DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Ott folytatom, ahol Horváth Zsolt képviselőtársam abbahagyta.
Az egészségügyi bizottság teljes mellszélességgel támogatta e törvényt azért, mert úgy gondoltuk, hogy az egészségügy működőképességéhez, július 1-jétől történő törvényes működőképességéhez szükség van a mi támogatásunkra is. Azért is támogattuk, mert szerepel benne, a törvényben leírva az, hogy az ügyelet munkaidő.
Azért is támogattuk, mert munkahelyet jelent, munkahelyteremtést jelent a törvény végrehajtása. Ugyanis az előbb említette Horváth képviselőtársam, hogy az új egészségügyi törvényekkel mintegy 6 ezer szakdolgozó és mintegy 1500 orvos vált munkanélkülivé, és azzal, hogyha most meg tudjuk teremteni azt a lehetőséget, hogy főállású ügyeletesek legyenek, abban az esetben őket foglalkoztatni tudjuk. Ez természetesen azt jelenti a későbbiekben, hogy az orvosok, szakdolgozók oktatása, pótlása ugyanúgy szükségeltetik, hiszen akkor az ágazat plusz humánerőforrás-igénnyel jelentkezik.
Aztán azért is támogattuk, mert ha egyszer munkaidőt jelent az ügyelet, akkor nyilvánvalóan beszámítandó a nyugdíjidőszakba is. Ha a nyugdíjidőszakba beszámítandó, ugyanaz a helyzet, ugyanúgy a munkahelyteremtést, a foglalkoztatás növekedését láthatjuk vagy érhetjük el vele.
És alapjában véve azért is támogattuk, mert azt reméljük és abban bízunk, hogy azzal, hogy az ügyelet munkaidő lett törvényben deklaráltan, ezzel azt is elismerjük, hogy az az idő, amit ügyeletben tölt az egészségügyi dolgozó, az túlmunka, és ha túlmunka, akkor a túlmunkának megfelelő díjazása kell hogy legyen, és itt a módosítókban természetesen ezt az összeget, illetve ennek a százalékos nagyságát is meghatároztuk.
(21.40)
Támogattuk a törvénytervezetet, pedig igazság szerint igen sok baj van vele. Először is sürgősséggel kezdte tárgyalni a múlt héten a parlament a törvénytervezetet. Specialitás a munka világában az egészségügyi munka, és most, e héten - az előző vitában ennek az alaptörvényéről volt szó - végre beérte a törvényhozás is a rendes sorrendet. Ha tehát kizökkent az idő, akkor most visszazökkentettük, illetve visszazökkent. A 2938-as törvénytervezet az általános munkajogi szabályokról szólt, és végre most aztán követi a specialitásokkal tarkított mostani törvénytervezet.
Azért is baj van bizony ezzel a törvénnyel, hiszen jó néhány olyan dolog van benne, amely, hogy finoman szóljak, javítandó. A definíciókról most nem beszélnék.
A munkaidőt említem. Ellentétes az irányelv 6. cikkelyének b) pontjával. A napi és heti maximális munkaidőnél az egészségügyi tevékenység együttes időtartamának meghatározása során az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni. Ez szerepel a törvényben.
Ha ez az aktív munkavégzésre vonatkozik, akkor ellentétes a közösségi joggal. Az Európai Bíróság ítéleteiben ugyanis az ügyelet aktív és passzív részét is munkaidőnek kell tekinteni, vagyis vonatkozik rá a maximális napi, heti munkaidő megállapítása. Ezen esetben azonban a passzívan töltött tevékenységnek nincs felső határa. Ellentétes a munkatörvénykönyv módosítására vonatkozó tervezet azon fő szabályával is, amely szerint a munkaidőbe be kell számítani az ügyelet teljes időtartamát.
A készenlét, készenléti szolgálat több ízben szerepel a törvénytervezetben. Alapjában véve a készenlét fogalmát definiálja a tervezet. Maradjunk már ennél a megfogalmazásnál! Természetesen van olyan is, hogy készenléti jellegű munkakörnek nevez bizonyos tevékenységet. Azt mondja a mentésről például - hogy hazabeszéljek egy kicsit -, hogy a mentési feladatok ellátására készenléti jellegű munkakörben is sor kerülhet. Aztán még miben?
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó nem mentési feladatot végez szerintem, hanem a munkaköri feladatait végzi; az orvosi, mentőtiszti, mentőápolói, mentőgépkocsi-vezetői munkakörben azt a tevékenységet folytatja. A sürgősségi ellátásban, a mentésben dolgozók is az Európai Bíróság ítélete szerint az irányelv hatálya alá tartoznak, azaz vonatkozik rájuk a heti 48 órás munkaidőkorlát. Hogyan érvényesül ez a korlát a készenléti jellegű munkakörökben a 8-12 óra közötti rendes napi munkaidőt megengedő szabályozással? Ehhez hasonló dolgok vannak még szép számmal a törvényben. Ahogy nézem az időt, bizony, igencsak fogy.
A pihenőidővel kapcsolatos megállapítások számosan elhangzottak. Abban bízom és reménykedem, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket szerintem a patkó mindkét oldalának képviselői beadtak, olyanná alakítják ezt a törvénytervezetet, olyan törvénnyé alakítják, ami az egészségügyben dolgozók munkalehetőségeit pozitívan befolyásolja.
Utolsóként azt mondom, hogy számos olyan egészségügyi munkahely van, amely még e speciális szabályozásokon túl egyeztetéseket kíván, és akkor lesz igazában rugalmas, rugalmasan kezelhető a törvény, ha ezeket a speciális szabályozásokat a speciális munkáltatóval és munkavállalókkal beszéljük meg.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
