ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtizedek nagy oktatási reformterveinek megvalósításában a tankönyvi reformok a fontossági sorrendben mindig hátul maradtak, emiatt hatalmas késésben is vagyunk. Több esetben került sor a Nemzeti alaptanterv módosítására, megszületett a kerettantervi szabályozás rendszere, a helyi tantervek. Az átalakítások azonban soha nem érték el a napi gyakorlat szintjét.
Ennek két fontos eleme van: a pedagógusképzés és -továbbképzés megújítása, és a tankönyvekkel szembeni újfajta követelmények megfogalmazása és érvényesítése. Miközben megvalósult és jelentős mértékben nőtt az állam anyagi szerepvállalása abban, hogy segítsék a tanulók tankönyvhöz jutását, ez nem egyéb, mint a tankönyvpiacnak, a tankönyvkiadóknak nyújtott támogatás. Logikusan ebben a helyzetben az állam felelőssége fokozott abban, hogy milyen minőségű tankönyvek kerülnek - részben közpénzen - a diákok kezébe. Ez az ágazati irányítás szakmai felelőssége mellé odahelyezi az anyagi felelősséget is a tankönyvellátásban. Az állam felelőssége enélkül is fennáll, rajta múlik, hogy a szülők milyen minőségű tankönyvet vásárolnak a pénzükért, olyat-e, amely megadja a tankönyvtől elvárható segítséget a tanuló képességeinek megfelelő fejlődéséhez, vagy olyat, amely felett szülő és gyerek egyaránt tanácstalanul és hüledezve hajol össze. Egyúttal közös érdekünk, hogy az oktatás előállítsa azt a tudástőkét, azokat a kompetenciákat, amelyekkel a nemzet és az egyén boldogulása, eredményessége egyaránt megteremthető.
Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány ennek szellemében másfél éves előkészítő munka után, 2002-ben rendeletet adott ki a tankönyvek jóváhagyásának új rendjére, amely a tanulók érdekeit az addiginál erélyesebben kívánta érvényesíteni. A megelőző szabályozásokról ugyanis bebizonyosodott, hogy képtelenek valódi minőségi rostálásra az akkreditálásra benyújtott tankönyvek között. Alig túlzó egyszerűsítéssel: amelyik könyv könyvészeti szempontból mutatós volt, néhány fontos tartalmi, módszertani követelménynek eleget tett, abból nagy valószínűséggel tankönyv lett.
Meggyőződésünk volt, hogy a tankönyvek komoly szerepet játszanak a diákok és felnőttek körében végzett kompetenciamérések, például a szövegértés gyenge eredményeiben, és nemzetközi, például osztrák tapasztalatok mutatják, hogy a tankönyvek minőségi paramétereinek szakszerű leírása és követelménnyé emelése komoly eredményeket hozhat az iskolai teljesítményekben. Ennek szellemében a polgári kormány megszüntette azt a gyakorlatot is, amely szerint az iskolák éppúgy megkapták a minden kontroll mellőzésével született segédkönyvek jegyzékét, mint a tankönyvvé minősített könyvekét. Ez elbizonytalanította az iskolákat, melyeknek sokszor nem állt módjukban megfelelő módon meggyőződni a jegyzékben szereplő könyvek minőségéről. A polgári kormány felismerte, hogy a tankönyvek tartalma, szerkesztése komoly szakmai kérdés, megérdemli a tudományos elemzést az, hogy mitől jó egy tankönyv.
Bár a tankönyvek új jóváhagyási metódusa érdemi szakmai szempontokkal váltotta fel a korábbi formális eljárást, a jogszabály alkalmazása előtt a Medgyessy-kormány oktatási minisztere első intézkedései között kihajította az ablakon a rendeletet, és visszahozta a régit, a segédkönyvek jegyzékben való kiajánlásával együtt. Ez évekre visszavetette a szükséges tankönyvi reform elindulását, a gyakorlatban máig nincs kézzelfogható eredmény, az 1978-as tantervi reform tankönyvi kultúrájához képest.
Tisztelt Országgyűlés! 2002 után hangsúlyeltolódás is bekövetkezett az oktatáspolitikában. Először csak a tanulói pendrive-ok használata került szóba, mint nélkülözhetetlen adatforgalmazó eszköz, később pedig többmilliárdos forrást fordított a tárca digitális tananyagfejlesztésre, melyek iskolai felhasználásával nemigen találkozhattunk. Jelentős uniós forrás - információink szerint több milliárd forint - került a Sulinova Kht.-hez tankönyvek fejlesztésére. Évek vesztek kárba a tankönyvek korszerűsítése terén, pedig a PISA-mérés eredménye már 2001-ben ismert volt.
(17.20)
Évek vesztek kárba a tankönyvek korszerűsítése terén, pedig a PISA-mérés eredménye már 2001-ben ismert volt. Évek kellettek, míg a tárca felismerte, hogy hiába akar javulást a PISA-mérés eredményeihez képest, ha nem fog hozzá a tankönyvek minőségi javításához. Az újabb nemzetközi mérés pedig még az előbbinél is gyengébb iskolai teljesítményeket mutatott.
Csak üdvözölni tudjuk, hogy jelen törvénymódosítással az iskolai forgalmazás előfeltételévé válik, hogy az adott tankönyvet felvegyék a tankönyvjegyzékbe. Ez négy év után ismét visszatérés a Fidesz által követett felfogáshoz. Üdvözöljük azt is, hogy ez elvileg garanciát jelent arra, hogy csak maximált árú könyveket lehessen az iskolákban használni. Helyeseljük, hogy lehetővé válik a hivatalos tankönyvjegyzék folyamatos felülvizsgálata és frissítése. Ez egybevág a polgári kormány azon elképzelésével, hogy a tankönyvjóváhagyás rendje is az év során folyamatos, nem jelent hektikus és a munka rovására menő terhelést a minősítés résztvevőinek.
Helyeseljük, hogy a törvényjavaslat takarékossági szempontokat érvényesítve szabályozná a tankönyvek és a tartós tankönyvek visszavásárlásának, értékesítésének szabályait, a tankönyvtámogatás rendszerét. Erős kétségeink vannak azonban ennek bürokratikus nehézségével kapcsolatban. Kétséges, hogy az iskolákban el tudják-e végezni az ezzel járó adminisztrációs munkát.
Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslat alapján a miniszternek módja van úgynevezett pedagógiai rendszerek kiadására. Ennek része a tankönyv is. A miniszter által kiadott pedagógiai rendszerek - a tankönyvvé nyilvánítás megkerülésével - felkerülnének a tankönyvjegyzékbe. Itt ama tankönyvekre kell gondolnunk, amelyeket a Sulinova Kht. fejlesztett. A szabályozás ezen részét nem értjük. Ha ezek a könyvek jók, akkor semmi nem indokolja az akkreditáció megkerülését. Ha a könyvek minősége viszont kétségeket ébreszt, egy okkal több, hogy ne kerüljék meg az akkreditációt. Semmi nem indokolja a teljes pedagógiai rendszer felkerülését a tankönyvjegyzékbe.
Ráadásul, ha a pedagógiai rendszerek mentesülnek az akkreditáció alól, ezen a csatornán rossz minőségű könyveket lehet feltenni a tankönyvjegyzékbe. Ez ellentétes az oktatás érdekeivel. Az akkreditáció megkerülése sérti a versenysemlegesség elvét is, hiszen a kiadó saját pénzből fejleszt, akkreditáltat, és így kénytelen versenyezni a piacon a miniszter által közpénzből fejlesztett, kiadott, akkreditálási eljárás nélkül a jegyzékbe felkerült könyvekkel.
Mindezek nyilvánvalóan megengedhetetlenek, és alapjaiban kérdőjelezik meg a tárca elkötelezettségét a minőségi tankönyvellátás mellett. Emiatt nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
