalmazhat, és szaktudományi hibák nem lehetnek benne. Nekünk ez a véleményünk, ezeket az alapkritériumokat kéne a tankönyveknek teljesítenie, és ezen alapkritériumok alapján szerintem rendezni és egyszerűsíteni lehetne a tankönyvnyilvántartást.
(17.50)
Ez a törvény nem oldja meg a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének problémáját sem. Ezt a köztestületet - ráadásul köztestületi formában - maga a minisztérium iránymutatása alapján, a minisztérium tehermentesítése érdekében hozták létre, valójában azonban a minisztérium az elmúlt öt-hat évben nem kívánta - és a törvény alapján nem látszik, hogy a jövőben is kívánná - bevonni a testületet a tankönyvjóváhagyás lebonyolításába, sőt gyakorlatilag az adatszolgáltatás tekintetében is elvonja azokat a jogköröket, amiket eddig élvezett ez a köztestület. Ráadásul azt hiszem, hogy a köztestületi tagság fogalmát is ebben a tekintetben át kellene gondolni, mert lehet, hogy így működésképtelenné válik a testület.
Azt gondoljuk, hogy ez a törvénymódosítás számos tekintetben ellentmondásokat takar, és bizonyos tekintetben bizonyos érdekcsoportokat továbbra is előnyben részesít. A Sulinova Kht.-ról már beszéltem, mint a minisztérium háttérintézményéről, de azt gondolom, hogy a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság előnyben részesítéséről is beszélnünk kell.
A tankönyvpiacról szóló törvénynek talán az egyik legérdekesebb kérdése a használt tankönyvek előtérbe helyezése, a használt tankönyvek használatának propagálása. Ezzel egyet lehet érteni. Azzal azonban már nem lehet egyetérteni, hogy kizárólag a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság fogja majd szolgáltatni ezeket a háttéranyagokat, illetve ezeket a tankönyveket. A bizottsági vitában elhangzott, hogy a piac szereplői nem igénylik az ebben a folyamatban való részvételt. Nekem egészen más információim vannak erről. Szerintem a minisztériumnak ezt a módosítást el kellene fogadnia, és nem kellene a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságot kizárólagos helyzetbe hoznia.
Jó lenne, ha emellett egy másik kérdést is tisztába tenne az oktatási kormányzat. Úgy vélem, hogy bizonyos tekintetben az elmúlt évek folyamataival, a Magyar Bálint-féle folyamatos tankönyvmegújulással szemben áll a tankönyvkölcsönzés kérdése. Szerintem a minisztérium véleményének kellene letisztulnia, ugyanis két célt nem lehet megvalósítani, és az ellentmondás feloldhatatlan. Vagy egyszerűsíteni és könnyíteni kell a tankönyvjóváhagyást, és akkor lesznek sok évig használható tartós tankönyvek, vagy pedig tovább is erőlteti a minisztérium a tankönyvek fokozatos átdolgozását, a tartalmi megújhodást, de akkor a használt tankönyvek forgalma, a tankönyvkölcsönzés értékelhető méretekben nem valósítható meg. Jó lenne, ha az oktatási tárca ezt az ellentmondást már ebben a törvényben is egyértelművé tenné.
A legfontosabb ebben a kérdésben az, hogy a szabad piacot mennyire lehet korlátozni, illetve hogy a minisztérium meg a politika mennyire kíván ebbe beleszólni. A minőségi követelményeknek nyilván meg kell felelni, a megfelelő ellenőrzéseket le kell folytatni, de jó lenne, ha a piaci viszonyokat és a piaci szereplőket is a gyermekek és a szülők érdekeinek a védelmével együttesen figyelembe venné az oktatási tárca. Ez a törvény nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket az Állami Számvevőszék és a szakmai szervezetek is hangoztatnak.
A Magyar Demokrata Fórum ezen okok miatt jelen formájában nem fogja tudni támogatni a törvénytervezetet. Köszönöm szépen.
