BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig nagy érdeklődéssel figyelem képviselőtársaim hozzászólását, különösen, ha olyanokról van szó, akik a közoktatásban hosszú évek óta tapasztalatokat szereztek, és kollégák voltunk. Remélem, lesz módom hosszabban is kifejteni a gondolataimat, de engedjék meg, hogy Hoffmann Rózsa képviselő asszony két megjegyzésére reagáljak.
Egyike vagyok azoknak, akik a 2001-es, mint hallottuk, az előző előtti kormányzati ciklusban a tankönyvpiac rendjét szabályozó törvény kedvezményezettje lehettem, egyike voltam azoknak a tankönyvi minősítő szakértőknek, akik abban a bizonyos első menetben a minőséget és minősítést próbálták ebben a rendszerben megtanulni és alkalmazni. Azt gondolom, képviselő asszonynak csak egy elszólása lehetett, amikor azt kifogásolja, hogy túl sok a könyv egyik oldalról, a másik oldalról pedig azt, hogy ez a törvény a minőséget nem próbálja garantálni. Pontosan az akkreditációs folyamat lehet az, mai egyféle minőséget jelent, és sokféleség pedig a mindannyiunk által értéknek tartott szakmai autonómiának egy kézzelfogható, a tankönyv- és taneszközpiacon megjelenő lehetősége.
(17.40)
Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az iskolák saját pedagógiai programjukban milyen sokat dolgoztak a tankönyvkiválasztás elvei és intézményi gyakorlata területén; megtervezték, szabályozták, komoly szakmai műhelymunkák alapján döntötték el, hogy melyik könyvből tanítsanak.
Polgármester úr nem figyel rám, de ha én fizikatanárként önt, mondjuk, az F=MxA reprodukciós tankönyvéből tanítottam volna, akkor önből soha nem lenne fizikus. Mint ahogy ha fizikusnak azt tanítottam volna, hogy hogyan kell egy eszközt ennek a törvénynek a kimunkálására bemutatni, egy más tankönyvet használtam volna.
No, remélem, hogy lesz módon ezt a hozzászólást még folytatni. Köszönöm szépen.
