DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy néhány, költőinek szánt esetleges kérdésre próbálnék én magam válaszolni. Kezdjük a legvégén, mert talán az a leginkább, úgymond, kételyeloszlató kérdés, illetve az arra szánt válasz lehet erre a legalkalmasabb, a kételyek eloszlatására.
Azt gondolom, a képviselő úr személyesen is meg a kollégái is már elég sok módszert kitaláltak, hogy hogyan lehetne a kormányzati negyeddel kapcsolatos kedélyeket egy kicsit felszítani, hiszen itt már ügyészségi megkeresés meg egyéb ötletek is voltak. Ebbe a sorba illeszkedik az ÁSZ-vizsgálat kérése is, hiszen köztudott, hogy az ÁSZ része, benne van a Projekt Monitoring Bizottságban, tehát ő ott megvizsgálhatja pontosan ugyanezeket a kérdéseket, és ha esetleg megkérdezik az ÁSZ elnökét, akkor el tudja mondani, nem kell ezért külön vizsgálatot elrendelni.
Azt gondolom, hogy - bár ez nem vizsgálóbizottság, mert ugye még nem vizsgálunk valamit, hanem figyelemmel követünk valamit - az eseti bizottság egy megfelelő forma, és azt gondolom, hogy ahogy soha egyetlenegy ilyen típusú bizottság létrehozását nem akadályozták meg a jelenlegi kormánypártok, e bizottság megalakítását sem fogják megakadályozni, sőt ebből eredően nyilván támogatni fogják, mert nélkülük ez nem nagyon menne. Ha persze ezzel kivégeztem az összes kételyt, akkor nem is volna érdemes tovább sorolnom az ellenérveimet, de azért szükségesnek tartok még néhány ponton rávilágítani bizonyos, remélem, félreértésekre.
A finanszírozási kérdés. Én azzal egyetértek, hogy Magyarországon részben a tapasztalatok hiánya, hiszen például az ÁSZ idézett vizsgálata is ezt mutatja, hogy az eddig alkalmazott korai PPP-technikák, amelyek nem ezek voltak, és nem is voltak teljes mértékben kontrolláltak, nem okoztak az államnak előnyt, sőt kimutathatóan bizonyos mértékű veszteséget okoztak. Ezt persze még akkor is kell mérlegelni, hogy vajon az állam létre tudta volna-e hozni azokat a beruházásokat, amelyek azóta egyébként működnek, és nem pusztán csak a létrehozásukat kell összevetni, vagy nem tudta volna létrehozni, és nem szolgálná a magyar lakosság vagy az érintett kör érdekeit, illetve nem érdekeit, hanem igényeit.
Nyugat-európai példák merültek fel ilyen szempontból, de még majd visszatérek a finanszírozásra. Nyugat-Európában vannak olyan beruházások, például az államtitkár úr által említett, Nagy-Britanniában épült, Angliában épült belügyminisztérium, amely kizárólag és csakis ezt a belügyi tevékenységet, tehát az állami feladatot szolgálja ki, látja el. Azt gondolom, ennek a pontos számait egyébként ismerem is, 7-8 százalékos árelőnyért mentek bele a PPP-eljárásba. Ott ugyanúgy állami számvevők és nyilván ingatlan- és egyéb szakmai szervezetek utánaszámoltak, hogy ez vajon jó és hasznos-e, ahogy majd Magyarországon is utána fognak számolni. Most két szervezet az előterjesztő, és volt egy másik, úgy hívják - ez egy államilag létesített szervezet -, hogy PPP Tárcaközi Bizottság, amelynek kötelező volt összehasonlítania négyféle beruházási eljárást, az állami beruházást, a bérleti konstrukciót, tehát amikor az állam csak bérli hosszú távon tartósan ezeket az ingatlanokat, egy úgynevezett szűkített PPP-t meg egy bővített PPP-t. A kettő között az a különbség, hogy ketté vannak bontva a szolgáltatások. Vannak olyan szolgáltatások, amelyeket biztonsági, kockázati okokból csak és kizárólag az állam, tehát a használó láthat el, és vannak olyan szolgáltatások, amelyeket nyugodtan elláthat az üzemeltető is. A szűkített nyilván ezt képezi le, a bővített pedig mind a két szolgáltatást tartalmazza. Na most a számítások azt mutatják, hogy ebből a legolcsóbb jelen értéken a megvalósítás szempontjából a szűkített, tehát nem az állami beruházás, hanem a szűkített PPP a legolcsóbb.
(0.10)
Tehát itt az az árelőny, ami miatt Angliában a PPP-megoldást választották. Mi miért ne választanánk a PPP-megoldást? De még egyszer: abban egyetértünk, hogy kísérjük figyelemmel - viccesen szoktam mondani, hogy a projektnek nem akkor van vége, amikor megépítettük -, tehát akár 25 évig kísérjük figyelemmel, és a végén ellenőrizzük le, hogy valóban ez a projekt teljes mértékben beváltotta-e azokat a számításokat, a hozzá fűzött reményeket, amiket most alapvetően matematikai számítások alapján próbálunk meg eldönteni.
Ha a létszámkérdésben rosszul fogalmaztam, és úgy fogalmaztam, ahogy képviselő úr idézi, azért elnézést kérek, az valószínűleg egy nem helyesen kifejtett gondolat volt. Igen, úgy gondoltam, hogy egyébként is az államapparátusban megmutatkozó létszámcsökkenés rendkívül sok helyet szabadít fel. De, még egyszer visszatérnék a területi számra, jelen pillanatban a kormányépületek 325 ezer négyzetmétert jelentenek. Ezt használja annyi ember, amennyi, és ehhez képest lesz kevesebb vagy van már kevesebb. És mindezt 165 ezer négyzetméteren fogják majd megoldani az új építésnél. Azért gondoljunk már bele - ennyi négyzetméterhez nyilván tartozik valami belmagasság is -, hogy ennyivel kevesebb légköbmétert kell fűteni? Ennyivel kevesebb helyet kell bebútorozni? Ennyivel kevesebb helyet kell takarítani? És még lehet sorolni. Tehát számos helyen itt van az a megtakarítás. Még egyszer mondom, ne felejtsük ki, a projektben nemcsak az a haszon, hogy 42 meg 100 az 142, és ez kevesebb, mint ha állami beruházás keretében valósul meg, hanem az, hogy rengeteg szolgáltatást, rengeteg ráfordítást meg tudunk ez alatt a 25 év alatt takarítani.
Hatmilliárd forint az éves ráfordítás, ha 25 millióval elosztjuk. Ez egy átlagszám és jelen értéken számítjuk, tehát most az inflációt nem adjuk hozzá. Ha öt év lenne csak az időszak, akkor a hiányt bele kellene számolni az államháztartás hiányába. Mivel 25 éves a program, nem kell, tehát ez csak évente ennyivel növeli a hiányt. De tegyük mellé a másik számot: 140 milliárd a megtakarítás. Az is hatmilliárd évente. Tehát hatmilliárdos megtakarítás van évente.
Én nem szívesen mennék bele a kormányzati épületek értékesítésének a kérdésébe, mert én tulajdonképpen nem látom ezt a projekthez tartozónak. Abban is osztom a képviselő úr véleményét, hogy nem szabad egyszerre az ingatlanpiacra zúdítani ezeket a dolgokat, én a hozzászólásában úgy is fogalmaztam, hogy a hasznosításáról kell dönteni. Lesz, amit el kell adni, mert van rá komoly, valamiféle befektetői igény. Lehet, hogy vannak olyan presztízsingatlanok, amit inkább csak használatba, vagyonkezelésbe kell adni a felújításért, és egy futamidő után az állam természetesen újra dönthet erről; és számos más megoldás lehetséges ezeknek az épületeknek a hasznosítására. Nyilvánvalóan az is lehetséges, hogy fokozatosan adja el, évek hosszú során, bár nyilván, ha áll egy épület, akkor folyamatosan ráfordítást igényel, veszteséget termel.
Összességében tehát úgy gondolom, ha minden ilyen szempontot tekintetbe veszünk, ma - legalábbis az ismert számok közül - nem látok olyat, ami erősítené azt az álláspontot, hogy itt valamilyen kétes dolog történik. Azt viszont elfogadom, hogy nem minden képviselőtársam ugyanolyan tájékozott, informált, mint esetleg én vagyok, és ezért keretes szerkezetben úgy zárnám a mostani hozzászólásomat, hogy természetesen támogatjuk azt az eseti bizottságot, ami mindenkinek, aki ez iránt érdeklődik, frakciónként lehetőséget ad ebben a bizottságban a részvételre, és a projekt létrehozásának, lebonyolításának és működésének a pontos, áttekinthető, átlátható megismerésére.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót.
