DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tankönyv a gyermek kezében a legfontosabb taneszköz. Így van ez évszázadok óta, már a könyvnyomtatás feltalálása előtt is tankönyveket használtak az iskolákban.
És itt illik azért megemlékeznem arról, hogy a magyar neveléstörténetben bizonyított tény, hogy a mindenkori államvezetők komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy jó tankönyvek szülessenek. Példaként hadd mondjam, hogy Gutenberg találmánya után 23 évvel Hess András budai nyomdájában már megszületett az első magyar kiadású tankönyv, vagy néhány évvel az ország három részre szakadása után Kolozsvárott az első magyar nyelvű ábécéskönyv.
(17.30)
Ezért tehát indokolt és helyes, hogy a tankönyv ügyét törvényben szabályozzuk, annál is inkább, mert ahogy fogy a fiatalok és az emberek olvasási kedve, bizony azt tapasztaljuk, hogy egyre tömegesebb mértékben vannak olyan gyerekek, akiknek életükben úgyszólván egyetlen könyv fordul meg a kezük között, és ez a tankönyv. Ez annál inkább arra irányítja a törvényalkotók figyelmét, hogy a tankönyvvel kapcsolatban nagyon jó szabályokat hozzanak. Ezért tehát a Kereszténydemokrata Néppárt örül annak, amikor a tankönyv ügyét törvény szabályozza, de itt kell megjegyeznem, hogy ennek a törvénynek a címe már mutatja, hogy itt megint komoly szemléletbeli problémánk van. A törvény a tankönyvpiacról szól, holott a tankönyvvel kapcsolatban nem elsősorban a piac szerepének hangsúlyozására, hanem a tankönyvek minőségére kellene a hangsúlyt fektetnünk.
Ebben a törvénymódosításban vannak törekvések a minőség javítására, hiszen erről szólnak a jóváhagyással kapcsolatos indítványok. Ugyanakkor a tankönyvjóváhagyás némiképpen ellentétes a szabad versennyel. Itt az előttem szólók közül, ha jól emlékszem, Rózsa Endre képviselőtársam a versenyt említette. Idézném is a szavait, azt mondta, a versenynek, reméljük, fő szabályozója lesz a minőség. Ez még idáig nem fordult elő, és ez egy ellentétes logika, ami a tankönyvpiacon a versenyt működteti, a másik oldalon pedig nagyon helyesen a jóváhagyást forszírozza. A Kereszténydemokrata Néppárt a tankönyvjóváhagyás híve, viszont sem ez a törvény, sem az alaptörvény nem tisztázza a jóváhagyás célját, annak szükségességét, értelmét.
Az oktatási bizottságban elhangzott államtitkári expozé is bevallotta azt a mulasztást, hogy évek óta alapvető kérdéseket nem tudnak rendezni, sajnos ez a mostani törvénymódosítás sem tette meg. Ezért hazánkban egy olyan jóváhagyási rendszer működik, amely - nem a mi véleményünket, hanem az ÁSZ véleményét idézem - Európában talán a legbürokratikusabb és a legköltségesebb. Nem lehet jó az a rendszer, amelyben egy tankönyvjóváhagyás egy tankönyvkiadónak több mint 1 millió forintjába kerül, körülbelül ez a mai árfolyam. Ezzel együtt is egyetértünk Hiller miniszter úr expozéjának azon kitételével, hogy a kevesebb jobb lehet. Valóban, a tankönyvnek az a piacosodása, ami most már több ezer tankönyvet jelent a tankönyvpiacon, meglátásunk szerint nem kedvez a minőségnek. Tehát valamiféle racionális korlátozást mindenképpen támogatunk.
Örülünk annak is, hogy végre a Sulinova tankönyvei bekerülnek a jóváhagyás körébe. Viszont nem értjük, ezért javasolni fogjuk annak a kitételnek a kihagyását, amely azért kiskaput enged, és bizonyos jogszabályokra utalva lehetővé teszi ezeknek a kikerülését. Bár a tankönyvjóváhagyás és a szabályozott tankönyvpiac hívei vagyunk, azért meg kell jegyeznem, az nem szerencsés, ha generálisan kitiltunk minden egyebet mint tankönyvet az iskolákból. Ezzel ugyanis mindenféle innováció és kísérletezés blokkolói lennénk. Ezért tehát ezt nem tudjuk támogatni.
Nos, a piaci szereplőkkel kapcsolatban is szól néhány paragrafus a törvénymódosításban. Itt például meg kell említenem a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete hatáskörének érthetetlen szűkítését. Ezt a testületet azért hozta létre a törvény, és tartja meg a módosított szövegrész is, hogy közfeladatot lásson el. A tankönyvforgalmazással kapcsolatos adatok gyűjtése éppen ilyen közfeladat volt. A korábbi adatszolgáltatásra a minisztérium részéről eddig nem érkezett semmiféle kifogás, a köztestület az elmúlt években több millió forintos szoftverfejlesztést hajtott végre annak érdekében, hogy feladatának eleget tudjon tenni. Ennek állami feladattá tétele kizárólag bürokratikus érdekeket szolgálna, jelentős közpénzt emésztene fel, ezért ennek a javaslatnak a megfontolását kérjük, javasoljuk, indítványozzuk.
Ugyancsak vannak olyan pontok a törvénymódosításban, amelyek a szabadpiac elvét is sértik. Így például érthetetlen, hogy a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságot miért nevesíti, és miért emeli ki a többi, hasonló feladatot ellátó szervvel szemben. Ez indokolatlan, így nem elfogadható. A használt tankönyvek és a tartós tankönyvek kölcsönzésével kapcsolatban arra a problémára szeretnék rámutatni, hogy megint csak szinte másfél évtized óta megoldatlan helyzet, hogy miközben úgyszólván minden kormány oktatáspolitikusa a tartós tankönyvek mellett érvel, egy olyan tantervi bizonytalanságban, kuszaságban él a magyar közoktatási rendszer, amely eleve lehetetlenné teszi azt, hogy itt tartós tankönyveket éveken keresztül használjanak. Úgy látjuk, mintha nem érne össze ez a két dolog, holott ugyanannak a minisztériumnak a hatáskörébe tartozik. El kellene végre dönteni, hogy teljesen szabad tantervi rendszerben működik-e az oktatás, mint ahogy manapság működik, ez viszont eleve kizárja a tartós tankönyvek használatát, avagy a tartós tankönyvekre helyezzük a hangsúlyt, ez viszont mindenképpen tantervi stabilitást és a tantervi sokszínűség csökkentését jelentené.
Végül nem esik szó a törvénymódosításban sem, és ha jól figyeltem, az előző hozzászólásokban sem egy fontos kérdésről. A közoktatásnak vannak olyan résztvevői, mint a gyógypedagógiai oktatásban részesülők, a nemzetiségi, a két tannyelvű oktatásban részesülők, nem beszélve a szakképzés kis példányszámú könyveiről. Ezeket a törvénymódosítás annyiban nagyon hátrányos helyzetbe hozza, hogy megszűnik a kiadók érdekeltsége 2008-tól, és ezek a nagyon kényes és sok figyelmet érdemlő rétegek könnyen olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem fognak jó minőségű tankönyveket kapni. Hadd említsem itt a szakképzést, ahol a legalapvetőbb problémája sokszor a valódi modernizációnak az, hogy olyan elavult, sokszor 15-20 éves tankönyvekből tanulnak a diákok, amelyekben leírt technológiát vagy eszközöket a gyakorlatban már meg sem találnak.
Nos, a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja az, hogy ezzel a törvénymódosítással sajnos az Oktatási és Kulturális Minisztérium ismét elmulasztott egy lehetőséget a tekintetben, hogy végre rendezze, jobb irányba lökje a tankönyvügyet, a piacra koncentrál, ahelyett, hogy a minőséget helyezné előtérbe. Ezért bizony nem fogjuk tudni támogatni, amennyiben a módosítások nem javítanak lényegesen ezen. De az alapvető generális kérdések tisztázása elmaradt, ennek az időszerűsége, megismétlem, az előterjesztő államtitkár úr szerint is szükséges.
Arra kérem az Oktatási Minisztérium itt jelen lévő tisztelt államtitkárát, hogy erre koncentráljanak, hogy végre az alapkérdések helyre kerüljenek, és ne ezek a foltozgatások történjenek meg a törvénymódosításban.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
