DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Puskás Tivadar képviselő úrral és barátommal szemben én nem örülök semminek. (Derültség.) Ugyan helyeseljük az Eurotransplanthoz való csatlakozás feltételeinek a megteremtését, de hangsúlyozzuk, hogy Magyarországon a transzplantációk számának a csökkenése nem ezzel van összefüggésben. Ezen érdemes elgondolkozni, amit Gógl képviselő úr az előbbiekben mondott.
Egyébként az, hogy milyen számú transzplantációt végeznek egy országban, tehát ha a szolid szervekre gondolunk, hogy hány szerv jut ezzel kapcsolatosan egy ország egészségügyének, hogy végrehajtson egy ilyen életmentő beavatkozást, az mindig az országok közötti kapcsolatrendszer és a kölcsönösség és viszonosság alapján működik. Igen sok ország van, amelyik nem csatlakozott az Eurotransplanthoz, és a Magyarországon elvégzendő transzplantációknak egymillió lakoshoz viszonyítva a többszörösét végzi.
A 16. §-ban az Egészségbiztosítási Felügyelettel én újból foglalkoznék, amelyik megítélésem szerint egy újabb politikai eszköz lehet egy eddig relatíve független szakmai rendszerben. Igazából a felügyeleti jogkört sem pontosan értem, azért, mert olyanfajta jogosítványokat kap ez a felügyeleti rendszer, amit igazából csak egy szakmai szervezet kaphatna, ezt az emlékezetes múltkori példa, amelyiket nem idézem ismét, mutatja is. Azonfelül Magyarországon egy jól kialakult, nagyon hatékony rendszer volt, a kollégiumi rendszer, amelyik az egészségügyi miniszter legfőbb tanácsadója, azonkívül választott testület, és egy ilyenfajta szakmai beavatkozás hiányosságának a megítélésére lényegesen alkalmasabb.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet munkahelyen belüli vizsgálódásának a lehetősége pedig egy egész más keresztmetszetbe helyezi a felügyeletet, a szankcionálásról pedig - Puskás képviselő úrhoz hasonlóan - azt kell mondanom, hogy azért nagyon érdekes, mert általában minden szankcionálás mögött valamifajta olyan dolognak kell húzódnia, rendszernek kell húzódnia, amelyik valamilyen arányos, fogalmazzunk így ismételten, szankcionálásarányos büntetést fejt ki azért, hogy visszatartó erő legyen annak az eseménynek a megismétlésével szemben.
(23.10)
Azt gondolom, hogy azt mondja, hogy x milliótól 50 millióig lehet mondjuk büntetni valamit. Erre legjobban az Egészségbiztosítási Felügyelet nyújtotta a problémát, amikor a felügyelet vezetője azt mondta, hogy nagy dilemmát okozott nekik, hogy 3 millió vagy 3 millió 200 ezer forintra büntesse az illető kórházat.
Ami a várólista és az előjegyzések pontos definiálását illeti a 20. §-ban, az köztudott, hogy a magyar egészségügyben egyszerre van jelen a kapacitáshiány és egy orvosi ellátás elérhetőségének időszakos volta. Ez bizony - hiába definiáljuk - akkor is keveredni fog. Az előjegyzés alapjában véve azokra a beavatkozásokra vonatkozik, ahol nem mindig elérhető a beavatkozás, mondjuk, csak hétfőn vagy pénteken.
Azt gondolom tehát, hogy tekintve, hogy körülbelül az országban még 25 százaléka sincs a kórházaknak, amelyik várólistát alkalmaz, erősen elgondolkoztató, hogy hogyan lehet úgy megoldani ezt a problémát… - mondjuk, én adnék egy javaslatot ezzel kapcsolatosan, éspedig azt, hogy a tvk-nak az adott intézményre való áthelyezése, vagyis ez azt jelenti, hogy igazából ha X helyen végeznek el egy beavatkozást, de azt a beteg egy másik helyen végezteti el, akkor azt a tvk-t vigye magával, ami rögtön megoldaná ezt a problémát, és egyúttal a szabad orvosválasztás irányába egy kifejezett lépés lenne.
Összességében azt gondolom, hogy a várólista és az Egészségbiztosítási Felügyelet, de főleg az utóbbi nem más, mint a több-biztosítós modell, az üzleti biztosítás előkészítője.
Végezetül a vizitdíjról szeretnék beszélni. Engedjék meg, hogy mivel ez általános vita, megismételjem azokat a véleményeket, amiket már korábban kialakítottunk, és most azok, amelyek ezt a véleményt a kapkodó módosításhoz megerősítik… - éppen ezért hangsúlyoznám újból, hogy számunkra a vizitdíj sok okból elfogadhatatlan. Egyrészt, mert az eltörlése költségekbe fog kerülni, a családi orvosok korábban meglévő, majd a vizitdíjjal pótolt jövedelmét szakmailag egy erkölcsösebb formában pótolni kell; azért, mert felbontja a nemzeti kockázatközösséget, és a kórházi ellátás terheit azokra az állampolgárokra terheli át, akiket a sors vagy a balszerencse kórházi ápolást igénylő betegséggel sújtott. Mert tartós fennállása esetén az összegét óhatatlanul növelni kell, ha inflációkövető, akkor jövőre 327 forint lesz a vizitdíj; mert kicsinyes, helyenként szégyenletes formában nem növeli, hanem csökkenti az orvosi ellátás presztízsét; mert átlép egy határt, és a törvényt módosításokkal korlátlanul ki lehet terjeszteni.
A gyermekellátásban a vizitdíj bármilyen formában történő megjelenítése nemcsak elfogadhatatlan, hanem gazdaságtalan. Normális esetben a vizitdíj bármilyen indoka egy jól szabályozott, hatékony ellátásban meg sem jelenik. Tíz évvel ezelőtt körülbelül, amikor Strasbourgban előadást tartottam a magyar gyerekellátásról az akkori Európai Parlamentben, sorba jöttek oda hozzám a képviselők, és azt mondták hogy bár náluk lenne ilyen jól szervezett gyermekellátás, ilyen gondos, jól szervezett gyermekellátás. Vajon visszatérnek-e még ezek az idők? Mellesleg a jelenlegi törvényben lévő vizitdíj-mentességi formákat az ellenzék már a korábbi törvény esetén is kifogásolta, és javasolta módosításra.
Van még egy olyan kicsi részlet, amelyre mindenféleképpen ki szeretnék térni. Az egészségügyi szolgáltatók az úgynevezett többletszolgáltatásért pluszköltséget számíthatnak fel a betegnek. Ez a lehetőség erősen vitatható a mai formájában is. Ugyanis az a helyzet, hogy nincs meghatározva, hogy mi az a pluszköltség.
Az elmúlt időszakban számos intézmény visszaélt anyagi okokból ezzel a lehetőséggel. Ennek az ilyen általános megengedése komoly visszaélésekre adhat alapot, és egyben lehetőséget nyújt arra, hogy a kórházi ellátás jellege még erősebben diszkriminatív legyen, mint amilyen a több-biztosítós modell bevezetése során lehet.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
