DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Vojnik képviselő asszony a rugalmasságról beszélt, én ahhoz szerettem volna hozzászólni. Egyetértek önnel: a rendszerben ez a rugalmasság, amelyik akár lehetővé teszi, hogy több hónapon keresztül heti 72 órát is dolgozzon egy egészségügyi dolgozó, szerintem bőven elegendő. Sőt, magunk között el kell ismernünk, hogy a magyar egészségügyben dolgozó emberek részben hivatástudatból, részben anyagi szükségből hajlamosak és hajlandók túldolgozni magukat, túl sokat dolgozni, sokkal többet vállalni annál, mint amennyi egyébként a családjuk számára, saját maguk számára, saját maguk rekreációjára elegendő pihenőidő lenne.
Tehát két dolgot kell figyelembe vennünk pillanatnyilag az országban. Meg kell oldanunk valamilyen módon, hogy kevesebbet dolgozzanak, és el kellene érnünk ezzel együtt, hogy legalább ugyanakkora jövedelemhez jussanak a kevesebb ügyeleti teljesítmény mellett, mert pihent orvosok hatékonyabban, jobban dolgoznak, és ezt mondom a szakápolókra is.
Azt is el kellene érnünk, hogy legyenek olyan számban kiképzett szakemberek, akik vissza is jönnek az egészségügybe dolgozni, mert egyébként azt mondhatjuk, hogy vannak az országban, csak ma nem a magyar egészségügyben dolgoznak. Ez különösen igaz lehet a szakdolgozói rétegnek egy részére, az orvosok egy részére is, hogy ezt a harmadikat is elérjük, hogy vissza is jöjjenek az ágazatba dolgozni.
Tehát valami olyan kompromisszumot kellene megtalálnunk közösen - és én nem is mennék bele abba, hogy munkajogilag kire vonatkozik, kire nem -, hogy kevesebb munkában eltöltött idővel legalább ugyanakkora jövedelemhez jussanak ezek az emberek, és akik ma a rendszeren kívül keresnek megélhetést, visszajöjjenek a rendszerbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha ezt a három dolgot el tudjuk érni a törvénnyel, akkor már nem dolgoztunk hiába.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
