BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha én most MSZP-s képviselő lennék, a következőket mondanám a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.
Egy ilyen szabályozási logika, amely ily mértékben jogszabályi keretek közé szorítja a munkavállaló szempontjából alapvetőnek tekinthető munkavégzési szabályokat illetően a munkaidő megszervezésével kapcsolatos részleteket, az tulajdonképpen ellene hat annak, hogy a munkaadó és a munkavállaló szervezetei kollektív megállapodásban rögzítsék a számukra fontos feltételeket. Mintegy még további impulzust ad arra, hogy nincs itt értelme a szociális partnereknek egymással szóba állni, nincs értelme kísérletet tenni az egyezségre, hiszen ez a törvénycsomag megteszi a magáét, és tulajdonképpen a munkaadónak nem is lesz érdekében álló.
És ha én az MSZOSZ tagja lennék, akkor bizonyára ott lennék a Hősök terén, ahol 15-20 ezren jelentek meg azon a demonstráción, amelyet a munka törvénykönyvének a kormány által javasolt módosítása elleni tiltakozásul kezdeményeztek a szakszervezetek. A szónokok és az egybegyűltek a módosítás visszavonását követelték, a demonstráción határozott kormányellenes hangulat uralkodott. A tüntetésen a szónokok szerint a jelenlegi kabinet gőgös, arisztokratikus magatartásával saját maga teremtette meg ezt a fajta ellenállást. A beszédekben elhangzott, hogy a kormány nem váltotta be a több munkahelyre, magasabb bérekre vonatkozó ígéreteit, és a munkavállalók érdekeinek figyelembevétele helyett lepaktált a multinacionális cégekkel és a hazai nagytőkével. A tömegben több szocialista politikus, így Nagy Sándor és Kiss Péter - volt és jelenlegi munkaügyi miniszter - is részt vett.
Hát, ez volt 2001-ben; bizonyára emlékeznek rá azok a képviselők, akik még most is itt ülnek talán a Házban, amikor a munkaidővel kapcsolatos szabályokat - szintén az európai uniós jogharmonizáció keretében - módosította az akkori parlamenti többség, illetve nyújtotta be az akkori kormány.
Hihetetlenül nagy tüntetést szerveztek, és hihetetlenül nagy ellenállást mutattak az akkori képviselők. Emlékeznek még rá? Cselédtörvénynek nevezték azt a törvényt, amely - csak úgy megjegyzem - heti 48 órás munkaidőt szabott meg a túlórával együtt. Önök akkor azt mondták, hogy a szabad szombatot is elveszik a dolgozóktól, és még népszavazást is akartak kezdeményezni az úgynevezett cselédtörvénnyel szemben.
Azóta megváltozott a világ, igaz, államtitkár úr? Mert most már ez a benyújtott törvényjavaslat, amelyről itt ma szó van, tulajdonképpen arról szól, hogyan is lehet a munkavállalót olyan helyzetbe hozni - kitérve és kikerülve a munka törvénykönyvében szabályozott és a munkaidőre vonatkozó előírásokat -, arra kényszeríteni, hogy önként, dalolva írja alá egyéni megállapodásban azt, hogy ővele gyakorlatilag a munkáltató azt csinál, amit akar, annyi órát dolgoztat vele, amennyit akar. Mert ez most már - amióta önök nyújtják be a törvényeket - természetesen javítja a versenyképességet, és majd jól felfűti a gazdaságot, és milyen nagyszerű, remek élete lesz itt annak a munkavállalónak, aki ma alig talál magának munkát, az állásnélküliek száma messze nem csökken abban az ütemben, mint ahogyan önök azt szeretik elmondani.
Ha annyira szociálisan érzékenyek, és annyira fontosnak tartják az igazságosságot, akkor mégis hogyan függenek össze ezekkel a meghirdetett elvekkel a benyújtott törvényjavaslatnak ezek a szabályai? Érdeklődéssel várom, hogy az államtitkár úr ezt majd elmondja. (Csizmár Gábor bólogat.)
Ehhez képest még a törvénynek az a módosítása is elgondolkodtató, amelyik azt szabályozza, hogy mit kell érteni, mondjuk, a készenlét alatt. Nem igazán tudom értékelni, mit jelent az, hogy a rendes munkaidőnek legalább egyharmadában nincs munkavégzés. Ismereteim szerint a Legfelsőbb Bíróságnak az az álláspontja, hogy a munkavállalónak a készenlét alatt nem kell munkát végeznie. Mi az az arány, amely munkavégzésre vonatkozik? Miért éppen az egyharmad?
(20.30)
A készenlétben egyáltalán nem biztos, hogy munkát kell végezni. A készenlét azt jelenti, hogy nem a munkahelyen, nem a munkáltató által kijelölt helyen, hanem esetleg otthon áll készenlétben valaki arra az esetre, ha valamilyen előre nem látott, nem ütemezhető munkát kell végeznie.
Visszatérve arra a szakaszra, ami arra a bizonyos önkéntesen végzett munkára vonatkozik, arra hadd hívjam fel az államtitkár úr figyelmét, hogy van a munka törvénykönyvének néhány olyan szabálya, amelyek eltérést nem engednek. Ez idáig a munkaidő maximumára vonatkozó szabályok is ilyenek voltak. Hadd hívjam fel a figyelmét arra vagy emlékeztessem arra, nem olyan nagyon régen, talán egy hónappal ezelőtt zárult le a munka törvénykönyvének talán most már a hatvanadik módosítása, amiben éppen arról volt szó, hogy a szabadságok kiadását hogyan kell megoldani. Mi akkor tettünk egy olyan javaslatot, hogy azt a szabadságot, amit a dolgozó nem tud kivenni, mert például munkahelyet vált, vagy haláleset történik, bármi történhet, ami lehetővé kell hogy tegye, hogy kifizessék részére a ki nem vett szabadságot. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez alkotmányos jogot sért, mert a dolgozó pihenőidejét nem lehet pénzzel megváltani.
Most tessék már nekem megmondani, hogy ez az új szabály, amit behoznak a munka törvénykönyvébe, nem zavarja a dolgozó pihenőidejét?! Nem vesz el abból az időből, amit a pihenéssel kellene eltöltenie? Ez teljesen rendben van? Arról nem is beszélve, hogy határozott időre, egy évre lehet megkötni ezt a bizonyos megállapodást. De azt nem szabályozza a törvény, hogy ezt hányszor lehet megkötni. Akár éveken át megtörténhet, és ez azt jelenti, hogy éveken át folyamatosan évente 25 százalékkal túlléphetik a heti maximális munkaidő keretét. Ez mennyiben védi a munkavállaló helyzetét? Mennyiben lehet egyáltalán önkéntesnek tekinteni egy ilyen megállapodást? Arról sem szól a törvényjavaslat, hogy ezt mikor kell aláírnia. Már rögtön akkor, amikor munkába áll? Odatolják az orra elé, hogy akkor ezt tessék itt aláírni, és innentől kezdve magasabb óraszámban önként fog dolgozni? Vagy pedig valami más eljárás lesz? A törvényjavaslatból ez nem derül ki, államtitkár úr.
Összefoglalva: ennek a törvényjavaslatnak véleményem szerint ez a legnagyobb hibája, ez a legnagyobb problémát okozó szabályozása, hogy nem teszi egyértelművé, hogy a munkavállaló érdekeit milyen garanciális szabályokkal lehet megvédeni. Ez a törvényjavaslat ezt így, ahogy ide beterjesztette a kormány, nem tükrözi. Lehet, hogy ez volt az önök szándéka, csak ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki. Ezért várjuk, hogy mondjuk, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a végén milyen megállapodás születik. Annál is inkább, mert Borsik úr arról tájékoztatott bennünket, hogy a problémát elmondták a május elsejei sörsátorban a miniszterelnöknek, aki ígéretet tett arra, hogy ezt a szabályt be sem nyújtják a parlamentnek. Benyújtották. Ha benyújtották, akkor változtassanak rajta, mert biztos vagyok abban, hogy az én ez irányú módosító javaslataimat, illetve a képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító javaslatainkat nem fogják támogatni. Akkor nyújtsák be a szocialista képviselők, a kormány pedig támogassa azokat.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
