CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazság az, hogy amikor a bizottsági előadói kör lement, akkor egy nagyon rövid általánosvita-záróra gondoltam, mert úgy láttam, hogy nem szükséges minden részletre kitérni. A hozzászólások alapján és különösen pedig Bernáth Ildikó képviselő asszony ma esti megnyilvánulása alapján elnézésüket kérem, ha egy kicsit hosszabb lesz az általános vitát záró megjegyzésem. Kénytelen vagyok, kötelességem néhány olyan dologra kitérni, amit a képviselő asszony megemlített, amely miatt, azt gondolom, nem nekem van szégyenkeznivalóm.
A vitában több hozzászólás érintette a jogszabályok alkalmazhatóságát, illetve a munka törvénykönyve egységét vagy kivételes szabályait. Azt gondolom, valamennyiünk közös érdeke, hogy a munka törvénykönyve olyan jogszabály legyen, amely egyfelől alkalmazható, másfelől pedig nem a kivételek számát szaporítjuk és bontjuk szét lényegében a munkajogot Magyarországon. Ez egy nagyon kínos és nagyon nehezen létrehozható egyensúly. Ezért van nagyon alapos egyeztetésekre, tárgyalásokra szükség. Újra és újra ugyanazzal a problémával kell valamennyiünknek megküzdeni, mint szerte az Európai Unióban küzdenek parlamenti képviselők, kormányzati, munkavállalói, munkáltatói képviselők, nevezetesen, hogy hogyan lehet a szabályokat egyfelől rugalmassá tenni, másfelől pedig a munkavégzés, a munkavállaló biztonságát megteremteni.
Ugye, egy speciális angol szó is keletkezett erre, a flexicurity, amely összevonta a flexibility és a security szavakat, bemutatván - ez egyébként magyarra nem is fordítható, hogy most ez egy rugalmas biztonság vagy biztonságos rugalmasság -, hogy egyszerre kell két követelménynek megfelelni. Most is ezzel a problémával küszködünk, amikor a munka törvénykönyve bizonyos szabályait megkíséreljük az európai szabályokhoz hozzáigazítani.
Megköszönöm azon képviselőtársaim türelmét, megértését, akik úgy viszonyultak a törvényjavaslathoz, hogy tudják, hogy tart az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a tárgyalássorozat. Nyilván, hogy ha tájékozódtak a tárgyalásokról, akkor tudják, de akkor el is mondom, hogy a legnagyobb távolság a munkavállalói és a munkáltatói oldal véleménye között van. A kormány, mint minden ilyen esetben, igyekszik kompromisszumos javaslatokat tenni. A benyújtott törvényjavaslat szövege is egy kompromisszumos szöveg abban a tekintetben, hogy leegyszerűsítve fogalmazva, nem megy el az európai uniós irányelv faláig, nem megy el a falig, hanem igyekszik a munkavállalói szempontokat, a munkáltatói szempontokat valamilyen kompromisszumra hozni. Hogy példákat említsek, a magyar munka törvénykönyvében jelenleg a referenciakeret két hónap, az irányelv szerint négy hónap. Megkíséreltünk a közepére állni, és azt mondani, hogy csak kollektív szerződéssel lehet ennél magasabb referenciakeret. Egy illusztráció arra, amiben teljesen nincs igaza Bernáth Ildikónak, hogy kollektívszerződés-ellenes lenne ez a szabályozás. Lesz még több illusztrációm, képviselő asszony.
(21.10)
Ilyen a heti munkaidő kérdése, ahol a munkaidő-irányelv 78 órás falat állít végül is, ameddig nem engedtük elmenni a szabályozást. A 60-ig engedtük és az egészségügy esetében a 72-ig, de a 78-ig nem. Ez van a két benyújtott törvényjavaslatban.
Ilyen az opt-out kérdése is. Az európai uniós irányelv lényegében egyéni opt-outot tesz lehetővé. Az általunk asztalra tett javaslat nem egyéni opt-out logikán dolgozik, hanem a ksz, a kollektív szerződéshez illeszti egyáltalán az opt-out lehetőségét az ominózus 5. §-ban. Ha valaki nem olvasta volna el alaposan - úgy látom, Bernáth Ildikónak még nem volt ideje elmélyedni a törvény szövegében -, akkor mondanám, hogy tessék megnézni azt az 5. §-t, abból ki fog derülni, hogy csakis olyan környezetben használható a külön megállapodás a javaslat szerint, ahol kollektív szerződés van, egyébiránt meg nem. Nem kell tehát csúsztatni a vitában, nincs erről szó. Ez megint egy illusztráció arra, hogy ez a törvényjavaslat kollektívszerződés-párti, nem pedig -ellenes.
Erről szól az ominózus 8. § ügye is, amikor is alkalmazkodva ahhoz a helyzethez, ami a magyar gazdaságban van, hogy hál' istennek spicctechnológia és spicctechnika van, és olyan szaktudások vannak jelen a magyar gazdaságban, amelyek nélkülözhetetlenek és helyettesíthetetlenek, ezért lehetővé tennénk - és egyébként ez nemcsak a gazdaságra igaz, mert adott esetben az egészségügyre is igaz -, hogy mindössze a munkavállalók 10 százaléka esetén, csak a kollektív szerződési határig, tehát a 200 óra helyett a 300 óráig, csak abban az esetben, azokban a munkakörökben, ahol speciális tudást igényel, csak akkor, ha a munkáltató beadta a munkaerőigényét, és azt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nem tudta kielégíteni, és csak egy esztendőre lehet ilyet kötni, ennyiszer leírt feltétel mellett lehetne ezt a bizonyos szabályt alkalmazni. Nyilván csak ott - és ha ez nem derül ki a szövegből, akkor ilyen típusú módosító indítványok befogadására készek vagyunk -, ahol nincs kollektív szerződés, ahol kollektív szerződés van, ott a ksz-nek kell érvényesnek lenni. És ha ez nem derül ki a szövegből, hogy az egy év azt jelenti, hogy összesen csak egy év, és nem lehet egymás után tett egy évekre, akkor készek vagyunk olyan módosító indítványt befogadni, ami azt egyértelművé teszi, hogy adnánk egy évet arra, hogy ezt a speciális munkaerőigényét a vállalat képzéssel bármi módon teljesíthesse, de egy évnél tovább ezt a speciális lehetőségét az adott munkakörre nem adnánk meg. Ha ezt nem egyértelmű, akkor készek vagyunk ilyen módosító indítvány befogadására.
De ezek kifejezetten a kompromisszum érdekében megtett javaslataink voltak. Még nem ért össze a munkáltatói és a munkavállalói oldal. Hozzáteszem, az eddigi összes tárgyaláson az Országos Érdekegyeztető Tanácsban mindannyiszor a kormány azt mondta, hogy befogadólag vár közös munkáltatói, munkavállalói javaslatokat, és azt be fogja nyújtani az Országgyűlésnek. Ilyen közös javaslattal még sajnos nem találkoztunk.
Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy ne keverjenek össze bizonyos fogalmakat, mert akkor elég nehezen fogjuk érteni egymást. Elmondom még egyszer, mert úgy tűnik, nem volt világos a bevezetőből: egyfelől a munkaidő-szabályozás és a munka díjazása két külön kérdés.
Az európai irányelv nem szól arról, hogy az ügyeletet hogyan kell díjazni. Arról szól az Európai Bíróság határozata, hogy az ügyelet teljes egészét munkaidőnek kell tekinteni. De hogy hogyan díjazom a munkát, erről nem szól sem az irányelv, se az Európai Bíróság SIMAP-, Jäger- és más ítéletei, és egyébként meg tagállami hatáskörben hagyja ennek szabályozását. És ez nem csúsztatható össze. Nagyon szépen kérem, hogy figyeljenek fel, és aszerint kezeljék a törvény szövegét, hogy ez a kettő nem ugyanaz.
Hasonlóképpen, aki összekeveri a készenlétet és a készenléti jellegű munkakör fogalmát, annak azt tanácsolnám, kedves Bernáth Ildikó képviselő asszony, kicsit többet tanulmányozza a munka törvénykönyvét, a munkajogot, mert az ügyeletet, a készenlétet és a készenléti jellegű munkakört nem lehet összekeverni, ez három más fogalom, és nem lehet liftezni az egyes fogalmak között. Úgyhogy javaslom, hogy egy kis tanulmányozással próbáljuk hasonló fogalmakkal vitatni tovább a törvényjavaslatot.
Felvetődött az európai uniós kötelességszegési eljárás kérdése. Itt a felvetés alapján néhány perc kitérőt kell tennem. Köztudott, hogy éppen a Jäger-döntés után, 2003 után az Európai Unió kísérletet tett arra, hogy az irányelvet módosítsa. Számos parlamenti, tanácsi fordulóban egészen az elmúlt év decemberéig, a finn elnökség kompromisszumos javaslatáig igen sok változata volt a módosításnak. A magyar kormány azt az álláspontot képviselte - ez parlamenti dokumentumokban is tetten érhető -, hogy legyen lehetőség az ügyeleti időt megosztani aktív és inaktív részre, ezt tagállamonként kollektív szerződés vagy jogszabály tegye lehetővé. A másik oldalon ennek megfelelően azt javasoltuk, hogy az opt-out, a kívülmaradás intézményét folyamatosan vezessük ki - a magyar kormány a phasing-out megoldás híve volt - a rendszerből, mert nem szerencsés, akár önként vállalt túlmunkának hívják, akár bárminek, ezt a bizonyos kívülmaradást intézményesíteni.
Nem tudott megállapodni az Európai Unióban az országok tanácsa sem, tehát az EPSCO nem tudott megállapodni, nem tudott megállapodni a Parlament sem, együttdöntési eljárás van az ügyben. A német elnökség ezt a dossziét elő se vette. Nem vagyok benne biztos, hogy a következő egy-másfél esztendőben létrejön valamifajta kompromisszum. És ennek következményeként a Bizottság - ahogy Spidla biztos úr előre is jelezte a decemberi kompromisszumkötés elmaradása pillanatában - elindította az úgynevezett kötelességszegési, infringement eljárásnak az első fokozatát, ami az indokolt levél formája. Ez még nem az Európai Bíróságnál való eljárás, ez még csak egy felszólítása az országnak arra, hogy az Európai Bizottság úgy látja, hogy nem felel meg a magyar szabályozás teljes egészében az európai uniós irányelvnek. Erre május elején reagált a magyar kormány, és nyilván még folyik ennek az egyeztetése. De természetesen tudjuk, hogy bizonyos részei tényleg nem felelnek meg, és ezen akarunk változtatni.
Hogy nehogy azt higgyék, hogy Magyarország az egyetlen, szeretném mondani, hogy az akkori 25 tagállamból 23 ellen indult kötelességszegési eljárás ebben az ügyben, nemcsak Magyarország ellen, hanem még másik 22 országgal szemben. Összesen két ország van, amelyiknek a szabályozása megfelel az európai uniós irányelveknek. Nem mondom, hogy milyen méretű országok egyébként. Való igaz tehát, hogy ez az egyik ok, ami miatt a törvényt módosítani kell.
Nincs abban igaza Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, hogy az általunk javasolt módosítások akár kollektívszerződés-ellenesek lennének, akár pedig a munkáltató kivonhatja magát a munkatörvénykönyv szabályai alól. Ez alapvető tévedés, sőt kifejezetten olyan szabályokat akar a javaslat előterjeszteni, amelyek alkalmazhatók. Nincs szó semmiféle bújtatott túlóráról sem, merthogy a munka törvénykönyvében megfogalmazott kereteket, a maximum 300 órás túlórakeretet - az alap 200 és a kollektív szerződéssel további 100 - nem bolydítja a javaslat. Tehát egyszerűen azt mondani, hogy itt bújtatott túlórakeret-mozdításról van szó, az nem felel meg a valóságnak.
Azt pedig, képviselő asszony, kikérem magamnak, a kormányom nevében is, és visszautasítom azt az analógiát, amit ön a 2001-es törvénymódosításuk és ezen törvénymódosítási javaslat közé húzott. Ha a képviselő asszony annyira büszke arra a cselédtörvényre, akkor az elmúlt hat esztendőben miért nem nyújtotta be a törvényhozásba, hogy lássuk már, hogy önöknek tényleg az a véleményük, amit 2001-ben csináltak? Merthogy 2002-ben, amikor ez a koalíció a kormányrúdhoz lépett, első dolga volt a cselédtörvény rossz rendelkezéseit módosítani. Mondok hármat csak úgy példaként. Abban a bizonyos 2001-es cselédtörvényben, amit maguk fogadtak el, a szakszervezetekkel nem is tárgyalva, például megszüntették a szakszervezetek kollektívszerződés-kötési jogát, és az üzemi tanácsokra bízták a kollektívszerződés-kötést. (Bernáth Ildikó: Ez nem igaz!)
(21.20)
Hat év után itt a szakszervezet mellett érvelni ezek után finoman szólva is képmutatás. (Bernáth Ildikó: Az üzemi tanács nem érdekképviselet?) Kettő: elvették a két pihenőnapot a munkavállalóktól, nem biztosítva számukra a vasárnap szentségét. Három: elvették a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményét és az azzal kapcsolatos pénzügyi megváltás intézményét. Most csak három lényeges elemet mondtam egyébként abból, amit maguk csináltak. Ha annyira büszkék rá, a képviselő asszony nyújtsa be ezeket a törvénymódosítási javaslatokat (Bernáth Ildikó: Majd ha kormányon leszünk, megtesszük!), akkor beszélgessen majd Borsik János elnök úrral, és majd meghallgatjuk együtt, hogy mi lesz erről Borsik úr véleménye és az összes többi szakszervezetnek.
Úgyhogy felháborítónak tartom, amit itt analógiaként előadott, egyszerűen nem felel meg a valóságnak, de egyébiránt még egyszer arra szeretném biztatni, hogy nyújtsa be ezt a 2001-es törvényjavaslatot még egyszer, és büszkélkedjenek vele a munkavállalók előtt (Bernáth Ildikó: Volt mért büszkének lenni rá!), majd meglátjuk, hogy milyen fogadtatást kapnak.
Abban pedig, amit a szabadságmegváltással kapcsolatosan mondott, tényszerűen nincs igaza abból a szempontból, hogy munkahelyváltáskor lehetőség van a szabadságmegváltásra; csak ebben az egy esetben van lehetőség. Egyébiránt az Alkotmánybíróság által alkotmányos alapjogként tisztelt és a magyar alkotmány által is alapjogként tisztelt pihenés kérdésében valóban nem nagyon van mód itt kompromisszumra, hogy pénzzel megváltható lenne.
Ékes József képviselő úrnak szeretném mondani, hogy az a kívánsága, hogy várjunk egy hetet, a Ház jelenlegi munkarendi előrejelzése szerint érvényesülni fog, hiszen a következő héten nem tárgyalja a Ház a törvényjavaslatot.
Az pedig, hogy sérül a parlamenti demokrácia amiatt, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megállapodnak - szerintem nem sérül. Ezt figyelembe lehet venni, meg lehet nem figyelembe venni, ez mindenkinek a politikai, szakmai és más típusú ízlését jelenti, szabadon dönt az Országgyűlés a törvényjavaslatok tárgyában. Ha az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodást figyelembe akarja venni, akkor akár bizottsági módosító indítványokkal befogadja, vagy akár bármelyik képviselő által beadott módosító indítványokkal befogadja. Ha meg nem akarja figyelembe venni a tisztelt Ház az OÉT-megállapodást, akkor meg majd nem fogja figyelembe venni. Ez nem sérti a parlamenti demokráciát, de örülök neki, hogy ön is azon az állásponton van, hogy várjuk be, hogy mire jut, jut-e egyáltalán kompromisszumra az Országos Érdekegyeztető Tanács.
Magam sem tartom helyesnek, hogy sűrűn változik a munka törvénykönyve. Mind a két idei módosítást alkotmánybírósági döntések befolyásolták, magunk biztosan nem két külön szakaszban hoztuk volna ide, ha nem szorított volna a határidő.
A 30. §-t is említette a képviselő úr, hogy azzal is vita van. Ezzel nem tudom, hogy milyen vita van, mert nincs 30 paragrafus a törvényben, mindössze 13 paragrafusból áll, tehát azért gondolom, hogy itt valami félreértés lehet. (Ékes József: Akkor ön mondta rosszul, államtitkár úr!)
Ami a közalkalmazotti törvénnyel, a köztisztviselői törvénnyel, a szolgálati törvénnyel és a Hjt.-vel kapcsolatos összefüggést illeti, ebben egyetértek, ezt az összefüggést meg kell teremteni, merthogy nemcsak egészségügyi ágazat van - való igaz, a legproblémásabb, hogy így mondjam, az egészségügy vagy a legtöbbet beszélünk róla -, hanem ugyanígy probléma a tűzoltóság kérdése, ugyanígy probléma a külszolgálat kérdése, ahol bizony erősen sérül az uniós irányelv, és meg kell találnunk a megoldást - mint ahogy a tűzoltóság esetében a szabályozásban a lépcsőzetes közelítés már benne van a törvényben - ugyanígy a többi specialitás esetében is.
Bernáth Ildikó képviselő asszonynak szeretném mondani arra, amit a sörsátorral kapcsolatban idézett - bár nem volt jelen, én viszont jelen voltam -, hogy semmifajta ígérvény nem hangzott el, ráadásul nem a sörsátor az alkalmas tárgyalási terep a munka törvénykönyve megvitatására, úgyhogy erre hivatkozni egy parlamenti vitában, meglehetősen ízetlennek gondolom. Nem hiszem, hogy ez a típusú törvényhozási magatartás kell hogy ránk jellemző legyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm az általános vitában elhangzott véleményeket, és szeretném még egyszer jelezni, hogy ha a törvény egyértelműsége és a valódi kormányzati szándékok érdekében - nem pedig a vélt kormányzati szándékok megvalósítása érdekében - pontosító módosító indítványokat tesznek, illetve ha vállalják az Országos Érdekegyeztető Tanácsban reményeim szerint néhány kérdésben, ha nem is minden kérdésben kialakuló kompromisszumot, akkor erre a kormány nyitottságot fog mutatni a részletes vitában.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
