DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem vagyok tagja az egészségügyi bizottságnak, ezen a vitán nem vettem részt a bizottságban, így kicsit könnyebb vagy nehezebb helyzetben vagyok, mert nem marad más számomra, mint az a törvényszöveg, amit megkapott minden képviselő, és ezt kell értelmeznem.
A törvény és a módosítás azért került ide, mert az Alkotmánybíróság határozata nem teszi lehetővé, hogy július 1-je után érvényesüljenek az eddigi szabályok. A másik oka, hogy szabályozni kellett a túlmunka kérdését, az az, hogy az európai bírósági rendszerben több per is folyt, és ezeknek a pereknek a végén állásfoglalások születtek. S van egy kitüntetett állásfoglalás, amit érvényesítenünk kell, túl a munka világának a jogszabályozásán, speciálisan a saját területünkön. Ez a második ok arról szól, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás - ügyelet - teljes egészében munkaidőnek minősül, és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályok esetében. Tehát világos, így kell szabályozni ezt a rendszert.
Van egy harmadik oka is annak, hogy új szabályozást kell tennünk, ez pedig az, hogy a mostani kormányzat átszerkesztette a magyar egészségügyi ellátórendszert, és az ellátórendszerben új típusú intézményeket határozott meg. Mintegy negyven olyan intézmény van, amely kiemelt kórház, országos intézmény, ilyen formában gyakorlatilag sok szakmában állandó rendelkezésre állásra kötelezett, aztán van egy másik csoport, ahol még van aktív ellátás, de nem ilyen módon, és van egy krónikus rehabilitációs intézménycsoport.
Ez az a három ok, ami miatt ezt szabályozni kellett, és meg is jelenik ez a három típusú folyamatos rendelkezésre állás mint kötelezettség és mint lehetőség magában a törvényben is. Azt gondolom, hogy most általános vita van és nem részletes, mert elég sokan belementek a részletes vita gondjaiba is. Abban a negyven körüli intézményben, ahol az állandó rendelkezésre állásra szükség van, nyilván műszakot illene szervezni, mert úgy lehet ellátni azt az egy-egy szakma szerinti beteganyagot. Mérlegelhető talán még ebben a csoportban is néhány hely, ahol ténylegesen ügyeletet kell szervezni, és van egy csoport, ahol csak a készenléti rendelkezésre állásra van szükség, illetve valamilyen kombinált módra.
Én a magam részéről ilyen módon néztem át ezt a törvényt, és azonnal szembetűnt, hogy a fogalommeghatározásoknál a d), ami az ügyeleti feladatellátás, ami a tényleges tevékenység és a rendelkezésre állás kombinációja, ellentmondásban van az egészségügyi törvénynek az 5. §-ával, amit módosítanak, mert ott csak a feladatellátás tényleges egészségügyi tevékenység végzéséhez kötöttségét ismeri el, a jelenlétet nem. Tehát ellentétben van ez a fogalommeghatározási résszel. Többször elolvastam, és megkonzultáltam jogásszal is.
A másik gondom pedig az, hogy jól van-e megszerkesztve ez a törvény, mert van egyszer az európai állásfoglalások alapján a munkaidő kérdése és a finanszírozási kérdése, és van a munka világának a szabályozási kérdése. S ha úgy számol a törvényhozó, hogy egy év az 8736 óra - bármilyen furcsa, ennyi óra -, és ha a rendelkezésre állást egy adott munkahelyen egy orvossal biztosítanom kell, akkor ennyi munkaórát kell lefednem munkavállalóval vagy szerződésessel. Ez a szabadságokat is figyelembe véve négy státust jelent. De bizonyos napszakokban egy orvossal nem működik egy ilyen osztály, ha pedig két-három orvost feltételezünk, akkor kiderül, hogy négy-, nyolc- vagy tizenkét orvosos munkahelyek azok, amelyek egyáltalán képesek megszervezni magukat.
Vizsgáljuk meg az egyes orvos kérdését, mert itt a teremtő rugalmasság is szóba került. A teremtő rugalmasságról mindenki azt gondolja, hogy valakinek az élete befejeződik hat hónap után, de nem fejeződik be, mert gurul tovább. És arra is felhívom a figyelmüket, hogy ez a törvény naptári évenként is meghatározza a végezhető munkaórák számát, és ezt 416 órában rögzíti. Tehát nemcsak a fél évet határozza meg és a hetet, hanem az évet is. Bármilyen furcsa, de ha egy kolléga azt teljesíti fél év alatt, amit lehetőségként megszab ez a törvény, és ismerve a magyar munkaerőviszonyokat, az intézmények ellátottságát, ezt teljesíteni fogja, akkor a kolléga a második félévben már csak 36 órát dolgozhat hetenként. Ezt nyilván nem gondolta át senki, mert elmegyünk majd egy hétig, egy hónapig, fél évig, aztán utána érdemben nem tudunk tovább dolgozni.
Azt nem egészen értettem, amikor a kollégák főállású ügyeletet, készenlétet, egyéb szolgáltatást, műszakot ellátó lehetőséget taglaltak - erre valóban szükség lehet -, mert ez a törvény kizárja, hiszen a második oldalán azt mondja ki, hogy ilyen jogviszonyban kizárólag készenléti jellegű munkakörben kerülhet sor. Tehát ha az alkalmazott egészségügyi dolgozó jogviszonya kizárólag ügyeleti feladatokra korlátozódik, ez is zavarosság, mert ha ügyeleti feladatokra szerződök, akkor miért csak készenléti jellegű munkát láthatok el. Aki ezt megfogalmazta, annak a fogalomrendszere nem egészen világos, vagy az enyém nem az.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a műszakszervezésnél, az ügyeletszervezésnél, a készenlétszervezésnél van a munka mennyisége és van a minősége, és vannak szakágak, ahol az egyidejű jelenlét egy orvossal meg sem oldható, a magam részéről ezért ezt egy kicsit átgondolatlannak tartom.
Még egy gond: az egészségügyi törvény 94. §-a szerint mentési feladatok ellátására készenléti jellegű munkakörben is sor kerülhet.
(22.30)
Én azt gondolom, hogy más feladatok ellátására is sor kerülhet készenléti jellegű munkakörökben, sőt egy intézmény ellátásának a feladatainál kombinálható az ügyelet és a készenlét vagy még a műszak és a készenlét is.
Gondom van a bérezéssel. Egyszerűen magyarázhatatlan számomra a teljes értékű munkavégzésnél az alapbér és az illetmény egy órára eső összegének 70-80 vagy 90 százalékban való meghatározása. Ez egyszerűen nem megy, hát ilyen nincsen! Az arányos, a munkával arányos bérezés a rabszolgaság óta van, addig bármit lehetett tenni, mostanában ezt nem lehet megtenni.
Ha e törvény célját abban határozzuk meg, hogy eleget tegyen az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény pótlásának, eleget tegyen az uniós eddigi perek indokainak, és az új struktúrát is kielégíti, még egy célja van ennek a törvénynek, a döntő célja az, hogy betartható legyen, és ne legyen peresíthető. Jelen formájában szinte nem alakítható ez olyan módon, hogy megfeleljen az uniós jogszabályoknak, a direktíváknak, a perdirektíváknak, és hogy peresíthető, azt kell mondanom, hogy végtelen számú per indítható.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
