DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Ha ezt nem érti, akkor a dolog lényegét nem érti. Azt gondolom, hogy akkor kezdjük ezt az egészet elölről. A munka világának vannak világos és egyértelmű, a munkavállalók érdekképviseleteinek hosszú évtizedes, ha úgy tetszik, évszázados küzdelemben elért eredményei, az tudniillik, hogy egy munkavállalónak meglegyen a heti munkaideje, a pihenőideje, és hogy a munkáltatója az ő akarata ellenére csak nagyon korlátozott számban rendelhessen el vagy várhasson el tőle többletmunkát.
Ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy a kereszténydemokraták álláspontjával ez nem egyezik, akkor én ezt tudomásul veszem. Akkor semmi másról nincsen szó, mint hogy én, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője ezt nem egy lerúgandó kötelezettségnek, hanem egy olyan vívmánynak tekintek, amelyet meg kell őrizni, és nincs olyan szabály, még ebben a nagyon rugalmas és kényszerűen, mert ez a kulcsszó itt, hogy kényszerűen elrendelt többletmunkavégzésben is önkéntes alapon elvárt vagy teljesíthető többletmunkában… - aminek ne kelljen azt mondani, hogy ez a határ, azért, amit a képviselő úr mondott, mert én ugyanannyit ügyeltem, képviselő úr, alig egy kicsivel idősebb nálam, ha megengedi, csak azért mondtam, hogy idősebb, merthogy egy férfinak még ilyenkor éjféltájt is kötelessége, hanem azért, mert azt gondolom, hogy nem normális állapot még orvostól sem elvárni, hogy péntektől hétfő estig 24, 48, 72 óráig dolgozzon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert már nem végez teljes értékű munkát. Ezt mindannyian tudjuk.