DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat a kormányzati negyed beruházásáról, fejlesztéséről szól. Engedjék meg, hogy néhány gondolatban kiegészítsem az itt folyó vitát. Kezdjük rögtön egy kérdéssorozattal! Azt már tudjuk, hogy miért jó a kerületnek ez a beruházás, azt el is fogadom, hogy képviselőtársam ennek megfelelően állt hozzá ehhez a kérdéshez, és ezt részletesen elmondta, ami hasznos volt mindenki számára, de mégiscsak azt kellene megvizsgálni, hogy miért jó ez a beruházás az országnak.
Azt gondolom, hogy néhány kérdést - még ha ezek költői kérdések is - mégiscsak fel kellene tenni. Biztos, hogy ez a legfontosabb kihívások egyike a kormány előtt? Megszorítások idején biztos, hogy ilyen beruházásokkal kell a kormánynak foglalkoznia? Amikor a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a politika magán kezdi a megszorításokat, akkor biztos, hogy ilyen intézkedésekről beszélt, ilyen intézkedésekre gondolt? Vagy a kormányra nem vonatkozott miniszterelnök úrnak ez a kijelentése?
Sokaknak ez a beruházás nem azt a képet vázolja föl, amiről államtitkár úr beszélt, hanem sokkal inkább egy kicsit az urizálást, vagy mondjuk úgy, hogy rossz üzenetet hordoz. Amikor költségvetési megszorítások vannak egy országban, és az embereknek megélhetési problémáik vannak, akkor nem biztos, hogy egy ilyen megatervvel kellene a kedélyeket borzolni. Ez még abban az esetben is igaz lenne, ha egyébként minden kérdés, ami itt felmerül, számszakilag alá lenne támasztva. De tudjuk, hogy ez hónapok óta minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs így. És nem két fillérről beszélünk, hanem jelen értéken nettó 142,5 milliárd forintról, amit azért nem nevezhetünk bagatell összegnek. Az előző napirendek, mondjuk, az egészségügy tekintetében is már ez az összeg még huszonöt éves futamidő alatt, az üzemeltetési költségekkel együtt is jelentős összeget tesz ki. Azt hiszem, ebben megállapodhatunk.
Államtitkár úr azt mondta, hogy önmagában a kormányzati negyeddel kapcsolatban nem, hanem sokkal inkább a megvalósítás módjával, a finanszírozással kapcsolatban voltak kérdések. Nos, az időszerűséggel is kétségek voltak, az időpontot illetően is kétségek merültek fel, mert nem látjuk be, hogy miért pont ebben a helyzetben kell egy ilyen kérdéskörrel foglalkozni. A korábbi kormányok bár tervezték, mégsem vágtak bele ebbe a beruházásba, és biztos, hogy ennek is volt oka, pedig a költségvetési helyzet sokkal jobb volt, mint jelen pillanatban. Az olcsóbb államot pedig nem látjuk, hatalmas összegű megtakarításokról hallunk, 140 milliárd forintos megtakarításokról, de amikor megnézi az ember a számokat, akkor kiderül, hogy a kormány nem ugyanazt a bázist nézi, nem ugyanazokat az adatokat hasonlítja össze, ebből következően nem látjuk igazán, hogy a 140 miért pont 140, miért nem 20, miért nem mínusz 10 s a többi. Nem látszanak ezek a számok.
Hogy is jutottunk el a mai tárgyalási napig, hiszen az ügy nem ma kezdődött, hanem hosszú hónapokkal ezelőtt, már közel egy évvel ezelőtt jelentette be a kormány eme szándékát. Akkor heteken-hónapokon keresztül semmilyen szakmai anyag nem került nyilvánosságra ebben a kérdésben, semmi olyan szakmai anyag, ami konkrét számszaki adatokat tartalmazott volna. És nemcsak a mi kérésünkre nem került ez nyilvánosság elé, hanem - ha visszaemlékeznek - gazdasági hetilapok is foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, kértek szakmai anyagokat, amelyek abban a pillanatban még nem álltak rendelkezésre, de azt már kijelentette a kormány, hogy ezt meg fogja valósítani. Tehetjük fel a kérdést, hogy ha nem voltak szakmai anyagok, akkor hogyan lehetett ezt ilyen nagy biztonsággal kijelenteni.
Majd később azt mondta a kormány, hogy ez tulajdonképpen nem is fog kiadást jelenteni a költségvetésnek, hiszen a meglévő minisztériumi épületek értékesítéséből származó bevétel bőven fogja ezt fedezni, de később kiderült, hogy mégsem az fogja fedezni, mert az belemegy egy nagy kalapba, aztán pedig egy másik finanszírozási móddal, a PPP-vel elkezdi finanszíroztatni az állam, és huszonöt év alatt kamatostul vissza fogja fizetni ezt a pénzt bérleti díjba, és minden olyan költséget, amely a beruházásnak ebben a szakaszában meg fog jelenni, plusz a profitot is. Itt semmi más nem történik, mint hogy a bank és az állam közé egy gazdasági szereplő be fog ékelődni, aki a bank profitjára természetesen rá fogja tenni a saját profitját is, ezt pedig az állam - mint a jól megszokott PPP-módszerben - huszonöt év alatt ki fogja fizetni. Még egyszer mondom, nem pár milliárd forintról van szó, hanem költségvetési tétel tekintetében is nagyon jelentős összegről.
A kormányzati negyed szükségességének kérdésében érdemi vitára egész sokáig nem is került sor, a kormány arról sem volt hajlandó beszélni, hogy hogyan lehet ellenőrizni ezeket a számokat, ezeket a számszaki adatokat, és nem is volt hajlandó arról tárgyalni, hogy ez az ellenőrzés valamilyen módon megtörténhet. December óta minden hétfői ülésnapon leszavazza a kormányoldal azt az előterjesztésünket, azt a javaslatunkat, melyben azt kezdeményezzük, hogy az Állami Számvevőszék még a beruházás megkezdése előtt vizsgálhassa meg különböző, a jogszabályok által lehetővé tett szempontok alapján ezt a beruházást.
(0.00)
Ezt minden esetben leszavazza a kormány, csak a kérdés marad. Ha itt minden rendben, ha nincs takargatnivaló, ha ez nem csupán egy újabb ingatlanüzlet, ha ez a beruházás valóban megtakarítást eredményez a költségvetés számára, ha valóban adóforintokat takarít meg, akkor miért nem fogadták el az ellenőrzésre irányuló indítványunkat a kormánypártok, miért nem lehetett erről még érdemi vita sem, hiszen még napirendre sem hajlandók tűzni ezt a kérdést egyébként, ezt az országgyűlési határozati javaslatot a kormánypártok. Ha minden rendben van, ha ez megtakarítás a költségvetésnek, akkor ez logikátlan lépés, hiszen akkor lehet, hogy hónapokkal ezelőtt ez az állami számvevőszéki vizsgálat megtörténhetett volna, és ma nem lenne ebben a kérdésben vita, mert mindenki azt látná, hogy ez valódi megtakarításokat eredményez. De ha ez nem történhetett meg, akkor természetesen az emberekben felmerül az a kérdés, hogy ennek vajon mi lehet az oka.
A választott konstrukcióval is baj van, ahogy az előbb már mondtam, hiszen ez a konstrukció eddig Magyarországon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nyugat-Európában is egyébként olyan beruházások esetében csak, ahol utána nem kizárólag az állam vagy az önkormányzat bérli vissza egyébként az adott beruházást, hanem egyébként az a beruházás más bevételeket is generál. Ebből következően egyébként nem a teljes összeg visszabérlésére történik kísérlet, mint ahogy egyébként ebben a konstrukcióban ez megtörténik.
Még egyszer: azt pedig logikátlannak érezzük, hogy a banki hitelben meglévő, értelemszerűen banki profit mellé még a beruházás profitja is rámegy, és ezt kell egyébként 25 év alatt kifizetni, ami olcsóbbá biztos nem teszi ezt a kérdést, mint egyéb más finanszírozási módoknál. Rövid távon lehet, hogy ez a módszer vagy ez a finanszírozási modell jó a költségvetésnek, de hogy a 25 év összességében, még akkor is, ha esetleg azt mondanánk, hogy szükség van erre a beruházásra, ez a legdrágább módszerek egyike, az teljesen biztos, ezt mutatta egyébként az az állami számvevőszéki jelentés, amely ezeknek a beruházásoknak a dolgát vizsgálta.
De ugye azt is elmondták itt többen, hogy a fejlesztések jelentős része a kormányzati negyedben valósulhat meg. Na de ezeknek a fejlesztéseknek egy jelentős része azon túl is megvalósulhatna! Hogy informatikailag össze lehet hangolni a minisztériumokat? Ennek semmi köze ahhoz, hogy fizikailag, földrajzilag egyébként egy helyre visszük-e az épületeket. A világ különböző részén, legyen bárhol ma egy multinacionális nagyvállalat, egyébként az egy informatikai hálózaton működik. Valahol a világ másik végén. Ehhez nincs szükség egy helyre telepíteni a minisztériumokat! Tehát ez szerintem egy kifejezetten rossz érv, aminek ehhez semmi köze; szükség van rá, de nem a kormányzati negyeddel függ össze. Mint ahogy remélem, a létszámleépítés sem a kormányzati negyed összefüggésében jelenik meg, mert Kékesi képviselő úr kétszer is elmondta, ami számomra, ahogy beszélgettünk, számunkra nem volt teljesen érthető, hogy a létszámleépítésnek a kormányzati negyedhez pontosan mi köze van. Ha azt akarta mondani ezzel a képviselőtársam, hogy a létszámleépítés után kevesebb hely is elég, jó, csak nem ezt mondta - vissza lehet olvasni, képviselő úr.
A következő kérdés a kormányzati épületek, minisztériumi ingatlanok értékesítése. Ingatlanpiaci szakértők is azt mondják, hogy ha egyszerre ennyi, egyébként sok tekintetben hasonló jellegű ingatlan kerül értékesítésre, azért összegszerűen nem fogja az állam megkapni azt a bevételt, amit egyébként akkor megkapna, ha ez nem egy egyszeri vagy körülbelül egy időben történő értékesítés. Könnyen belátható, hogy ennyi ingatlanra egyszerre fizetőképes kereslet piaci értéken ugyan lesz, csak ez a piaci érték alacsonyabb lesz, mint ha egyébként nem dömpingszerűen történne ezeknek az ingatlanoknak az értékesítése, ami azt kérdőjelezi meg, hogy biztos, hogy azzal a bevétellel számolhat-e reálisan az állam, mint számolhatna egyébként egy más módszer választása esetében.
Tisztelt Országgyűlés! Külön elvárás persze, hogy ha elindul a kormányzati negyed - hiszen úgy látjuk, ebben nagy az elszántság -, akkor hogyan történik ennek a folyamatnak az ellenőrzése. Azt gondoljuk, abban mindenki egyetért, hogy ez egy nagyon komplex, összetett finanszírozást igénylő projekt, ennek teljesen a nyilvánosság előtt kell, ellenőrzött módon zajlania mint folyamatnak. Ezért nyújtottunk be egy országgyűlési határozati javaslatot, amelyben kezdeményezzük egy eseti bizottság felállítását, amely ötpárti bizottságként nyomon követné ezt a folyamatot. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha a kormánypártok úgy gondolják, hogy ez egy szükséges és jó beruházás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor azt gondoljuk, nincs miért megakadályozni ennek az eseti bizottságnak a felállítását, és akkor valószínűleg mindenki számára megnyugtatóbb lenne a következő időszak folyamata. Köszönöm szépen, elnök úr.
